Bonjour! Suli előtti utolsó, gyászoló nap mindenkinek, épp ezért hoztam ma a részt, hátha néhány embert fel tudok dobni vele egy kicsit.:)
Előre is leszögezném, az ilyen fajta részekből vagyok a legbénább, ezért nincs gyakran, pedig hozhatnék többet. Nagyon sok munkám van benne, mert órákig tartott, mire egy normális mondatot képes voltam leírni anélkül, hogy a felénél kitöröltem volna az egészet, mondván nem, én ezt nem tudom leírni. Harry szemszöge, ahogy kértétek és ebből adódóan a nyelvezete kicsit másabb, mint Louis szemszögéből, magyarul nem olyan ártatlan. Remélem nem szúrtam el annyira.
És ha felmerül a kérdés, hogy vajon mi lesz most, hogy elkezdődik a suli? Milyen gyakran lesznek a részek? Próbálok igazodni a heti egy, hétvégénkénti részhez, de sokkal nehezebb lesz, hisz több órám lesz, gyógytesim délután és egyéb elfoglaltságok, viszont igyekezni fogok a ti érdeketekben, hogy tudjak írni.
Jó olvasást!:)
Harry Styles
Előre is leszögezném, az ilyen fajta részekből vagyok a legbénább, ezért nincs gyakran, pedig hozhatnék többet. Nagyon sok munkám van benne, mert órákig tartott, mire egy normális mondatot képes voltam leírni anélkül, hogy a felénél kitöröltem volna az egészet, mondván nem, én ezt nem tudom leírni. Harry szemszöge, ahogy kértétek és ebből adódóan a nyelvezete kicsit másabb, mint Louis szemszögéből, magyarul nem olyan ártatlan. Remélem nem szúrtam el annyira.
És ha felmerül a kérdés, hogy vajon mi lesz most, hogy elkezdődik a suli? Milyen gyakran lesznek a részek? Próbálok igazodni a heti egy, hétvégénkénti részhez, de sokkal nehezebb lesz, hisz több órám lesz, gyógytesim délután és egyéb elfoglaltságok, viszont igyekezni fogok a ti érdeketekben, hogy tudjak írni.
Jó olvasást!:)
horan vandaa.xx
Harry Styles
Az asztal közelebbről még szélesebbnek tűnt, és már a tervem is megvolt, de Louis arca azt sugallta, hogy nem nagyon érti mi van, addig amíg le nem tettem a szélére és lábai közt állva, előre hajoltam mellette, majd egy mozdulattal lesepertem mindent a földre, huncut mosollyal fordult hátra válla felett, meglesve mit műveltem. A papírlapok szanaszét hullottak és a tollak is csattantak a padlón, belemarkolva csípőjébe, segítettem neki hátrébb csúszni a már üres íróasztalon, alsó ajkát beszívta, míg tágra nyílt kék szemeivel az arcomat fürkészte, el lehetett volna veszni bennük. Tekintetét nem vette le rólam, miközben kezeim közé vettem annak a hülye bandának a logójával ellátott felsőjének alját, mire kéj csillant meg pillantásában, karjait a magasba lendítette, hagyva nekem, hogy lassan felhúzzam az anyagot, ezzel szabaddá téve felsőtestét. Haja kócosan hullott homlokába, miután a póló a földön végezte a lábam mellett, odanyúlva beletúrtam elölről, mire feje a mozdulattal együtt dőlt hátra, ajkai elnyíltak, mintha élvezné, hogy valaki megtépi, hümmögve eszembe jutott pár helyzet, ahol kamatoztathatom ezt a dolgot. Tincsei még jobban szanaszét álltak, de csak dögösebb lett tőle, azt akartam, hogy miután végeztünk, látszódjon is rajta, hogy már van valaki az életében, aki megadja neki, amit érdemel.
Szememet felsőtestén legeltettem, amitől arca halvány piros lett, hibátlan, kicsit sápadt bőre olyan puha volt, hogy évekig el tudnám viselni, ahogy hozzám simul, ujjaim csípőjét markolták még mindig, míg előre dőlve, beharaptam alsó ajkát. Rögtön visszacsókolt és egyik kezét hajamba fonta fülem felett, tudta, hogy az a gyengém, jólesően felmorogva lecsúsztattam a tenyeremet farmerjének hátsó zsebébe, kihasználva a lehetőséget, olyan közel húztam magamhoz, hogy ágyéka az enyémhez dörzsölődött. Számba sóhajtott, lábait pedig körém fonta, bokáit összekulcsolva mögöttem, még mindig eszembe jutott percenként, hogy nem rég ajkait még más ember csókolta, de akkor közelebb préselte magát hozzám, bőre forróságát a felsőmön keresztül is éreztem és kínzó volt, rögtön elfelejtettem mindent. Meglepődve kaptam levegőért, amikor ügyetlen ujjai közénk nyúltak és a nadrágom gombjával kezdett el ügyködni, de nem állítottam le, csak egyik szeméből másikba bámulva vártam, nagyot nyelt, mikor sikerült kigombolnia, Ádám-csutkája liftezett a nyakán, majd a cipzárért nyúlva, lassan azt is lehúzta. Pupillái kitágultak, amiért keze hozzámért alsónadrágon keresztül, testemen áramütésként futott végig az égő vágy fájdalma, mert már így is kényelmetlen volt, ordítani tudtam volna, hogy valaki végre tegyen valamit a bokszerembe ragadt merevedésemmel. De Louis szavak nélkül megértette, beleakasztva ujjait farmerem szélébe, lehúzta a térdemig, tekintete elszakadt az enyémtől és inkább arra koncentrált, hogy jól csinálja, amit csinál, furcsa érzés volt, hogy ő is akarta, talán jobban, mint én és nem kell órákig noszogatnom, hogy hozzám érjen.
Mutatóujját végighúzta egész hosszomon a fekete anyagon keresztül, mire lehunyva szemem, próbáltam visszafogni a hangokat és gondolatokat, amik nagyon ki akartak bukni belőlem, a gerincemen elektromos sokk cikázott végig, levegőért kaptam, amikor lepillantva arcára, csak mosolygott engem figyelve. Az irányítás az ő kezében volt, szó szerint, bátor lett, dörzsölt, markolt és kínzásként simogatott, az alhasam úszott az örömben, máris tűzijátékokat éreztem minden porcikámban, pedig úgy igazán hozzám sem ért. Hol van még az a rész, amikor nem az ujjainak melege fog az őrületbe kergetni?
- Kérlek - ennyit tudtam kinyögni, nyakához hajolva. Bőrének a szokásos, kellemes illata volt, az én tusfürdőm, a kölnije és a nap végének keveréke, ajkaimat rányomva, fogaim súrolták, mire egy sóhaj után rávette végre magát, hogy beleakasztva kezét az alsómba is, kínzóan lassan lehúzza a térdemig, ahol megállt a nadrággal együtt.
Nagyot nyelve, fejem hátradöntve hunytam le a szemem, s mikor éreztem, ahogy óvatosan körém fonódik forró tenyere, csak élveztem a szikrákat - amiket kiváltott belőlem - az összes végtagomban, köszönhetően nekem már nem volt amatőr, mégis megmaradt az a szégyenlős báj a mozdulataiban. Csuklóját ütemesen mozgatta, nem totojázva, vagy várva tőlem valami reakcióra, hogy jól csinálja-e, ami tetszett, mert nem szerettem, amikor bizonytalan volt ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, mindennek magától kell jönnie. Torkom mélyéről nyögés tört elő, mikor lepillantottam, mert elengedett, és azt láttam, hogy tenyerét szájához emelve, benyálazza, majd úgy fog meg újra, motyogva káromkodtam az agyamba égett látványra, azt akartam, hogy a szemembe nézzen, de végig kezét bámulta és csak kusza hajával teli fejbúbja volt előttem. Lenyúlva, egy ujjamat álla alá simítottam, ezzel rávéve, hogy felemelje fejét, pupillái az élvezettől kitágultak és szája is elnyílt, meg akartam kóstolni csillogó, sötét rózsaszín ajkait, de nem tettem, helyette a szeme láttára markoltam bele a másik kezemmel az asztallap szélébe és nyögtem fel mélyen, mert ujjai addig nem álltak le, sőt csak gyorsultak. A szobában többféle hang is keveredett, kintről bejövő tompa zene és hangos beszélgetések, artikulátlan o nyögésem és a saját, halk sóhajai, két fajta nem összeillő dolog, mégis tökéletes dallam volt a füleimnek.
- A számmal akarom csinálni - suttogta, nehézkesen kihúzva magát, hogy fülemhez hajolhasson, vagy legalábbis a közelébe, orrát a felsőmbe dörgölte a vállamnál, hogy elrejtse a vörösséget arcán. Levegőért kellett kapnom, hogy el ne ájuljak, el se tudja képzelni mit vált ki belőlem, amikor szégyenlős, mégis próbál merész lenni, majdnem felsikítottam, hogy 'persze, hogy a száddal is akarod, már vártam, hogy kérd', mutatóujját felemelve, mellkasomba bökött, mire hátrébb tántorodtam az asztaltól egy lépéssel. Hatalmas szemekkel bámultam, ahogy meglöki magát, majd leugorva az asztalról, szinte a földre csúszik, térdeire ereszkedve, beharapta alsó ajkát felfelé pillantgatva, feje alig pár centire volt merevedésemtől, álmaim voltak csak erről a pillanatról és most megtörténik. Sose tudtam volna elképzelni, hogy előttem térdel, egy másodpercre arra gondoltam, ez nem is az én Louisom, de ő volt az, a kék szemeivel, mindig szanaszét álló hajával és még a nyáron lebarnult, de már fakó csupasz vállával. Furcsa dolog jutott eszembe, arra vágytam, hogy ehelyett inkább magamhoz ölelhessem meztelen testét a takaró alatt és csak beszélgessünk, nagyon nem vall rám, de akkor lehunyta szemhéját, amitől szempillái árnyékot vetítettek arcára és előre hajolva, ajkai körém fonódtak.
