2013. október 6., vasárnap

9. rész

Sziasztok!:) Próbáltam minél előbb hozni az új részt, és remélem sikerült is, ugyanis most betegség révén volt egy kis szabadidőm.
A részről csak annyit mondanék, hogy sok minden nem történik benne, talán egy kicsit rövid is lett és összecsapott, de a következőt jobbra tervezem, ígérem!:)
Jó olvasást!
horan vandaa.xx

Louis Tomlinson

Lábammal rugdostam a pult alját, gondolkozva bámultam a már agyonhordott cipőmre, miközben egy hosszú kávét szürcsölgettem. A főnök megengedte, hogy bármikor ihassunk, de egy idő után már elege van az embernek a sok koffeinből, de nekem most szükségem volt rá. 
A presszó még zárva volt, hisz egyedül nem nyithattam ki és az óra se ütötte még meg a kereken nyolc órát, így hát csak lézengtem. 
Megnéztem, hogy a légkondicionáló rendszer működik-e, többször is átrendeztem az asztaloknál az itallapokat, majd mikor úgy ahogy rendben találtam mindent, hátra kullogtam.
A barackos színű falaktól világosnak tűnt a helyiség, pedig a kis ablakon túl még aligha kelt csak fel a nap, a szürke szekrények és fapadok egy iskolai testnevelés öltözőre emlékeztettek. 
Hosszú léptekkel a saját tárolómhoz mentem, nyomtatott betűkkel egy kis fecnire rá volt írva a nevem, halványan mosolyogva levettem a pulóverem és beakasztottam. 
A kedvem felettébb jó volt, sőt még talán boldognak is tűnhettem. Ezt foghattam volna arra, hogy péntek van, vagy arra, hogy jó az idő... de akkor hazudnék. 
A zöld kötényemet vonakodva a derekamra kötöttem, hogy őszinte legyek, utáltam azt a vackot, mert csak hátráltatott. Egyszer beleakadt a pult sarkába és kis híján fejre estem, miközben három pohárral egyensúlyoztam a kezemben. 
A bejárati ajtó feletti kis csilingelő megszólalt, ami egy zűrzavaros, forgalmas délutánon fel se tűnik senkinek, de reggelenként eléggé idegesítő a zaja. Hallottam, ahogy valaki levágja a cuccait a pultra, majd csoszogva hátrajön. Nem láttam, de sejtettem, hogy ki az. 
- Csá, Tomlinson - sóhajtotta Tyler mély hangon, összerezzentem. Oda se nézve intettem, miközben a másik kezemben a telefonommal szórakoztam. 
Tény volt, hogy mióta Harry megjelent a kávézóban egyszer, azóta feszült a kapcsolat közöttünk. Nem értettem miért, de ha ő távolságot tartott, én se törtem magam különösebben barátságunk visszaszerzéséért.
A mobilomat zsebre vágtam, és megfordulva becsaptam magam mögött a szekrény ajtót. Megijedtem, mikor megláttam Tylert. 
Üveges szemekkel bámult maga elé a falnak dőlve, ajkait lebiggyesztette és nagyon úgy tűnt, hogy sírt. Bizonytalanul közelebb léptem hozzá, nem tudtam mit kéne tennem, vagy hogy állunk-e még olyan viszonyban, hogy érdeklődjek felőle. 
Szólásra nyílt a szám, meg akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e, de akkor a csengő újra megszólalt. Sóhajtva hátat fordítottam és gyors léptekkel előre siettem, kamu mosolyt magamra erőltetve átvettem a szállítmányt, amit hoztak. 
Míg aláírtam az átvételi papírokat, szemem sarkából láttam a nyitott öltöző ajtón keresztül, hogy Tyler összeszedi magát és felveszi magára a kötényét, ezért megkönnyebbültem. Talán mégsem volt akkora nagy baj. 
Elköszöntem az őszes hajú férfitól, aki türelmetlenül dobolt a lábával, amíg írtam, majd az ajtóhoz sétálva megfordítottam a Zárva táblát. 
