47. rész

Sziasztok!:) Egy picit késtem, sajnálom, csak ez a hülye vizsga időszak, alig várom, hogy túl legyek az angol szóbelimen és utána már tele leszek szabadidővel. 
Először, ez a rész afféle plusz kiengesztelés a kihagyott +18 miatt, nevezhetném gyengébb változatának, de szeretném leszögezni, hogy én nagyon kényelmetlenül érzem magam az ilyen részek kapcsán, mert nem tudom tökéletesen leírni hogy is zajlik az egész. Remélem megértitek. 
És még az, hogy talán ez az utolsó ilyen unalmas, csöpögős, tele szerelemmel rész, mert jön az akció. Huhúú.
Jó olvasást!:D

horan vandaa.xx  

Louis Tomlinson

Nem tudtam, hogy merre futok, csak száguldottam a lakásban, arra koncentrálva, hogy normálisan tegyem egymás után a lábaimat és nehogy fejre essek. Nem hallottam magam mögött lépteket, ezért megtorpantam a nappaliban és csak füleltem, a szívem a torkomba ugrott, ahogy egy lépcsőfok megreccsent, majd egy másik is. Már nem volt lehetőségem, hogy elmeneküljek, ezért megkerülve a kanapét, lefeküdtem rá, igyekezve belesüppedni az ülésbe, hátha nem vesz észre, mikor leér, a nedves, tusfürdő illatú törölközőt a mellkasomhoz szorítottam, mint valami zsákmányt.
A levegőt visszafojtva, alsó ajkamat erősen beharapva vigyorogtam, mikor elfogyott a lépcső, el tudtam képzelni, ahogy tanácstalanul álldogál és azon gondolkodik hol lehetek. Már nem is emlékeztem, hogy kezdődött ez az egész, kiskoromban fogócskáztam utoljára, mégsem volt furcsa érzés, sőt, az izgatottság tombolt bennem, viszont, majd amikor elkap, nem hiszem, hogy rajtam lesz a sor, hogy üldözzem, hanem valami sokkal másabbat kapok.
Fellélegeztem, amikor egy kicsit hangosabb csattanás zavarta meg a hosszú percek óta beállt csendet, a hang a konyhából jött, vagyis arra indult el, megengedtem magamnak egy szinte néma kuncogást a helyzet miatt, bár valójában már vártam, hogy el legyek fogva. Akkor éreztem csak meg mennyire hűvös van a házban, még úgy is, hogy adrenalin szökött az ereimbe, eléggé kellemetlen volt az eredeti hőfok körülöttem.
- Megvagy - suttogta egy mély hang a fejem mögül, mire ijedtemben ugrottam egyet, váratlanul ért ez az egész. Fel se fogtam még mi történik, miközben felém hajolt óvatos mosollyal a száján, tágra nyílt szemekkel bámultam lágy vonású arcát és az azt ívelő göndör tincseit, amik a gravitáció miatt lefelé lógtak, rá kellett döbbennem, hogy még fejjel lefelé is elakasztja az ember lélegzetét.
Mielőtt reagálhattam volna, vagy felesleges próbát tettem volna a menekülésre, lefogott a vállamra simítva kezeit, de valójában nem ezzel tartott egy helyben, hanem lejjebb nyomva fejét, alsó ajkamat először bekapta, utána pedig elszórakozott a nyelvével, én pedig lefagyva élveztem, akár egy bábu. Kirázott a hideg, amiért csukott szemmel is éreztem mosolyát, miközben apró puszikat nyomott a szám sarkába, erőt véve magamon felemeltem a karomat, még nedves hajába vezetve ujjaimat húztam lejjebb magamhoz, hogy kaphassak egy rendes csókot, bár nem mintha nem élveztem volna a kínzását. Akaratlanul is eszembe jutott a gyerekkoromban szinte napi szinten végignézett kedvenc szuperhősös filmjeim közül az egyik, azon belül is egy jelenet, amit akkor még kevésbé szerettem, hisz egy kis nyolc éves fiú az akciót várja, de mégis megmaradt bennem, mert a későbbi években felkapott lett a pillanat. Talán Harry nem volt Peter Parker és nem is lógott lefelé a plafonról, meg én sem voltam Mary Jane, akinek meg le kellett volna húznia bármilyen maszkot róla, de akkor is hasonlított az ő csókjukhoz. Bár szerintem a miénk jobb volt, még ha elfogultságból is. Csalódottan akartam tovább hajolni érte, amikor elhúzódott, mire ő csak halkan nevetett rajtam, egyik kezemet feje búbjáról lejjebb simítva, megböktem az arca oldalán lévő gödröcskét, ha valaki bele tudott volna nézni abban a pillanatban a fejembe, nem látna mást csak öt betűt. Az ő nevét.
- Ezt hogy csináltad? - kérdeztem hebegve, mert eszembe jutott, hogy a csók előtt is volt még élet. Egyik szemöldöke eltűnt az én általam homlokába sepert tincsek alatt, sokkal fiatalabbnak tűnt úgy, tudtam, hogy beszélnem kéne, vagyis valamilyen magyarázatot adnom, de egy kis ideig még nem éreztem szükségét annak, hogy tényleg megszólaljak. - Az előbb még a konyhában voltál...
