10. rész

Meg is jöttem a beígért résszel!:) 
Remélem tetszeni fog, bár ez most egy kicsit rövidke lett, de izgató a vége (haha). Annyit szeretnék mondani, hogy a hétvégén biztosan hozok még egy részt, meg a szünetben is megsokszorosítom a a bejegyzések gyakoriságát, szóval lesz bőven olvasnivaló.:)
Jó olvasást!

horan vandaa.xx

Louis Tomlinson

A levegő megakadt a torkomon, ahogy mellettem támaszkodott, karján megfeszültek az izmok. Arca olyan közel volt az enyémhez, hogy meleg lehelete súrolt, csillogó szemekkel bámulta a döbbenettől elnyílt ajkaimat. 

Ledöbbentem, sőt, mozdulni se mertem, ha őszinte akartam lenni, megijedtem. 

Halvány mosoly kúszott szájára, talán rémült ábrázatom szórakoztatta ennyire, el tudtam képzelni tágra nyílt pupilláimat. 

Harry az a fajta ember, akinek több oldala is van, és mind mind más szituációkban érvényesül. Nem tudtam, neki hányfajta lehet, de minimum kettőt már ismertem és azt hiszem ez volt a kedvencem. Mikor zöld íriszében pajkos fény gyúl, apró nevető ráncok sorakoznak szeme sarkában és telt ajkait óvatosan megnyalja. 

Felsóhajtottam, mert orrával kacéran megbökte arcomat, kezdtem megszokni a helyzetet, de kezeimet még mindig képtelen voltam megmozdítani, hanyagul lógtak mellettem. Ellentétben Harryvel, aki egyik karját elemelte a pultról és helyette az én testemen indított felfedező utat. 

Beleremegtem érintésébe, ujjai felsőm alá tévedtek, szégyenlősen pillantottam rá, mikor a vizespohár nedves párája miatt hideg bőre találkozott enyémmel. 

Nekem ez szokatlan volt, az igazat megvallva semmilyen tapasztalatom nem volt, életemben nem közelített felém ennyire egy srác és ezért eléggé érdekesnek bizonyult a felállás, legalábbis nekem biztosan. 

Bezzeg Harry, olyan rutinosan futtatta fel kezét az oldalamon, hogy pár pillanatig csak ledermedve álltam. Alsó ajkába harapva pillantott újra vissza arcomra, a tekintetemet elkapva mosolygott, végül megelégelte a kínzásomat és megcsókolt. 

Nyelve súrolta enyémet, fogunk is véletlenül összekoccant, de nem különösebben foglalkoztatta, mohón kapott utánam, mikor megpróbáltam elhajolni. Nem akartam megszakítani szánk összhangos mozgását, de levegőre volt szükségem, erre pár pillanat múlva ő is rájött és hagyott kiszabadulni szorításából.

- Imádom az ajkaidat! - sóhajtottam lehunyt szemekkel, és amikor rájöttem, hogy hangosan is kimondtam, elpirultam. Harry halkan felnevetett, vigyora ragyogóbb nem is lehetett volna, majd lágyan a fülemhez hajolt. 

Persze, hogy reagálni akart rá valamit, de előtte egy kicsit szórakozott velem, fülcimpámba harapva kuncogott. 

- Pedig még a felét sem tudod, mikre vagyok képes velük... - suttogta kacér, mély hangon, kezével csípőmet markolta. Az eredetinél is vörösebb lett a fejem, mikor megértettem célzását és elképzeltem, milyen gondolatok keringhettek a fejében. Sóhaj hagyta el számat, ajkai súrolták arcélemet, majd lefelé haladt, a nyakhajlatom felé. - Tudni akarod, én mit imádok rajtad? 

Kíváncsian dünnyögtem, elképzelhetetlennek tartottam, hogy rajtam legyen bármi is, amit szeretni lehet, de úgy tűnt Harry talált.

Keze óvatosan lejjebb csúszott testemen, úgy döntött szavak helyett inkább megmutatja, és egy hirtelen mozdulattal belemarkolt a fenekembe. Zavartan felnyögve kapaszkodtam felkarjába a mozdulat miatt, tenyerem alatt izmai ellazultak, mikor szorításán gyengített. 

- Mit művelsz? - kuncogtam vállába fúrva a fejem. Nem mintha ellenemre lett volna, de még senki nem ért hozzám így. 