Péntek révén már reggel is elég sokan megfordultak nálunk, a vendégek folyamatosan váltogatták egymást, miközben Tyler és én a lelkünket is kidolgoztuk. Sokan azt hiszik, semmi nehéz nincs egy kávézó vezetésében, de tévednek. Nem az összes ember mosolyog ránk kedvesen, vagy köszöni meg a kávéját, néhányan inkább dühös pillantásokkal jutalmazzák, ha nem rögtön szolgáljuk ki őket. 
Igaz, nekem e téren könnyű, hisz már megszoktam a sok-sok utálkozó tekintet... 
Egy üres asztalt töröltem éppen át, már délután volt, aminek kifejezetten örültem. Alig vártam, hogy haza mennyek, vagy legalábbis találkozhassak Harryvel. 
Elpirultan lehajtottam a fejem, mikor eszembe jutott az előző napunk, a szívem a torkomba ugrott. Olyan hihetetlennek tűnt nekem még mindig, hogy képes volt elkérni egy egész stadiont, csak hogy elvigyen oda. Az emberek bizonyára nem ismerik ezt az oldalát, azért tartanak tőle. 
Alsó ajkamat beszívva, éreztem, hogy egy kicsit még mindig be van dagadva, miután túl erősen megharapott a csókunk közben. Nehezemre esett elköszönni tőle, mikor hazavitt.
A maradék vendégek halkan csevegtek elszórtan, úgy tűnt már egyikük sem szándékozik majd rendelni, csak fizetni. A törlőrongyot a vállamra dobtam, a pulthoz sétáltam, ahol Tyler megint eléggé kiborultnak tűnt. Nem bírtam tovább nézni, ahogy fátyolos tekintettel bámulja a kezében lévő, sötét képernyőjű telefonját.
- Minden rendben veled, Ty? - tettem óvatosan kezemet karjára, próbálva elkapni pillantását. 
Először úgy tűnt, biztos nem fogja elmondani, csak valami beszólással leráz, de aztán gondolkodóba esett. A vonásai folyamatosan gyengültek meg, biztatóan néztem rá, hogy végre kinyögje. 
- Jen megcsalt... - motyogta, gyorsan megtörölte szemét, nehogy észrevegyem, hogy sír. Ismertem a barátnőjét, Jennifer O'Brian egy csinos, újgazdag lány volt, aki után bomlottak a srácok a városban. 
Talán identitásom miatt, de én például nem tartottam annyira szépnek, de sosem tettem szóvá. 
Sajnálkozó arccal néztem fel Tylerre, majd vonakodva közelebb léptem és átöleltem. Egy kicsit furán vette ki magát, ahogy a pult mögött ölelkezünk, de nem érdekelt. 
Meglepődtem azon, hogy nem is habozott és rögtön viszonozta a gesztust, fejét vállamba fúrta. Tényleg ki volt borulva.  
Egy vendég zavarta meg pár másodpercig tartó kapcsolatunkat, kedvesen rámosolyogtam Tylerre, miközben elfordultam és gyorsan lerendeztem a pénztáras dolgot. 
Úgy tűnt jobb lett a kedve azzal, hogy elmondhatta valakinek, és ennek örültem.
Nekem csak ezután jöttek a bonyodalmak.
A kávézót bezárva, már odakint a délutáni, hűvös utcán, még egyszer Tylerhez fordultam, hogy egy kicsit még megnyugtassam.
- Figyelj, ha úgy érzed valakivel beszélgetni akarsz, csak hívj fel - ajánlottam mosolyogva, kedvesen végigsimítva karján újra megöleltem, de ez már rövidebb volt, épp hogy csak egymáshoz ért vállunk.
Egy aprót bólintott, elköszönve a másik irányba indult, míg én a kapucnimat fejemre dobva megfordultam.
Nem tudom mi volt a meglepőbb, hogy nem számítottam rá, vagy hogy tényleg ott volt.
A fekete Range Rover-t nézve megremegett a térdem, pár autóval lejjebb állt, de mérete miatt teljesen kitűnt a többi közül.