Szája forró volt és nedves, amitől öblös hörgésféle hagyta el a torkomat, főleg, amikor meg is mozdította a fejét, kezdőként először sokat nem vállalt be, de nekem éppen elég volt, hogy az őrületbe kergessen, a kezemben az izmok szinte viszkettek, hogy megtéphessem a haját és én irányíthassak, de leküzdöttem még a vágyat egy ideig. Nyelve sem volt rest mozogni, minden tökéletes volt, persze ha teljesítményről beszélünk, messze nem ő volt a legjobb az eddigiek közül, de az érzéseim iránta és egyszerűen a tudat, hogy ő az, az egészet kiszínezte és megszépítette, valahogy ő lett végül a legjobb és nem is bántam. Csókokkal hintett be minden oldalról, kísérletezett, vagy éppen kínozott forró leheletével, amivel nem is volt gond, mert lehunyt szemekkel élveztem, a felsőm szélét morzsolgatva, de hirtelen bátrabb lett, mint gondoltam, nagy levegőt vett, majd előre nyomta magát, amennyire csak tudta, míg nem éreztem a hozzám nyomódó torka hátulját. Szemhéjait összeszorította a kellemetlen érzés miatt, de nekem már késő volt, mert elveszítettem az eszemet, ujjaimat hajába szántva ragadtam meg tincseit füle mögött mindkét oldalt, egy helyben tartva a fejét, mire kipattantak a szemei, nekem pedig automatikusan mozdult előre a csípőm. A következő pillanatban, mintha pofon vágtak volna, rögtön elengedtem a haját, mire kicsúsztam ajkai közül, köhögve hajtotta le a fejét, egyik kezét torkához emelve, a mellkasomba eddig csak párszor érzett fájdalom hasított, nem akartam fájdalmat okozni neki.
Lenyúlva, azonnal cselekedtem, hóna alá nyúlva húztam fel a földről, hogy ne térdeljen tovább, hozzá nem illik ilyen megalázó póz, tenyereim közé fogva gyengéden arcát kényszerítettem, hogy rám nézzen, köhintett még egyet gyorsan, nagyokat pislogott, nekem pedig milliónyi sajnálkozó szó akadt meg a nyelvemen.
- S..Sajnálom - nyögtem ki végül, csak ennyire voltam képes abban a pillanatban. A szívem is elfelejtett dobogni, amíg a válaszára vártam, és szinte húsz tonnányi súly esett le rólam, amikor elmosolyodott, előre hajolva beszívtam a megpróbáltatásoktól felpuffadt alsó ajkát, sós íze volt, egyik kezem lecsúszott lassan, és egészen fenekéig vándorolt, belemarkolva megszakítottam a csókunkat, beharapva saját számat. - Ideje lesz veled is foglalkozni.
Arca zavarában halvány piros volt, kíváncsi lennék, hogy az a szín valaha is képes lejönni a bőréről, nem mintha problémám lenne vele, fülébe suttogva egy fordulj meg-et, rögtön engedelmeskedett, de láttam rajta, hogy kicsit tart attól mi fog történni. Testemet az övéhez passzíroztam, amitől az asztal oldalához nyomódott, pont ez volt a tervem, számat a füle mögötti gyenge pontjára nyomtam, megszívva annyira, hogy amikor elhajoltam, piros folt ékesítette bőrét, legszívesebben milliónyi ilyennel fedtem volna be minden porcikáját, ha már nem írhatom rá a nevemet. Végigcsókoltam a nyakát és tarkóját, illata még ennyi idő után is folytan megcsapott és bizsergést okozott a hasamban, mint egy hülye gyerekszerelemnél, tenyerem csupasz csípőjén pihent, teljesen magamévá akartam már tenni.
- Dőlj előre - motyogtam a következő utasítást, mire kicsit bizonytalanul ezt is teljesítette. Felsőteste az üres asztallaphoz simult, alkarján támaszkodott és halkan felsóhajtott a tényre, hogy teljesen szabad ágyékom a fenekéhez nyomódik a nadrágján keresztül, mutatóujjamat a gerince tetejéhez tettem és alig bőréhez érve, lassan végighúztam az aljáig kezemet, a két gödröcskénél megállva. Annyira tökéletes háta volt, hibátlan bőr, kidudorodó izmok és még a gödröcskék is, pár pillanatig csak azt tudtam bámulni, míg rá nem eszméltem, hogy cselekednem kell, és hogy kényelmesebb legyen, gyorsan lerángattam magamról a gatyámat és alsómat, majd félre rúgtam őket.
Kicsit hátrébb léptem, de csak annyira, hogy előrenyúlva még elérjek a farmerja gombjáig, sikeresen bepréseltem a kezemet az asztal és ő közé, majd amikor sikerült a cipzárját is lehúznom, közben magamban vigyorogva, hogy mennyire kemény már az alsónadrágjába bújva, megragadtam a nadrág szélét és lehúztam róla. Segítettem neki kibújtatni a szárából a lábfejét, majd arrébb dobtam azt is, amikor visszafordultam, a nyál összefutott a számban, nyögni vagy akár elélvezni is tudtam volna a látványtól, ahogy félig az asztalon feküdve, feneke fel volt nyomva, fekete bokszere tökéletesen simult rá adottságaira, alig mertem hozzáérni. De végül mindkét kezem rajta végezte, belemarkolva, már nem is emlékszem miket dünnyögtem, bár biztos vagyok benne, hogy csak dicsérő vagy mocskos szavak hagyták el a számat, válla fölött hátra pillantott, mire tekintetünk találkozott, alsó ajkát beharapta és magabiztosan mosolygott. Egy nagy levegőt véve, beleakasztottam két ujjamat az alsója szélébe és lassan, centinként felfedve belőle mindent húztam le róla, mikor combja aljánál elengedtem, magától a földre esett és ő lépett ki belőle, lábaim közt már komoly fájdalmaim voltak, amiért nem ért hozzám senki.
Leguggoltam, a látvány pedig csak javult, mindkét tenyerem a fenekén pihent, kicsit szétfeszítve, beharaptam alsó ajkamat, kíváncsi lettem és ilyenkor nekem nem is kell sok idő, hogy átgondoljam a tervemet, előre nyomva a fejemet, nyelvem rögtön megtalálta a tökéletes pontot, mert fülemet egy új hang ütötte meg.
- Harry! - nem tudtam eldönteni, hogy Louis inkább sikított vagy nyüszített, de mindegy is, nehézkesen elmosolyodva folytattam, amit elkezdtem. Őszinte leszek, sosem csináltam még ilyesmit senkinek sem, mármint persze lányoknak, kicsit előrébb, de az alap, tudtam, mit kell tennem és hogyan, csak tapasztalatom nem volt, bár most már azt is megszereztem, Louisból pedig olyan hangokat csaltam ki, amikre még nem voltam képes máshogy. Akaratlanul elképzeltem, hogy mi lenne, ha most valaki benyitna, nehezen fogtam vissza a nevetést, ami majdnem kibukott belőlem annak a valakinek az arca láttán, biztos terápiára kéne járnia egy ideig, de kit érdekel.
Sokáig akartam csinálni, a legjobbat okozni neki, de nem mertem tovább folytatni, amikor percek múltával lábai remegni kezdtek és nyögései kezdtek sírásnak hangozni, elhajolva, azonnal megnéztem, hogy jól van-e, arca az asztallapon pihent és úgy nézett ki, mint akit egész éjjel durván döngettek, pedig még hozzám sem kezdtünk ahhoz a részhez.
- Folytathatom? - kérdeztem meg, hogy azért biztos legyek benne, hogy még mindig akarja-e, bár ha itt futamodna meg, nem tudom mit csinálnék magammal. Nyelt egyet, hogy megtudjon szólalni, de amikor nem jött ki hang a torkán, csak bólintott egyet, kézfejem külső részével megtöröltem a számat, hisz ez még csak a bemelegítés volt, saját magam nyálaztam be két ujjamat, mert túl messze volt, meg amúgy sem tett volna jót még azt is végignéznem, ahogy ajkai közé veszi az ujjaimat.
Visszahajolva, most már csak egy gyengéd puszit nyomtam a feneke egyik oldalára, majd mutatóujjamat bepozicionálva, lassan beljebb nyomtam, felpillantva, láttam, hogy saját kezébe harapva folytja el fájdalmát, mire rögtön megálltam.
- Louis, lazíts, kérlek - szóltam neki lágyan, mire hallgatott rám, nagy levegőt vett és hosszan kifújta. Összeszorított szemhéját is kinyitotta, én is éreztem, ahogy izmai egy nagyon kicsit lazulnak, elég is volt arra, hogy tovább csináljam, megkönnyebbülés volt, amikor az egész ujjam bent volt és csak egyszer nyögött fel, gondoltam rá, hogy gyorsan felállok és széttúrom Niall szekrényét, biztos találtam volna minimum egy flakon síkosítót, de már mindegy volt. Megmozdítottam kezemet, vékony hangon nyöszörgött, de bírta, vagyis nem úgy tűnt, mint akinek nagyon nagy fájdalma van, mondani akartam, hogy majd jobb lesz, de ez olyan álszent biztatás, hisz nekem gőzöm sincs, hogy milyen érzés lesz egész idő alatt. Próbáltam óvatos, de egyben lényegre törő is lenni, nem volt sok időnk, hisz azt az utasítást kaptam, hogy csak beszéljük meg és ne essünk egymásnak a szoba közepén, féltem, hogy Niall a keresésünkre indul nemsokára, jót akartam neki, de sietnünk kellett, viszont váratlan módon nem nekem kellett szólnom, hogy így is történjen.