Ujjai fürgén mozogtak, ahogy egész testemet próbálta bejárni velük, kevés sikerrel, mert néhány helyen nem engedtem tovább. Megelégelte, hogy akadékoskodom és nem adom oda magamat olyan könnyen, csuklómat megragadva kényszerített, hogy csupasz mellkasához érjek.
Elpirulva simítottam végig izmai vonalán, felsóhajtva néztem napbarnított bőrét, aminek színe egy kicsit kezdett kopni a közelgő tél miatt, de még mindig jobban nézett ki, mint én. Sokkal jobban.
Szemeim kitágultak, mikor az ő által irányított kézfejem a nadrágja alól kikandikáló alsójának szélét súrolta. Félve szemébe pillantottam, éhesen bámult vissza rám, a vágy tisztán kiolvasható volt tekintetéből.
A telefonom megcsörrent oldalsó zsebemben, mire Harry mérgesen felmordult, a karomat megrántva ki akartam szabadulni szorításából, nem nagyon akaródzott elengedni.
- Ne vedd fel azt a szart - dünnyögte a fülemhez hajolva, lélegzete súrolta a bőrömet. Úgy tűnt, előszeretettel beszél csúnyán, ami nem zavart, csak... nem tudom.
Kérésének nem tettem eleget, a fülemhez emelve a készüléket, megköszörültem a torkomat és beleszóltam.
- Igen? - felsandítva néztem, ahogy Harry türelmetlenül és idegesen bámulja a kezemben tartott mobilt, tudtam, hogy legszívesebben kiverte volna ujjaim közül.
- Szia, Louis. Én... Tyler vagyok. Tudod, mondtad, hogy hívhatlak, ha beszélni akarok, vagy valami... - szólalt meg zavartan a vonal túlsó végén kávézói munkatársaim. Ott helyben legszívesebben homlokon csaptam volna magam, igaza volt, megígértem, hogy elérhető leszek és annyit mesél, amennyit akar.
Elkeseredve néztem Harryre, aki úgy döntött, nem frusztrálja magát különösebben, nyakamhoz hajolva folytatta, amit elkezdtünk.
- Minden rendben? - kérdezte érdekes hangsúllyal Tyler, mire elpirultan megpróbáltam eltolni magamtól a göndört, mert ajkai munkája miatt hangosan felsóhajtottam.
- Persze - hebegtem, szúrós pillantásokkal jutalmaztam meg Harryt, aki csak nevetett, ezért a szájára tapasztottam kezeimet. - Mire gondoltál? - váltottam vissza az eredeti témára, remélve, hogy Tyler nem fogja tovább firtatni az előbbi eseményeket.
És szerencsére így történt. Hirtelen annyi mondandója lett, hogy már az első ötven szó után lestrapálódtam, pedig én meg sem szólaltam, vadul bólogatva, mintha látná, figyelmesen hallgattam.
Elmesélte részletesebben a megcsalós dolgot, azt, hogy nincs kire számítania és még életében nem volt ilyen rosszul.
Nem tudom mi történt vele, hogy nekem öntötte ki a lelkét, hisz pár napja közölte velem, hogy soha többet nem akar velem beszélni, de ezt nem akartam szóvá tenni. Szerencse, hogy a végén nem kérdezett vissza vagy nem kért tanácsot, mert akkor bajban lettem volna, hogy őszinte legyek, a közepe felé meguntam a folyamatos hadarását.
Egyfajta megkönnyebbülés fogott el, mikor elköszönt, sóhajtva emeltem el a fülemtől a telefont és a kérdőn felemelt szemöldökű Harryre pillantottam.
- Mit akar tőled ez a gyerek? - kérdezte megfeszült arcizmokkal, furcsállottam a "gyerek" jelzőt, mert Tyler körülbelül egyidős volt velünk, de jobban izgatott, mik ezek a folytonos féltékenység rohamok nála.
- Semmit - feleltem kurtán az igazságot, miközben egy óvatos mozdulattal visszacsúsztattam a zsebembe a készüléket. Láttam rajta, hogy nem hitte el, de egy kis időre lefoglalta a válaszom.
Vigyorogva nézett rám, meg tudott őrjíteni ezekkel a hangulatváltozásaival, sosem tudtam eldönteni éppen milyen kedve van, lehajolva az egyik kezét a térdem alá csúsztatta és mielőtt reagálhattam volna, az ölébe kapott.
Halkan felsikoltva ragadtam meg a vállát, még az erős karjai közt is képes lettem volna elveszíteni az egyensúlyomat és lefordulni a földre.
- Tegyél le! - parancsoltam ráütve a kezére, bár úgy sejtem meg sem érezhette, mert csak nevetett. Gorombán bámultam rá, miközben megállás nélkül püföltem, ahol csak értem, de nem nagyon zavartatta magát. - Elájulok! - közöltem gyerekesen, és elernyedtem a karjai közt, fejemet lelógatva.
Röhögése még hangosabb lett és örömmel telibb, halványan mosolyogva hallgattam a hangját, de amikor rájöttem, hogy nem érdekli rögtönzött elalélásom, ránéztem karba font kezekkel. - Hova viszel?
Harry, úgy tűnt nincs beszédes kedvében, csak maga elé bámulva lépkedett az emelet irányába, de az az óvatos és huncut vigyor ott bujkált ajka sarkában.
Elgondolkodtam, hogy vajon nem-e vagyok nehéz neki, amikor a lépcsőkön felvitt, de arca ugyanolyan maradt, szóval a kételyeim elhalványultak.
A szívem a torkomba ugrott, mikor újra megláttam a szobáját. A narancssárga és fehér falakat, a rájuk vetülő sárga lámpa fényt és persze a középen álló hatalmas, vaj fehér franciaágyat, ami megint tökéletesen be volt vetve.
Vajon minden reggel megcsinálja, vagy nem is az ágyában alszik? Mert én képtelen vagyok ilyen precízen elsimítani a takarót.
Érdekes gondolataimból az rázott fel, hogy Harry leült az említett bútor szélére és szétnyitva a lábam, lovagló ülésben az ölébe ültetett. Elpirulva néztem rá, míg ajkaimhoz nem hajolt és hosszasan meg nem csókolt.
Az én kezem is végre bátrabb lett, ujjaimat lefuttatva mellkasán, éreztem, hogy kirázta a hideg, ami tetszett. Mármint a tény, hogy ilyet is ki tudtam váltani belőle.
Kicsit idegen volt közelsége, zavart combomhoz nyomódó csípője, de közben izgatott is a tény, hogy összeér a bőrünk.
Megragadta a csuklómat, lélegzet visszafojtva figyeltem mit csinál, majd nagyot sóhajtva megadtam magam és hagytam, hogy az ujjaim nadrágjára simuljanak.