Harry lassú, megfontolt mozdulatokkal kiszállt a kocsiból, összehúzva magam a járda közepén, néztem, ahogy felém sétál hosszú léptekkel. Kabátjába dugta kezeit, szemöldöke árnyékba borította szemét, amitől ijesztőnek tűnt a halovány napsütésben.
Elém állt, fel kellett rá néznem, zöld írisze szikrákat szórt, ahogy hátam mögé, a távolba bámult. Sejtettem, hogy mit néz, vagy kit...
- Miért ölelted meg? - sziszegte fogai közt, mire ösztönösen hátrébb tántorodtam. Hangja a szokottnál is mélyebb volt, arcizmai megfeszültek, ahogy összeszorította állkapcsát.
Hebegni kezdtem, valójában azt próbáltam elmagyarázni, hogy csak baráti ölelés volt, mert Tylert biztatni akartam, de semmi értelmes mondat vagy szó nem jött ki a számon.
Jobb kezét kikapta a zsebéből és megragadta a karomat, levegőt is elfelejtettem hirtelen venni, ahogy pulóveremen keresztül is éreztem ujjainak erős szorítását bőrömön. Idegesen húzni kezdett maga után a kocsijához, láttam, hogy párszor még hátra néz a válla fölött, de nem értettem semmit.
Az anyós ülés felőli ajtót kinyitotta előttem, türelmetlenül várta míg beszállok. Lehunyt szemekkel összerezzentem, mikor úgy becsapta, hogy a masszív kocsi is megremegett.
Perceken belül már a külvárosban kocsikáztunk, a házak itt sokkal ritkábban helyezkedtek el, köztük apró zöldövezetek frissítették a levegőt, a nap narancssárgás színű fénnyel sütött át a falevelek között.
Harry talán azt remélhette nem veszem észre, de tudtam, hogy csak körbe-körbe megyünk. Oda sandítva láttam, ahogy kezdetben a kormány szorítása miatt elfehéredett kezei lassan ellazulnak, vonásai is inkább voltak már nyugodtak, mint idegesek.
Hosszasan kifújtam a levegőt, ahogy a szélvédőn keresztül a tavat néztem, régen nagyon sokat jártam oda Willel horgászni vagy kirándulni. A víz csak néhol fodrozódott hullámokba, rajtuk meg-megcsillant a délután aranyfénye, apró halak ugráltak pár centivel a vízfelszín felé, hogy az éjszakára készülődő szúnyogokat elkaphassák.
Szemem sarkából észrevettem, hogy Harry többször is engem néz az út helyett, majd egyszer csak kezét előre nyújtva, bekapcsolta a rádiót. Valami nemzetközi adó ment, popslágerekkel, kellemes volt a halk zene, szinte elveszett a hatalmas kocsi belsőterében.
- Mit szólnál, ha az én lakásomra mennénk? - kérdezte hirtelen, hangja már nem volt kemény, sőt, inkább kecsegtető egy kis reménnyel. Meglepődtem kérdésén, talán még el is pirultam, emlékeztem az éjszakára, amit az ő házában töltöttem.
Hezitálva megvontam a vállamat, képtelen voltam kiismerni a folyamatos hangulatváltozásait, ötletem sem volt mikor lesz ideges és utána mikor beszélhetek hozzá újra kedvesen. Maga elé bámulva bólogatott "válaszomon", és végre lekanyarodott ott, ahol már pár körrel ezelőtt le kellett volna.
Ahogy befele haladtunk, a város középpontjába, a színvonal folyamatosan romlott le, a gyárak, sötét sikátorok nem túl bizalomgerjesztőek.
Néhány ház ismerős volt, bár azon az éjszakán, mikor felvitt a lakására, nem kifejezetten a környéket vizslattam, inkább el akartam menekülni. De most tüzetesen szétnéztem, hogy úgy, ahogy be tudjam határolni hol vagyunk.
Doncaster nem túl nagy város, de ha az ember nem sokat jár ki, simán el tud tévedni.