- Kettő - nyögte a tőmondatnak nem nevezhető egyetlen számot Louis, de ennyiből is megértettem mit akar. Kihúzva ujjamat, toldottam hozzá még egyet, mire kéjes, magas hangja betöltötte az egész szobát, a nevemet ismételgette elfúló dallammal, mint valami imát, Istenem, de imádtam, amikor az ő szájából hallhattam a nevem, belefeledkeztem ennyibe és arra eszméltem fel, hogy csípőjét felém nyomja többért. Meglepett vigyor terült szét az arcomon, egy helyben tartva kezemet, hagytam neki, hogy saját maga diktálhassa a tempót, előre-hátra mozgott, amennyire csak tudott, annyira mégsem lehetett neki rossz, ha ilyen lépésre vetemedett.
- Lovagolj az ujjaimon, édes... - motyogtam mély hangon, teljesen beleélve magam a helyzetbe és látványba. Nyögdécselései kezdtek átmenni ideges nyüszítésekbe, szórakozottan és gonoszan néztem, ahogy próbál úgy mozdulni, hogy ujjhegyeim elérjék azt a pontot, amitől gyönyörben úszhatna, de akármennyire élveztem a műsort, segíteni akartam neki, begörbítve a középső és mutatóujjamat is, sikításra késztettem. Párszor még megismételtem ugyanezt a mozdulatot, majd leírtam egy kört is, mire egyik kezével tehetetlenül hátranyúlt, a levegőt markolászva, mert túl messze voltam, célzásnak vettem, ezért kihúztam belőle az ujjaimat, lassan felegyenesedve. Mély levegőkért kapva pihentette izzadságtól csillogó halántékát az asztalon, kiszáradt ajkain végignyalva pillantott rám, majd követte is szemével mozdulataimat, ahogy félre rúgott farmeremhez lépek és felemelve, kiszedem hátsózsebéből a tárcámat, de magabiztos, kacér vigyorom rögtön letört, amikor átnézve minden részét, nem találtam benne, amit kerestem.
- A kurva életbe... - motyogtam a homlokomhoz nyomva egyik tenyeremet, lehunyva szemeimet. Ezt nem hiszem el. Én hülye, miért nem gondolkodtam előre? Mindig van nálam több darab, amikor nincs is szükségem rá, még akkor is, most pedig már egy hajszálnyira vagyok attól, hogy teljes egészében megkaphassam Louist, erre minden elcsesződik ennél a pontnál.
- Baj van? - kérdezte sápadt hangon az említett, rögtön karjára támaszkodva felnyomta magát, hogy láthassa mi történt. A fejemet ingattam, majd idegesen rácsaptam az asztallapra, ledobva a tárcámat a földön heverő nadrágomra, nem foglalkozva vele, hogy kieshetnek belőle a dolgok, saját magamra voltam mérges, idegesen fordultam a kék szemekbe pillantva, amik kíváncsian fürkésztek.
- Nincs nálam gumi - sóhajtottam, de még mielőtt lemondhattam volna mindenről és mérgesen felrúghattam volna az asztal melletti, kicsi fémkukát, eszembe jutott egy a nem régi ötleteim közül. Louis szólásra nyitotta a száját, de azt már nem tudtam meg, hogy mit szeretett volna mondani, mert közbevágtam. - Várj!
Hosszú léptekkel az ágy melletti éjjeliszekrényhez mentem, aminek több fiókja is volt, a legfelsőt kirántva, beletúrtam, de nem találtam benne semmi érdekeset, papírok voltak, tollak, és meglepetésemre egy éjszakai fogszabályzó, elhúzva számat toltam vissza, elgondolkodva, hogy talán hány ilyen furcsa Niall-cucc fog még a kezem ügyébe kerülni. A második fiók, a középső sem járt sikerrel, ezért az utolsó maradt, mint egyetlen reményem, a szívem kétszeres tempóra váltott örömében, amikor megpillantottam pár ezüst, négyzet alakú csomagot benne, és ráadásként még egy rózsaszín flakonos síkosítót is, bingó. Az egészet egy markomba fogva fordultam vissza, de majdnem minden kiesett a kezemből, amikor megláttam Louist, ahogy teljesen meztelenül az íróasztal szélének dől, karjait összefonva mellkasa előtt, semmi szégyenlős takargatás, alsó ajkamat túl erősen haraptam be, elkalandozva a déli tájaira.
Bizonytalanul sétáltam oda hozzá, felmutatva a kutatásom eredményét, mire elvigyorodott, ledobva a dolgokat az asztalra, hümmögve, félmosollyal arcomon simultam testéhez, mindkét tenyeremet csípőjére simítva, felsóhajtottam az egymáshoz dörzsölődő merevedéseink miatt. Meg akartam csókolni, de nem voltam benne biztos, hogy ő is akarná, tekintettel arra mit tettem vele alig pár perce, de nem úgy tűnt, mint akit érdekelne, mert ő állt lábujjhegyre, hogy ajkaimhoz érhessen, számba dünnyögve szántotta végig ujjait egész hátamon, a vállamtól a derekamig, körme lágyan karmolta bőrömet. Olyan érzést váltott ki belőlem, amitől valami köd lepte el az agyamat, előre nyúlva mellette, megfogtam az egyik kis csomagot és elhajolva tőle, a szemébe bámulva emeltem a számhoz, fogaimmal letépve a tetejét, tudom, hogy ezt nem szabad, de kit érdekel? Elnyílt ajkakkal meredt rám, és még mielőtt lehajthattam volna a fejemet és gyorsan elintézhettem volna a dolgot, megragadta apró kezével a csuklómat, hogy meg se mozdítsam a karomat, piros lett az arca, ahogy megszólalt.
- Feltehetem én? - kérdezte suttogva, lesütve a szemét. Egyszerre lepett meg és indított be ez a merész, kíváncsi oldala, egy egyszerű mozdulattal átadtam neki az óvszert, majd egyik szemöldökömet felemelve lestem, ahogy kiszedi a csomagolásból és lenyúlva közénk, ügyetlenül ugyan, de végül tökéletesen felgörgeti, büszkén mosolygott saját magán. Bár azt a mosolyt elég gyorsan letöröltem az arcáról, mert most, hogy teljesen kész voltunk, nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, újra felkaptam a combja alsó részére simítva kezemet, de ahelyett, hogy felültettem volna az asztalra, fordítottam a helyzetünkön és én dőltem neki, vele az ölemben.
Karjai nyakam köré fonódtak, hogy ne essen le és lábait is megtámasztotta az asztalon, előre döntve fejemet játszottam ajkaival, miközben köztünk ügyködve bepozicionáltam magam, élesen levegőért kapott, ahogy megérzett a fenekénél, ujjai hátul a tarkómnál tincseim közé csúsztak. Végignyalva számon, még egyszer megnéztem magamnak az arcát, csillogó, duzzadt ajkait, halvány rózsaszín bőrét és kusza, nedves haját, ami úgy nézett ki, mintha elaludta volna, majd szemébe bámulva, lassan lejjebb nyomtam csípőjét a rajta pihenő kezeimmel. Fejét rögtön hátravetette, keze megtépte a hajamat, a torkán kiszökő hangok mellett pedig eltörpült az én élvezetemnek sóhaja, nem is gondoltam addig arra, hogy talán nem kéne annyira hangosnak lennünk, de képtelen voltam befogni a száját, mert az egyik legszebb dolog volt az egészben, amikor a nevemet sikította. Nem mozdultam egy ideig, hagytam, hogy szokja, majd amikor annak jeleit mutatta, hogy készen van többre, azt az elszánt döntést hoztam, hogy a hosszú szoktatás helyett, inkább egyszerre megadom neki az egészet, teljesen lenyomva csípőjét, káromkodás hagyta el a számat, ő pedig felordított, összeszorított szemei sarkában könnycsepp jelent meg. Odahajolva, gyengéden lecsókoltam őket, tudta, hogy nem akarok neki fájdalmat okozni, de muszáj, legszívesebben elvettem volna tőle az összes kínt és átéltem volna én, végül leérve, ajkaira is gyengéd puszit nyomtam, remegő hangon nyögött a számba, mire nem kellett több, mozogni kezdtem benne.
Bőrébe mélyesztett ujjakkal löktem felfele a csípőmet, hogy ezt is megkönnyítsem neki és a kisujját se kelljen megmozdítania, a felsőtestét és arcát fürkészve, tetszett, amit látok, mégis elgondolkodtam rajta, hogy amikor vele vagyok így, az szeretkezésnek számít, nem élvezet rabló, önző szexnek, de nem úgy tűntünk abban a pillanatban, mint akiket komoly szálak fűznek össze. Viszont, mint ahogy mindig, rögtön megváltoztatta a véleményemet, mert homlokát enyémnek döntve, ajkai majdnem enyémekhez értek, mikor azt nyögte suttogva, hogy 'ah, Harry', és ennyiből éreztem, tudtam, hogy az enyém, én pedig az övé vagyok. Szája végig nyitva volt résnyire, szemei pedig félig lehunyva, szempillái megrezzentek, ha erősebben löktem vagy mélyebbre, közel húztam annyira, hogy mellkasa az enyémhez simuljon, bár a rajtam maradt pólóm nem engedett sokat, bizseregtem, ahol forró bőre hozzámért, de elnyomta ezt az érzést az, amit az alhasamban éreztem, ugyanúgy, ahogy ő elnyomta hangjával az apró sóhajaimat.
Percek teltek el, amikor észrevettem rajta, hogy kezd fáradni, ami meglepett, mert neki különösebb erőfeszítést nem kellett tennie, de megértettem, mert nem tűnt túl kényelmesnek a póz, amibe kényszerítettem, csípőjéről kezemet egy gyors mozdulattal a térdhajlatai alá raktam, miután feljebb dobtam egy kicsit, meglepetten nyögött. A lábai most már a felkaromon voltak és levegőben lógtak, felegyenesedtem félig ülő helyzetemből, amúgy is nyomott már az asztal széle, mire Louis bedugta a karjait a felsőm alá, hogy belém kapaszkodhasson és nem valami ruhadarabba, rájöttem, hogy így sokkal könnyebb mozogni. Gyorsítottam a tempón, mert tetszett a bőrünk egymáshoz érésének csattogó hangja, felmorogtam, mikor éreztem, hogy lapockámnál és hátam közepén körme végigszánt rajtam, szép kis nyomuk lesz, már akkor tudtam, de ez egyáltalán nem zavart. Legszívesebben póló nélkül mászkáltam volna másnap, hogy mindenki láthassa milyen éjszakánk volt. Cserébe a hátra döntött feje miatt kapott lehetőséget kihasználva, nyakára nyomtam ajkaimat és olyan erősen szívtam meg, amennyire csak tudtam, fogaimat is bevetve, közben persze folyamatosan fenntartva a ritmust, majd elhajolva, egy mosolyt elfojtva figyeltem a vörös, alaktalan foltot sápadt bőrén. Pont olyan helyre sikerült csinálnom, ahol lehetetlen eltakarnia, ügyes munka, Harry, az embereknek látniuk kell, hogy valaki már a sajátjának mondhatja ezt a fiút, bár mire újra társaság közé megy, el fog tűnni, de kit érdekel? Csinálok majd újat, egy nagyobbat.
A levegő forró volt körülöttünk, sűrűn kapkodtuk mindketten a levegőt és éreztem az izzadságot tarkómnál, de még nem voltam közel a gyönyör állapothoz és szerintem ő sem, mert azt már tudtam, hogy olyankor milyen, hangosabb, ennél is jobban szét van csúszva és nem tudja kontrollálni magát. Fura gondolatok lepték el ilyenkor a fejemet, egyszerre akartam a teste minden centijéhez hozzáérni, meg azt is akartam, hogy még benne lehessek, amikor elélvez, és persze az elmaradhatatlan orgazmus-sikítást sem hagyhatta ki. Meglepő volt, hogy ilyen kis idő alatt mennyi változáson ment keresztül, emlékeztem még az első alkalmunkra, arra, hogy mennyire fájt neki és hogy én okoztam azt a fájdalmat, most pedig már alig pár lökés után a kéj és élvezet keverékével mozgott saját akaratából rajtam.
Kíváncsi lettem, hány perce tűnhettünk már el arról a hülye buliról, és hogy hiányolt-e minket bárki is, amit eléggé kétlek, senkit sem érdekelt a jelenlétünk, vagyis az enyém biztos nem, de néhány embernek talán megfordult a fejében, hogy hova mehetett az az aranyos, alacsony fiú a barna, kócos frufrujával és kék szemeivel. Hát, éppen a felettük lévő szobában volt, de inkább volt mocskos abban a pillanatban, mint cuki, és annak a tökéletes frufrunak is rég nyoma veszett, a szemei pedig mindentől csillogtak, csak ártatlanságtól nem.
Én sem voltam Vasember, a kezeim zsibbadni kezdtek súlya alatt, szóval pózt kellett váltanunk, mielőtt leejtettem volna, megfordulva vele, kapott egy kicsi pihenőt, amíg letettem az asztalra, ahogy a kiindulási helyzetünk is volt, de ezúttal felsőtestét megtolva, megértette, hogy dőljön hátra, megfogva combját, közelebb húztam a széléhez. Mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, mindkét kezét hajába szántva elölről pillantott le hozzám, várva, hogy mi fog történni, de feltűnően elkalandozott a tekintete, a magabiztosságomnak jót tett, amikor beharapta alsó ajkát az egész testemen végignézve, de csak látnia kellett volna magát, a széttett lábaival... Bokája köré fonva ujjaimat, felemeltem őket, hogy sarka a vállamon pihenjen, így könnyebb volt hozzá férnem és nem úgy tűnt, hogy baj van az atletikusságával, gyorsan helyére tettem mindent, mielőtt tenyereimmel megtámaszkodtam csípője mellett az asztallapon és elkezdtem újra tolni.
A fejét ide-oda dobálta, háta pedig többször is kisebb ívbe feszült, nyüszített, én pedig akárhogy próbálkoztam, nem tudtam megtalálni a bűvös pontot. Addig, amíg meg nem ragadtam a combjait és olyan közel húztam magamhoz, hogy az eddigi legmélyebbre kerültem, a szemei kipattantak, torkát pedig olyan sikoltás hagyta el, hogy ha valaki elsétált volna az ajtó előtt, azt hitte volna, hogy gyilkolnak odabent. Ravaszul elvigyorodtam, ez volt a célom, többször is megütöttem még azt a pontot, amitől egyre kezelhetetlenebb lett és össze-vissza motyogott szavakat, különlegesnek éreztem magamat, amiért én voltam az egyetlen ember, aki láthatta milyen, amikor már teljesen kész van és saját maga is alig tud józanul gondolkodni. Ekkor jutott eszembe, hogy attól, hogy ebben a dologban én vagyok az egyetlen, valami másban nem. És a terv már meg is született, még mielőtt átgondolhattam volna, hogy jó ötlet-e.
- Hol van a telefonod? - kérdeztem Louistól, de nem álltam le a csípőm mozgásával, így eléggé furán jött ki. Meglepetten pislogott, miközben még mindig élvezettel teli hangok szöktek ki a szájából, egyik kezével megdörzsölve az arcát, próbált magához térni egy kicsit, értékeltem, hogy nem kérdezett vissza, miért, hanem rögtön megválaszolta, amire kíváncsi voltam.
- A... A farmerom zsebében.. - nyögte. Amint kimondta, én már elléptem tőle és lehajolva a nadrágjáért, kiszedtem a zsebéből a készüléket, tudtam fejből a kódját, feloldva a zárat, az sms-ek közé mentem, felfordult a gyomrom, amikor megláttam az elmentetlen, ismerős számot, amitől egy tucatnyi üzenetet kapott, de csak azt láttam, hogy egyikre sem válaszolt. Elidőztem volna még, végigolvasva az összes szöveget, hogy csak növelje a dühömet és erősebben verjem ki belőle a szart, ha majd a szemem elé kerül, de volt ennél egy jobb ötletem, hogy hogyan mutathatnám meg neki, rossz fantáziában él. Louis reakcióideje túl lassú volt, csak akkor nézett fel rám, összevonva két szemöldökét, amitől ráncos lett a homloka, amikor már a fülemhez emeltem a telefont, karját kinyújtva felém gondolta azt naivan, hogy odaadom neki. - Harry, mit művelsz?
A vonal sokáig, monotonan csengett, azt hittem nem fogja felvenni és bukik a tervem, de hirtelen megszakadt az egyenletes búgás és egy álmosnak tűnő hang szólt bele a készülékbe. Oh, talán már túl késő volt és felébresztettem?
- Igen? - sosem éreztem még ennyi mérget életemben, pedig elég sok rossz dolgon túl voltam már. Ha képes lettem volna átnyúlni a vonalon és megfojtani, már nem élne, lehunyva szemem, szabad kezemet Louis combjának külső részére simítottam, igyekezve lenyugtatni magam a közelségével és bőre puhaságával.
- Helló, Sein. Harry vagyok - válaszoltam, mintha olyan könnyedén ment volna kiejteni a nevét a számon, anélkül, hogy megütnék valakit. Láttam, ahogy az alattam fekvő lefagy, tágra nyílt kék szemei lesokkolódva meredtek rám, és nem tudta mit tegyen, csak feküdt, mint egy darab fa, pedig kikaphatta volna a telefont a kezemből és neki még hagytam is volna, mielőtt valami baromságot csinálok. Hosszú csend állt be a vonal túlsó végén, azt hittem, hogy ő is megijedt és elfutott, mint egy nyúl, de aztán hirtelen nevetni kezdett, csúfosan és mély hangon.
- Már vártam, hogy hívj. - közölte szórakozott hangon, mint aki élvezi a játékot, hogy bármelyik pillanatban rátörhetem az ajtót és lelövöm. - Mi az, már a telefonját is elkoboztad tőle? - kérdezte gúnyosan, még szerencséje, hogy nem vette a szájára Louis nevét.
Nagy levegőket vettem, hogy elfojtsam, amit igazából gondoltam és ki akartam mondani, mert az eredeti tervemre kellett koncentrálnom, megmutatni neki, hogy mi az enyém, és mi az övé, vagyis ebben a helyzetben neki a nagy semmi jutott, hangomból próbáltam eltüntetni a dühöt és helyette úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna, amit mondott.
- Valamit mutatni akarok neked - mondtam, és még mielőtt tiltakozhatott, vagy újabb beszólást fűzhetett volna a beszélgetéshez, megtettem. Egy kezemmel visszahelyeztem magam gyorsan, majd a telefont előrébb nyújtottam, hogy jobban hallja a seggfej, amikor előre lökve csípőmet keményen, teljesen elmerülök Louisban, aki a hirtelen mozdulattól a nevemet sikította meglepődve, de az sem kizárt, hogy elsőre eltaláltam azt a pontot. Gonoszan vigyorogtam, még pár mozdulatot téve, hagytam, had hallgassa, ahogy magas hangján azt nyöszörgi, hogy 'Harry, ah, Harry', ami számomra zene volt, bármikor képes lettem volna hallgatni órákig, de most nem ahhoz volt itt az idő, visszaemelve a készüléket a fülemhez, a nyertesek mosolya díszelgett ajkaimon. - Remélem jól figyeltél, mert ez az a hang, amit te sosem fogsz hallani élőben. - vágtam oda, és megkoronázva az egészet, mélyen, fenyegetve hozzáfűztem még egy utolsó mondatot. - Ezzel még nincs vége.