A szívem kicsit hevesebben vert, mikor leállította az autó motorját, a kerekek alatt ugyanúgy ropogott a kő. Már csak meg se próbáltam kinyitni az ajtót, tudtam, hogy le van zárva, türelmesen vártam, míg Harry átsétál az én oldalamra. Bár a tény, hogy nem tudnék csak úgy saját magamtól kiszállni, egy kicsit még mindig frusztrált.
- Jó kisfiú - suttogta a fülemhez hajolva, mikor már a lábamon álltam, a szabad levegőn. Elpirultam, jelen pillanatban nem tudtam mire érti, kezeit derekamra rakta és a kapu felé húzott.
Eddig mindig is meglepett Harry közvetlensége, az, hogy még akkor is hozzám érne, ha nem akarnám.
Míg a bejárati ajtó zárával szórakozott, vettem a bátorságot és az arcát bámultam. Azt, hogy milyen irányban göndörödnek a tincsei a halántékánál, azt, hogy nyelvét kicsit kidugja ajkai közt, mikor koncentrál és azt, hogy szeme zöldje más a délutáni napfényben.
- Kérsz valamit enni vagy inni? Vagyis... kajám az nincs, de üdítőm van. - beszélt felszabadultan, miközben a konyhába indult. Meglepődtem, úgy tűnik, mikor Harry ismerős, otthoni közegben van, megered a nyelve.
Hosszú léptekkel követtem őt, a cipőmet lerúgtam magamról az előszobában, néztem, ahogy sürög-forog a pult mögött. Felemelve kezeit, a felső szekrényben matatott, beharapott alsó ajkakkal bámultam kivillanó barna csípőjét és alsónadrágját.
Egy üvegpohárral kezei közt a csaphoz sétált és megnyitotta, türelmesen nézte, ahogy a víz beletöltődik, majd a szájához emelte.
Zavartan elfordultam, hátammal a pultnak dőltem, nem tudtam mi járhatott a fejében vagy, hogy mik voltak a tervei velem. Azt se tudtam, megint ott akar-e tartani éjszakára, vagy haza enged-e.
- Bassza meg... - motyogta Harry az obszcén szavakat, mire kérdőn odakaptam a tekintetemet. Kezeit maga mellett tartva bámulta a fehér felsőjét, amin egy jókora vízfolt díszelgett, gondolom leönthette magát. A vékony, nedves anyag rátapadt a felsőtestére, elnyílt ajkakkal néztem izmai körvonalát, amik nagyon jól kirajzolódtak.
Morogva, kezei közé vette a póló alját és egy könnyed mozdulattal levette magáról, talán neki ez egy természetes mozdulat volt, de én még levegőt is elfelejtettem venni.
Fejét felemelve, észrevette, hogy őt bámulom, hatalmas mosoly terült szét arcán, még jobban elpirultam. Kínosan félrepillantottam, de már késő volt, Harry egy lépéssel eltüntette a köztünk lévő távolságot és testével a pultnak szorított.

6 megjegyzés:

  1. nagyon de nagyon jó let!!!:D nahjó az orrom tévedett, avgy csak te nem akartad le irni a részleteketxd mindegy imádom!:)) gyors kövit:)

    VálaszTörlés
  2. Annyira IMÁDOM!*-* Isteni lett!!<3 Miért pont itt kellett abbahagyni?!:D Kérlek siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
  3. Annyira jó íro vagy! <3
    Várom a kövit(:
    És most hamar hoztad a kövit..:)
    köszönjük<333
    várom már a kövit:33

    VálaszTörlés
  4. Nagyonjóóólett!! mit általában :D :D imádoma blogodat:)
    Viszont kérlek segítsetek nekem!! elvesztettem egy blogot amit olvastam egyszerűen nem találom :'( Larry-s szintén és nyaggyából most arról szol hogy Louis meghal mert leszúrja magát és közben Haz barátnőjét elrabolja az exe...... főként te Pakkör Pítör mert a te komijaidat láttam azon a blogon is de ha másis olvassa légyszi linkelétekmár el nekem ide!!! nagyon megköszönném :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. IGEEEN kösziköszi nagyon köszönöm!!! :D :* <333333 ♥

      Törlés