És leraktam. Nem érdekelt mit tudott volna rá mondani, amit én akartam, azt megtettem és sikeres voltam. A telefont az asztalra dobva Louis mellé, kész voltam a megvető pillantására, de ehelyett piros volt az arca és szégyenkezve nézett félre, először nem értettem mi baja van, de amikor leesett, hogy talán azt hitte, azért hívtam fel Seint, mert még haragszom rá és ezzel csak bizonyítani akartam előtte valamit, lábai közt előre hajolva, ajkai közé beszéltem.
- Soha, senki nevét nem sikíthatod az enyémen kívül - motyogtam, mire sóhajtott egyet és megcsókolt, mint valami beleegyezés.
Folytattam, amit elkezdtünk és nem kellett sok, amíg vágyamat beteljesítve, az egész szobát bezengő hanggal el nem élvezett, egy kis segítséggel tőlem, amitől örömnedve hasa helyett többnyire a kezemen végezte, égővörös fejjel, még az orgazmustól kábultan nézte végig, ahogy minden ujjamról lenyalom, majd pár utolsó lökés után nekem is sikerült eljutnom a csúcsra. Ujjainkat összefonva segítettem neki felegyenesedni, arcán láttam, hogy az ülés egy kis ideig még kellemetlen helyzet lesz neki, de előre hajolva normálisan, hosszan megcsókoltam, és csak akkor váltam el tőle, amikor lehajoltam, hogy felkapjam a legközelebb lévő alsónadrágot, hogy odaadva neki, megtisztíthassa magát és utána fel is kellett vennie magára, hisz itt nem tudtam tiszta darabbal szolgálni neki. Akkor jutott csak el igazából a tudatomig, hogy a legjobb haverom szobájában estünk egymásnak és tönkretettem az íróasztalát, de ő mondta, hogy menjünk oda, szóval részben az ő hibája.
A szemem sarkából lestem, ahogy Louis sietősen magára kapkodja a ruháit, amíg én komótosan, ráérősen öltözködtem és inkább őt figyeltem, csodáltam, hogy nem akadt ki a telefonhívás miatt, amit saját magam kezdtem megbánni, bár nem volt oka, amiért megbánhatnám.
- Ki kell jutnunk valahogy innen, észrevétel nélkül - motyogta, amikor már a pulóverét is áthúzta a fején, de a hajával ezúttal nem törődött. Úgy állt szanaszét, ahogy beletúrt és én megtéptem, nem is beszélve a hatalmas, nyakán díszelgő vörös foltról, teljesen úgy nézett ki, mint akit nem rég valaki maga alá gyűrt, mosolyogva néztem rá, hogy ezeket én okoztam, majd felé nyújtottam a kezemet.
- Gyere - mondtam, mire összekulcsolta az ujjait az enyémekkel, és az ajtó felé húztam. Ha rajtam múlik, meg fogom oldani, hogy elszökjünk erről a buliról anélkül, hogy bárki meglátna minket, pár perc és a kocsiban fogunk ülni, hazafelé tartva.
Nagyot nyelve, fejem hátradöntve hunytam le a szemem, s mikor éreztem, ahogy óvatosan körém fonódik forró tenyere, csak élveztem a szikrákat - amiket kiváltott belőlem - az összes végtagomban, köszönhetően nekem már nem volt amatőr, mégis megmaradt az a szégyenlős báj a mozdulataiban. Csuklóját ütemesen mozgatta, nem totojázva, vagy várva tőlem valami reakcióra, hogy jól csinálja-e, ami tetszett, mert nem szerettem, amikor bizonytalan volt ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, mindennek magától kell jönnie. Torkom mélyéről nyögés tört elő, mikor lepillantottam, mert elengedett, és azt láttam, hogy tenyerét szájához emelve, benyálazza, majd úgy fog meg újra, motyogva káromkodtam az agyamba égett látványra, azt akartam, hogy a szemembe nézzen, de végig kezét bámulta és csak kusza hajával teli fejbúbja volt előttem. Lenyúlva, egy ujjamat álla alá simítottam, ezzel rávéve, hogy felemelje fejét, pupillái az élvezettől kitágultak és szája is elnyílt, meg akartam kóstolni csillogó, sötét rózsaszín ajkait, de nem tettem, helyette a szeme láttára markoltam bele a másik kezemmel az asztallap szélébe és nyögtem fel mélyen, mert ujjai addig nem álltak le, sőt csak gyorsultak. A szobában többféle hang is keveredett, kintről bejövő tompa zene és hangos beszélgetések, artikulátlan o nyögésem és a saját, halk sóhajai, két fajta nem összeillő dolog, mégis tökéletes dallam volt a füleimnek.
- A számmal akarom csinálni - suttogta, nehézkesen kihúzva magát, hogy fülemhez hajolhasson, vagy legalábbis a közelébe, orrát a felsőmbe dörgölte a vállamnál, hogy elrejtse a vörösséget arcán. Levegőért kellett kapnom, hogy el ne ájuljak, el se tudja képzelni mit vált ki belőlem, amikor szégyenlős, mégis próbál merész lenni, majdnem felsikítottam, hogy 'persze, hogy a száddal is akarod, már vártam, hogy kérd', mutatóujját felemelve, mellkasomba bökött, mire hátrébb tántorodtam az asztaltól egy lépéssel. Hatalmas szemekkel bámultam, ahogy meglöki magát, majd leugorva az asztalról, szinte a földre csúszik, térdeire ereszkedve, beharapta alsó ajkát felfelé pillantgatva, feje alig pár centire volt merevedésemtől, álmaim voltak csak erről a pillanatról és most megtörténik. Sose tudtam volna elképzelni, hogy előttem térdel, egy másodpercre arra gondoltam, ez nem is az én Louisom, de ő volt az, a kék szemeivel, mindig szanaszét álló hajával és még a nyáron lebarnult, de már fakó csupasz vállával. Furcsa dolog jutott eszembe, arra vágytam, hogy ehelyett inkább magamhoz ölelhessem meztelen testét a takaró alatt és csak beszélgessünk, nagyon nem vall rám, de akkor lehunyta szemhéját, amitől szempillái árnyékot vetítettek arcára és előre hajolva, ajkai körém fonódtak.
Szája forró volt és nedves, amitől öblös hörgésféle hagyta el a torkomat, főleg, amikor meg is mozdította a fejét, kezdőként először sokat nem vállalt be, de nekem éppen elég volt, hogy az őrületbe kergessen, a kezemben az izmok szinte viszkettek, hogy megtéphessem a haját és én irányíthassak, de leküzdöttem még a vágyat egy ideig. Nyelve sem volt rest mozogni, minden tökéletes volt, persze ha teljesítményről beszélünk, messze nem ő volt a legjobb az eddigiek közül, de az érzéseim iránta és egyszerűen a tudat, hogy ő az, az egészet kiszínezte és megszépítette, valahogy ő lett végül a legjobb és nem is bántam. Csókokkal hintett be minden oldalról, kísérletezett, vagy éppen kínozott forró leheletével, amivel nem is volt gond, mert lehunyt szemekkel élveztem, a felsőm szélét morzsolgatva, de hirtelen bátrabb lett, mint gondoltam, nagy levegőt vett, majd előre nyomta magát, amennyire csak tudta, míg nem éreztem a hozzám nyomódó torka hátulját. Szemhéjait összeszorította a kellemetlen érzés miatt, de nekem már késő volt, mert elveszítettem az eszemet, ujjaimat hajába szántva ragadtam meg tincseit füle mögött mindkét oldalt, egy helyben tartva a fejét, mire kipattantak a szemei, nekem pedig automatikusan mozdult előre a csípőm. A következő pillanatban, mintha pofon vágtak volna, rögtön elengedtem a haját, mire kicsúsztam ajkai közül, köhögve hajtotta le a fejét, egyik kezét torkához emelve, a mellkasomba eddig csak párszor érzett fájdalom hasított, nem akartam fájdalmat okozni neki.
Lenyúlva, azonnal cselekedtem, hóna alá nyúlva húztam fel a földről, hogy ne térdeljen tovább, hozzá nem illik ilyen megalázó póz, tenyereim közé fogva gyengéden arcát kényszerítettem, hogy rám nézzen, köhintett még egyet gyorsan, nagyokat pislogott, nekem pedig milliónyi sajnálkozó szó akadt meg a nyelvemen.
- S..Sajnálom - nyögtem ki végül, csak ennyire voltam képes abban a pillanatban. A szívem is elfelejtett dobogni, amíg a válaszára vártam, és szinte húsz tonnányi súly esett le rólam, amikor elmosolyodott, előre hajolva beszívtam a megpróbáltatásoktól felpuffadt alsó ajkát, sós íze volt, egyik kezem lecsúszott lassan, és egészen fenekéig vándorolt, belemarkolva megszakítottam a csókunkat, beharapva saját számat. - Ideje lesz veled is foglalkozni.
Arca zavarában halvány piros volt, kíváncsi lennék, hogy az a szín valaha is képes lejönni a bőréről, nem mintha problémám lenne vele, fülébe suttogva egy fordulj meg-et, rögtön engedelmeskedett, de láttam rajta, hogy kicsit tart attól mi fog történni. Testemet az övéhez passzíroztam, amitől az asztal oldalához nyomódott, pont ez volt a tervem, számat a füle mögötti gyenge pontjára nyomtam, megszívva annyira, hogy amikor elhajoltam, piros folt ékesítette bőrét, legszívesebben milliónyi ilyennel fedtem volna be minden porcikáját, ha már nem írhatom rá a nevemet. Végigcsókoltam a nyakát és tarkóját, illata még ennyi idő után is folytan megcsapott és bizsergést okozott a hasamban, mint egy hülye gyerekszerelemnél, tenyerem csupasz csípőjén pihent, teljesen magamévá akartam már tenni.
- Dőlj előre - motyogtam a következő utasítást, mire kicsit bizonytalanul ezt is teljesítette. Felsőteste az üres asztallaphoz simult, alkarján támaszkodott és halkan felsóhajtott a tényre, hogy teljesen szabad ágyékom a fenekéhez nyomódik a nadrágján keresztül, mutatóujjamat a gerince tetejéhez tettem és alig bőréhez érve, lassan végighúztam az aljáig kezemet, a két gödröcskénél megállva. Annyira tökéletes háta volt, hibátlan bőr, kidudorodó izmok és még a gödröcskék is, pár pillanatig csak azt tudtam bámulni, míg rá nem eszméltem, hogy cselekednem kell, és hogy kényelmesebb legyen, gyorsan lerángattam magamról a gatyámat és alsómat, majd félre rúgtam őket.
Kicsit hátrébb léptem, de csak annyira, hogy előrenyúlva még elérjek a farmerja gombjáig, sikeresen bepréseltem a kezemet az asztal és ő közé, majd amikor sikerült a cipzárját is lehúznom, közben magamban vigyorogva, hogy mennyire kemény már az alsónadrágjába bújva, megragadtam a nadrág szélét és lehúztam róla. Segítettem neki kibújtatni a szárából a lábfejét, majd arrébb dobtam azt is, amikor visszafordultam, a nyál összefutott a számban, nyögni vagy akár elélvezni is tudtam volna a látványtól, ahogy félig az asztalon feküdve, feneke fel volt nyomva, fekete bokszere tökéletesen simult rá adottságaira, alig mertem hozzáérni. De végül mindkét kezem rajta végezte, belemarkolva, már nem is emlékszem miket dünnyögtem, bár biztos vagyok benne, hogy csak dicsérő vagy mocskos szavak hagyták el a számat, válla fölött hátra pillantott, mire tekintetünk találkozott, alsó ajkát beharapta és magabiztosan mosolygott. Egy nagy levegőt véve, beleakasztottam két ujjamat az alsója szélébe és lassan, centinként felfedve belőle mindent húztam le róla, mikor combja aljánál elengedtem, magától a földre esett és ő lépett ki belőle, lábaim közt már komoly fájdalmaim voltak, amiért nem ért hozzám senki.
Leguggoltam, a látvány pedig csak javult, mindkét tenyerem a fenekén pihent, kicsit szétfeszítve, beharaptam alsó ajkamat, kíváncsi lettem és ilyenkor nekem nem is kell sok idő, hogy átgondoljam a tervemet, előre nyomva a fejemet, nyelvem rögtön megtalálta a tökéletes pontot, mert fülemet egy új hang ütötte meg.
- Harry! - nem tudtam eldönteni, hogy Louis inkább sikított vagy nyüszített, de mindegy is, nehézkesen elmosolyodva folytattam, amit elkezdtem. Őszinte leszek, sosem csináltam még ilyesmit senkinek sem, mármint persze lányoknak, kicsit előrébb, de az alap, tudtam, mit kell tennem és hogyan, csak tapasztalatom nem volt, bár most már azt is megszereztem, Louisból pedig olyan hangokat csaltam ki, amikre még nem voltam képes máshogy. Akaratlanul elképzeltem, hogy mi lenne, ha most valaki benyitna, nehezen fogtam vissza a nevetést, ami majdnem kibukott belőlem annak a valakinek az arca láttán, biztos terápiára kéne járnia egy ideig, de kit érdekel.
Sokáig akartam csinálni, a legjobbat okozni neki, de nem mertem tovább folytatni, amikor percek múltával lábai remegni kezdtek és nyögései kezdtek sírásnak hangozni, elhajolva, azonnal megnéztem, hogy jól van-e, arca az asztallapon pihent és úgy nézett ki, mint akit egész éjjel durván döngettek, pedig még hozzám sem kezdtünk ahhoz a részhez.
- Folytathatom? - kérdeztem meg, hogy azért biztos legyek benne, hogy még mindig akarja-e, bár ha itt futamodna meg, nem tudom mit csinálnék magammal. Nyelt egyet, hogy megtudjon szólalni, de amikor nem jött ki hang a torkán, csak bólintott egyet, kézfejem külső részével megtöröltem a számat, hisz ez még csak a bemelegítés volt, saját magam nyálaztam be két ujjamat, mert túl messze volt, meg amúgy sem tett volna jót még azt is végignéznem, ahogy ajkai közé veszi az ujjaimat.
Visszahajolva, most már csak egy gyengéd puszit nyomtam a feneke egyik oldalára, majd mutatóujjamat bepozicionálva, lassan beljebb nyomtam, felpillantva, láttam, hogy saját kezébe harapva folytja el fájdalmát, mire rögtön megálltam.
- Louis, lazíts, kérlek - szóltam neki lágyan, mire hallgatott rám, nagy levegőt vett és hosszan kifújta. Összeszorított szemhéját is kinyitotta, én is éreztem, ahogy izmai egy nagyon kicsit lazulnak, elég is volt arra, hogy tovább csináljam, megkönnyebbülés volt, amikor az egész ujjam bent volt és csak egyszer nyögött fel, gondoltam rá, hogy gyorsan felállok és széttúrom Niall szekrényét, biztos találtam volna minimum egy flakon síkosítót, de már mindegy volt. Megmozdítottam kezemet, vékony hangon nyöszörgött, de bírta, vagyis nem úgy tűnt, mint akinek nagyon nagy fájdalma van, mondani akartam, hogy majd jobb lesz, de ez olyan álszent biztatás, hisz nekem gőzöm sincs, hogy milyen érzés lesz egész idő alatt. Próbáltam óvatos, de egyben lényegre törő is lenni, nem volt sok időnk, hisz azt az utasítást kaptam, hogy csak beszéljük meg és ne essünk egymásnak a szoba közepén, féltem, hogy Niall a keresésünkre indul nemsokára, jót akartam neki, de sietnünk kellett, viszont váratlan módon nem nekem kellett szólnom, hogy így is történjen.
- Kettő - nyögte a tőmondatnak nem nevezhető egyetlen számot Louis, de ennyiből is megértettem mit akar. Kihúzva ujjamat, toldottam hozzá még egyet, mire kéjes, magas hangja betöltötte az egész szobát, a nevemet ismételgette elfúló dallammal, mint valami imát, Istenem, de imádtam, amikor az ő szájából hallhattam a nevem, belefeledkeztem ennyibe és arra eszméltem fel, hogy csípőjét felém nyomja többért. Meglepett vigyor terült szét az arcomon, egy helyben tartva kezemet, hagytam neki, hogy saját maga diktálhassa a tempót, előre-hátra mozgott, amennyire csak tudott, annyira mégsem lehetett neki rossz, ha ilyen lépésre vetemedett.
- Lovagolj az ujjaimon, édes... - motyogtam mély hangon, teljesen beleélve magam a helyzetbe és látványba. Nyögdécselései kezdtek átmenni ideges nyüszítésekbe, szórakozottan és gonoszan néztem, ahogy próbál úgy mozdulni, hogy ujjhegyeim elérjék azt a pontot, amitől gyönyörben úszhatna, de akármennyire élveztem a műsort, segíteni akartam neki, begörbítve a középső és mutatóujjamat is, sikításra késztettem. Párszor még megismételtem ugyanezt a mozdulatot, majd leírtam egy kört is, mire egyik kezével tehetetlenül hátranyúlt, a levegőt markolászva, mert túl messze voltam, célzásnak vettem, ezért kihúztam belőle az ujjaimat, lassan felegyenesedve. Mély levegőkért kapva pihentette izzadságtól csillogó halántékát az asztalon, kiszáradt ajkain végignyalva pillantott rám, majd követte is szemével mozdulataimat, ahogy félre rúgott farmeremhez lépek és felemelve, kiszedem hátsózsebéből a tárcámat, de magabiztos, kacér vigyorom rögtön letört, amikor átnézve minden részét, nem találtam benne, amit kerestem.
- A kurva életbe... - motyogtam a homlokomhoz nyomva egyik tenyeremet, lehunyva szemeimet. Ezt nem hiszem el. Én hülye, miért nem gondolkodtam előre? Mindig van nálam több darab, amikor nincs is szükségem rá, még akkor is, most pedig már egy hajszálnyira vagyok attól, hogy teljes egészében megkaphassam Louist, erre minden elcsesződik ennél a pontnál.
- Baj van? - kérdezte sápadt hangon az említett, rögtön karjára támaszkodva felnyomta magát, hogy láthassa mi történt. A fejemet ingattam, majd idegesen rácsaptam az asztallapra, ledobva a tárcámat a földön heverő nadrágomra, nem foglalkozva vele, hogy kieshetnek belőle a dolgok, saját magamra voltam mérges, idegesen fordultam a kék szemekbe pillantva, amik kíváncsian fürkésztek.
- Nincs nálam gumi - sóhajtottam, de még mielőtt lemondhattam volna mindenről és mérgesen felrúghattam volna az asztal melletti, kicsi fémkukát, eszembe jutott egy a nem régi ötleteim közül. Louis szólásra nyitotta a száját, de azt már nem tudtam meg, hogy mit szeretett volna mondani, mert közbevágtam. - Várj!
Hosszú léptekkel az ágy melletti éjjeliszekrényhez mentem, aminek több fiókja is volt, a legfelsőt kirántva, beletúrtam, de nem találtam benne semmi érdekeset, papírok voltak, tollak, és meglepetésemre egy éjszakai fogszabályzó, elhúzva számat toltam vissza, elgondolkodva, hogy talán hány ilyen furcsa Niall-cucc fog még a kezem ügyébe kerülni. A második fiók, a középső sem járt sikerrel, ezért az utolsó maradt, mint egyetlen reményem, a szívem kétszeres tempóra váltott örömében, amikor megpillantottam pár ezüst, négyzet alakú csomagot benne, és ráadásként még egy rózsaszín flakonos síkosítót is, bingó. Az egészet egy markomba fogva fordultam vissza, de majdnem minden kiesett a kezemből, amikor megláttam Louist, ahogy teljesen meztelenül az íróasztal szélének dől, karjait összefonva mellkasa előtt, semmi szégyenlős takargatás, alsó ajkamat túl erősen haraptam be, elkalandozva a déli tájaira.
Bizonytalanul sétáltam oda hozzá, felmutatva a kutatásom eredményét, mire elvigyorodott, ledobva a dolgokat az asztalra, hümmögve, félmosollyal arcomon simultam testéhez, mindkét tenyeremet csípőjére simítva, felsóhajtottam az egymáshoz dörzsölődő merevedéseink miatt. Meg akartam csókolni, de nem voltam benne biztos, hogy ő is akarná, tekintettel arra mit tettem vele alig pár perce, de nem úgy tűnt, mint akit érdekelne, mert ő állt lábujjhegyre, hogy ajkaimhoz érhessen, számba dünnyögve szántotta végig ujjait egész hátamon, a vállamtól a derekamig, körme lágyan karmolta bőrömet. Olyan érzést váltott ki belőlem, amitől valami köd lepte el az agyamat, előre nyúlva mellette, megfogtam az egyik kis csomagot és elhajolva tőle, a szemébe bámulva emeltem a számhoz, fogaimmal letépve a tetejét, tudom, hogy ezt nem szabad, de kit érdekel? Elnyílt ajkakkal meredt rám, és még mielőtt lehajthattam volna a fejemet és gyorsan elintézhettem volna a dolgot, megragadta apró kezével a csuklómat, hogy meg se mozdítsam a karomat, piros lett az arca, ahogy megszólalt.
- Feltehetem én? - kérdezte suttogva, lesütve a szemét. Egyszerre lepett meg és indított be ez a merész, kíváncsi oldala, egy egyszerű mozdulattal átadtam neki az óvszert, majd egyik szemöldökömet felemelve lestem, ahogy kiszedi a csomagolásból és lenyúlva közénk, ügyetlenül ugyan, de végül tökéletesen felgörgeti, büszkén mosolygott saját magán. Bár azt a mosolyt elég gyorsan letöröltem az arcáról, mert most, hogy teljesen kész voltunk, nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, újra felkaptam a combja alsó részére simítva kezemet, de ahelyett, hogy felültettem volna az asztalra, fordítottam a helyzetünkön és én dőltem neki, vele az ölemben.
Karjai nyakam köré fonódtak, hogy ne essen le és lábait is megtámasztotta az asztalon, előre döntve fejemet játszottam ajkaival, miközben köztünk ügyködve bepozicionáltam magam, élesen levegőért kapott, ahogy megérzett a fenekénél, ujjai hátul a tarkómnál tincseim közé csúsztak. Végignyalva számon, még egyszer megnéztem magamnak az arcát, csillogó, duzzadt ajkait, halvány rózsaszín bőrét és kusza, nedves haját, ami úgy nézett ki, mintha elaludta volna, majd szemébe bámulva, lassan lejjebb nyomtam csípőjét a rajta pihenő kezeimmel. Fejét rögtön hátravetette, keze megtépte a hajamat, a torkán kiszökő hangok mellett pedig eltörpült az én élvezetemnek sóhaja, nem is gondoltam addig arra, hogy talán nem kéne annyira hangosnak lennünk, de képtelen voltam befogni a száját, mert az egyik legszebb dolog volt az egészben, amikor a nevemet sikította. Nem mozdultam egy ideig, hagytam, hogy szokja, majd amikor annak jeleit mutatta, hogy készen van többre, azt az elszánt döntést hoztam, hogy a hosszú szoktatás helyett, inkább egyszerre megadom neki az egészet, teljesen lenyomva csípőjét, káromkodás hagyta el a számat, ő pedig felordított, összeszorított szemei sarkában könnycsepp jelent meg. Odahajolva, gyengéden lecsókoltam őket, tudta, hogy nem akarok neki fájdalmat okozni, de muszáj, legszívesebben elvettem volna tőle az összes kínt és átéltem volna én, végül leérve, ajkaira is gyengéd puszit nyomtam, remegő hangon nyögött a számba, mire nem kellett több, mozogni kezdtem benne.
Bőrébe mélyesztett ujjakkal löktem felfele a csípőmet, hogy ezt is megkönnyítsem neki és a kisujját se kelljen megmozdítania, a felsőtestét és arcát fürkészve, tetszett, amit látok, mégis elgondolkodtam rajta, hogy amikor vele vagyok így, az szeretkezésnek számít, nem élvezet rabló, önző szexnek, de nem úgy tűntünk abban a pillanatban, mint akiket komoly szálak fűznek össze. Viszont, mint ahogy mindig, rögtön megváltoztatta a véleményemet, mert homlokát enyémnek döntve, ajkai majdnem enyémekhez értek, mikor azt nyögte suttogva, hogy 'ah, Harry', és ennyiből éreztem, tudtam, hogy az enyém, én pedig az övé vagyok. Szája végig nyitva volt résnyire, szemei pedig félig lehunyva, szempillái megrezzentek, ha erősebben löktem vagy mélyebbre, közel húztam annyira, hogy mellkasa az enyémhez simuljon, bár a rajtam maradt pólóm nem engedett sokat, bizseregtem, ahol forró bőre hozzámért, de elnyomta ezt az érzést az, amit az alhasamban éreztem, ugyanúgy, ahogy ő elnyomta hangjával az apró sóhajaimat.
Percek teltek el, amikor észrevettem rajta, hogy kezd fáradni, ami meglepett, mert neki különösebb erőfeszítést nem kellett tennie, de megértettem, mert nem tűnt túl kényelmesnek a póz, amibe kényszerítettem, csípőjéről kezemet egy gyors mozdulattal a térdhajlatai alá raktam, miután feljebb dobtam egy kicsit, meglepetten nyögött. A lábai most már a felkaromon voltak és levegőben lógtak, felegyenesedtem félig ülő helyzetemből, amúgy is nyomott már az asztal széle, mire Louis bedugta a karjait a felsőm alá, hogy belém kapaszkodhasson és nem valami ruhadarabba, rájöttem, hogy így sokkal könnyebb mozogni. Gyorsítottam a tempón, mert tetszett a bőrünk egymáshoz érésének csattogó hangja, felmorogtam, mikor éreztem, hogy lapockámnál és hátam közepén körme végigszánt rajtam, szép kis nyomuk lesz, már akkor tudtam, de ez egyáltalán nem zavart. Legszívesebben póló nélkül mászkáltam volna másnap, hogy mindenki láthassa milyen éjszakánk volt. Cserébe a hátra döntött feje miatt kapott lehetőséget kihasználva, nyakára nyomtam ajkaimat és olyan erősen szívtam meg, amennyire csak tudtam, fogaimat is bevetve, közben persze folyamatosan fenntartva a ritmust, majd elhajolva, egy mosolyt elfojtva figyeltem a vörös, alaktalan foltot sápadt bőrén. Pont olyan helyre sikerült csinálnom, ahol lehetetlen eltakarnia, ügyes munka, Harry, az embereknek látniuk kell, hogy valaki már a sajátjának mondhatja ezt a fiút, bár mire újra társaság közé megy, el fog tűnni, de kit érdekel? Csinálok majd újat, egy nagyobbat.
A levegő forró volt körülöttünk, sűrűn kapkodtuk mindketten a levegőt és éreztem az izzadságot tarkómnál, de még nem voltam közel a gyönyör állapothoz és szerintem ő sem, mert azt már tudtam, hogy olyankor milyen, hangosabb, ennél is jobban szét van csúszva és nem tudja kontrollálni magát. Fura gondolatok lepték el ilyenkor a fejemet, egyszerre akartam a teste minden centijéhez hozzáérni, meg azt is akartam, hogy még benne lehessek, amikor elélvez, és persze az elmaradhatatlan orgazmus-sikítást sem hagyhatta ki. Meglepő volt, hogy ilyen kis idő alatt mennyi változáson ment keresztül, emlékeztem még az első alkalmunkra, arra, hogy mennyire fájt neki és hogy én okoztam azt a fájdalmat, most pedig már alig pár lökés után a kéj és élvezet keverékével mozgott saját akaratából rajtam.
Kíváncsi lettem, hány perce tűnhettünk már el arról a hülye buliról, és hogy hiányolt-e minket bárki is, amit eléggé kétlek, senkit sem érdekelt a jelenlétünk, vagyis az enyém biztos nem, de néhány embernek talán megfordult a fejében, hogy hova mehetett az az aranyos, alacsony fiú a barna, kócos frufrujával és kék szemeivel. Hát, éppen a felettük lévő szobában volt, de inkább volt mocskos abban a pillanatban, mint cuki, és annak a tökéletes frufrunak is rég nyoma veszett, a szemei pedig mindentől csillogtak, csak ártatlanságtól nem.
Én sem voltam Vasember, a kezeim zsibbadni kezdtek súlya alatt, szóval pózt kellett váltanunk, mielőtt leejtettem volna, megfordulva vele, kapott egy kicsi pihenőt, amíg letettem az asztalra, ahogy a kiindulási helyzetünk is volt, de ezúttal felsőtestét megtolva, megértette, hogy dőljön hátra, megfogva combját, közelebb húztam a széléhez. Mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, mindkét kezét hajába szántva elölről pillantott le hozzám, várva, hogy mi fog történni, de feltűnően elkalandozott a tekintete, a magabiztosságomnak jót tett, amikor beharapta alsó ajkát az egész testemen végignézve, de csak látnia kellett volna magát, a széttett lábaival... Bokája köré fonva ujjaimat, felemeltem őket, hogy sarka a vállamon pihenjen, így könnyebb volt hozzá férnem és nem úgy tűnt, hogy baj van az atletikusságával, gyorsan helyére tettem mindent, mielőtt tenyereimmel megtámaszkodtam csípője mellett az asztallapon és elkezdtem újra tolni.
A fejét ide-oda dobálta, háta pedig többször is kisebb ívbe feszült, nyüszített, én pedig akárhogy próbálkoztam, nem tudtam megtalálni a bűvös pontot. Addig, amíg meg nem ragadtam a combjait és olyan közel húztam magamhoz, hogy az eddigi legmélyebbre kerültem, a szemei kipattantak, torkát pedig olyan sikoltás hagyta el, hogy ha valaki elsétált volna az ajtó előtt, azt hitte volna, hogy gyilkolnak odabent. Ravaszul elvigyorodtam, ez volt a célom, többször is megütöttem még azt a pontot, amitől egyre kezelhetetlenebb lett és össze-vissza motyogott szavakat, különlegesnek éreztem magamat, amiért én voltam az egyetlen ember, aki láthatta milyen, amikor már teljesen kész van és saját maga is alig tud józanul gondolkodni. Ekkor jutott eszembe, hogy attól, hogy ebben a dologban én vagyok az egyetlen, valami másban nem. És a terv már meg is született, még mielőtt átgondolhattam volna, hogy jó ötlet-e.
- Hol van a telefonod? - kérdeztem Louistól, de nem álltam le a csípőm mozgásával, így eléggé furán jött ki. Meglepetten pislogott, miközben még mindig élvezettel teli hangok szöktek ki a szájából, egyik kezével megdörzsölve az arcát, próbált magához térni egy kicsit, értékeltem, hogy nem kérdezett vissza, miért, hanem rögtön megválaszolta, amire kíváncsi voltam.
- A... A farmerom zsebében.. - nyögte. Amint kimondta, én már elléptem tőle és lehajolva a nadrágjáért, kiszedtem a zsebéből a készüléket, tudtam fejből a kódját, feloldva a zárat, az sms-ek közé mentem, felfordult a gyomrom, amikor megláttam az elmentetlen, ismerős számot, amitől egy tucatnyi üzenetet kapott, de csak azt láttam, hogy egyikre sem válaszolt. Elidőztem volna még, végigolvasva az összes szöveget, hogy csak növelje a dühömet és erősebben verjem ki belőle a szart, ha majd a szemem elé kerül, de volt ennél egy jobb ötletem, hogy hogyan mutathatnám meg neki, rossz fantáziában él. Louis reakcióideje túl lassú volt, csak akkor nézett fel rám, összevonva két szemöldökét, amitől ráncos lett a homloka, amikor már a fülemhez emeltem a telefont, karját kinyújtva felém gondolta azt naivan, hogy odaadom neki. - Harry, mit művelsz?
A vonal sokáig, monotonan csengett, azt hittem nem fogja felvenni és bukik a tervem, de hirtelen megszakadt az egyenletes búgás és egy álmosnak tűnő hang szólt bele a készülékbe. Oh, talán már túl késő volt és felébresztettem?
- Igen? - sosem éreztem még ennyi mérget életemben, pedig elég sok rossz dolgon túl voltam már. Ha képes lettem volna átnyúlni a vonalon és megfojtani, már nem élne, lehunyva szemem, szabad kezemet Louis combjának külső részére simítottam, igyekezve lenyugtatni magam a közelségével és bőre puhaságával.
- Helló, Sein. Harry vagyok - válaszoltam, mintha olyan könnyedén ment volna kiejteni a nevét a számon, anélkül, hogy megütnék valakit. Láttam, ahogy az alattam fekvő lefagy, tágra nyílt kék szemei lesokkolódva meredtek rám, és nem tudta mit tegyen, csak feküdt, mint egy darab fa, pedig kikaphatta volna a telefont a kezemből és neki még hagytam is volna, mielőtt valami baromságot csinálok. Hosszú csend állt be a vonal túlsó végén, azt hittem, hogy ő is megijedt és elfutott, mint egy nyúl, de aztán hirtelen nevetni kezdett, csúfosan és mély hangon.
- Már vártam, hogy hívj. - közölte szórakozott hangon, mint aki élvezi a játékot, hogy bármelyik pillanatban rátörhetem az ajtót és lelövöm. - Mi az, már a telefonját is elkoboztad tőle? - kérdezte gúnyosan, még szerencséje, hogy nem vette a szájára Louis nevét.
Nagy levegőket vettem, hogy elfojtsam, amit igazából gondoltam és ki akartam mondani, mert az eredeti tervemre kellett koncentrálnom, megmutatni neki, hogy mi az enyém, és mi az övé, vagyis ebben a helyzetben neki a nagy semmi jutott, hangomból próbáltam eltüntetni a dühöt és helyette úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna, amit mondott.
- Valamit mutatni akarok neked - mondtam, és még mielőtt tiltakozhatott, vagy újabb beszólást fűzhetett volna a beszélgetéshez, megtettem. Egy kezemmel visszahelyeztem magam gyorsan, majd a telefont előrébb nyújtottam, hogy jobban hallja a seggfej, amikor előre lökve csípőmet keményen, teljesen elmerülök Louisban, aki a hirtelen mozdulattól a nevemet sikította meglepődve, de az sem kizárt, hogy elsőre eltaláltam azt a pontot. Gonoszan vigyorogtam, még pár mozdulatot téve, hagytam, had hallgassa, ahogy magas hangján azt nyöszörgi, hogy 'Harry, ah, Harry', ami számomra zene volt, bármikor képes lettem volna hallgatni órákig, de most nem ahhoz volt itt az idő, visszaemelve a készüléket a fülemhez, a nyertesek mosolya díszelgett ajkaimon. - Remélem jól figyeltél, mert ez az a hang, amit te sosem fogsz hallani élőben. - vágtam oda, és megkoronázva az egészet, mélyen, fenyegetve hozzáfűztem még egy utolsó mondatot. - Ezzel még nincs vége.
És leraktam. Nem érdekelt mit tudott volna rá mondani, amit én akartam, azt megtettem és sikeres voltam. A telefont az asztalra dobva Louis mellé, kész voltam a megvető pillantására, de ehelyett piros volt az arca és szégyenkezve nézett félre, először nem értettem mi baja van, de amikor leesett, hogy talán azt hitte, azért hívtam fel Seint, mert még haragszom rá és ezzel csak bizonyítani akartam előtte valamit, lábai közt előre hajolva, ajkai közé beszéltem.
- Soha, senki nevét nem sikíthatod az enyémen kívül - motyogtam, mire sóhajtott egyet és megcsókolt, mint valami beleegyezés.
Folytattam, amit elkezdtünk és nem kellett sok, amíg vágyamat beteljesítve, az egész szobát bezengő hanggal el nem élvezett, egy kis segítséggel tőlem, amitől örömnedve hasa helyett többnyire a kezemen végezte, égővörös fejjel, még az orgazmustól kábultan nézte végig, ahogy minden ujjamról lenyalom, majd pár utolsó lökés után nekem is sikerült eljutnom a csúcsra. Ujjainkat összefonva segítettem neki felegyenesedni, arcán láttam, hogy az ülés egy kis ideig még kellemetlen helyzet lesz neki, de előre hajolva normálisan, hosszan megcsókoltam, és csak akkor váltam el tőle, amikor lehajoltam, hogy felkapjam a legközelebb lévő alsónadrágot, hogy odaadva neki, megtisztíthassa magát és utána fel is kellett vennie magára, hisz itt nem tudtam tiszta darabbal szolgálni neki. Akkor jutott csak el igazából a tudatomig, hogy a legjobb haverom szobájában estünk egymásnak és tönkretettem az íróasztalát, de ő mondta, hogy menjünk oda, szóval részben az ő hibája.
A szemem sarkából lestem, ahogy Louis sietősen magára kapkodja a ruháit, amíg én komótosan, ráérősen öltözködtem és inkább őt figyeltem, csodáltam, hogy nem akadt ki a telefonhívás miatt, amit saját magam kezdtem megbánni, bár nem volt oka, amiért megbánhatnám.
- Ki kell jutnunk valahogy innen, észrevétel nélkül - motyogta, amikor már a pulóverét is áthúzta a fején, de a hajával ezúttal nem törődött. Úgy állt szanaszét, ahogy beletúrt és én megtéptem, nem is beszélve a hatalmas, nyakán díszelgő vörös foltról, teljesen úgy nézett ki, mint akit nem rég valaki maga alá gyűrt, mosolyogva néztem rá, hogy ezeket én okoztam, majd felé nyújtottam a kezemet.
- Gyere - mondtam, mire összekulcsolta az ujjait az enyémekkel, és az ajtó felé húztam. Ha rajtam múlik, meg fogom oldani, hogy elszökjünk erről a buliról anélkül, hogy bárki meglátna minket, pár perc és a kocsiban fogunk ülni, hazafelé tartva.