- Hallottál már az elterelésről? - kérdezte ugrató cinizmussal, a szeme sarkában összefutó ráncokból láttam, hogy jól szórakozik rajtam. Kellett pár perc, mire össze tudtam rakni a darabokat és rájöttem, hogy valószínűleg sejtette már akkor, hogy a kanapén vagyok, mikor leért a lépcsőről, majd valami keze ügyébe kerülőt eldobott a konyha felé, hogy azt higgyem átvertem, én meg ügyesen kuncogni kezdtem, ezzel lebuktatva saját magam.
- Ez nem ér - emeltem el mindkét karomat tőle, tettetve a megsértődöttséget, összefontam őket a mellkasom előtt és a TV irányába pillantottam a homlokomat ráncolva mérgesen. Egész biztosan olyan lehettem, mint egy nagy gyerek a játékbolt előtt egy kimért és parancsoló nem után, nehezen múlott visszafognom a vigyorgást, miközben Harry hirtelen elkomorodott, bár szerintem sejtette, hogy ez csak egy vicc, ajkait halk noszogató hangok hagyták el, hogy figyeljek rá és bocsássak meg. Mikor orrát enyémhez érintette, nem bírtam megállítani, mosolyogni kezdtem, de időben beharaptam a szám oldalát, hogy eltüntessem a pozitív érzést magamról, szemei és pupillája nagyra tágultak, nehéz volt nem belefulladni a világos zöld tóba, amit a fák levelei színeztek be.
- Tudom, hogy ki tudlak engesztelni - suttogta ezúttal a fülemhez hajolva, automatikusan nyúltam a hosszú felső felgyűrt ujjaihoz, hogy a csuklómra húzzam őket, elrejtve a libabőrt. Nem tudtam mit tervez, a szívem nagyobbat dobbant, ahogy felegyenesedett, alakját követve tekintetemmel, kíváncsian néztem mit csinál, a kanapét megkerülve mellém került, reakcióidőt se hagyva ragadta meg a lábaimat, amiket szétfeszítve, hirtelen majdnem összes súlyával rám dőlt.
- Ezzel inkább összenyomsz - nyögtem levegőért kapva, de ő csak önelégülten mosolygott, gondolom azon, hogy legalább szóra bírt. A köztünk ragadt kezemmel próbáltam megmozdítani a mellkasánál fogva, hogy legalább lélegezni tudjak, de nem úgy tűnt, mint aki bármerre is menni szeretne, belemászva az arcomba, puszikat nyomott a szám környékére és a homlokomra, orrom vonalára, szóval mindenhova, ahol csak ért, míg ujjait levezetve, bedugta a tőle elvett pólóm alá és csikizni kezdett. - Fejezd be! - adtam fel végül és hangosan érdekes hangokat adtam ki magamból, hasonlított a nevetéshez, a sikításhoz és a fuldokláshoz is. - Kérlek, megbocsátottam - hadartam egy szuszra, mielőtt újra vergődni kezdtem volna alatta, a szemem könnybe lábadt az erőlködéstől és röhögéstől.
Mély levegőket véve, igyekeztem lenyugtatni a vadul kalimpáló szívemet a majdnem összetört bordáim közt, mikor abbahagyta, látszott a büszkeség rajta, lehajolva egy normális csókot nyomott ajkaimra, amit nem utasítottam el ezúttal, hanem újra hajába kapaszkodva dőltem többért. Lábaim csípője köré fonódtak, ezzel is közelebb préseltem magamhoz, szájába dünnyögve ajándékoztam az érintését derekamon, nem akartam, hogy megint az legyen, mint kora reggel, a "zuhanyzás" nem épp egy jó megoldás, bár az én hibám volt, de én olyan típus vagyok, aki inkább csak este mélyül bele annyira a témába.
Meglepődtem, mikor elhajolva felült, majd csuklómat megragadva húzott maga után, fejét a másik oldali karfára téve elfeküdt, de ő már annyira könnyen nem fért el a kanapén, mint én, egyik talpa a földön kapott csak helyet, magára húzva folytatta a csókot. Persze, hogy kihasználta as új póz adta lehetőségeket, nagy tenyerét fenekemre simítva markolta meg, mire ajkai közé nyögtem, az egymáshoz dörzsölődő alsóink egyikünknek sem ígértek jót, vagyis nekem biztos nem, hisz én mást szerettem volna csinálni az ittlétem alkalmával, nem pedig non-stop azt.
Mégis, egy idő után már magától kezdett mozogni a csípőm keze alatt, egyre szebb hangokat kicsalva belőle, alsó ajkamat beharapva figyeltem nyaka megfeszült vonalát, ahogy hátra hajtotta a fejét összeszorítva szemét, majd visszadőlve vadabbul csókolt meg, mint előtte.
- Harry... - hebegtem, leállítva egy kicsit magamat, ha nem akartam volna is eszembe jutott a régóta tervezgetett célom, amit egyszer már elutasított. Figyelmét rögtön rám irányította, nem úgy tűnt, mint aki haragszik a szünet miatt és nem is veszítette még el a fejét, szégyenlős mosolyt küldtem felé, szempilláim dupla többször rezzentek meg. - Megpróbálhatok valamit?
Éreztem, hogy elpirulok, ahogy egyik szememből a másikba pillantott, próbálva rájönni, hogy min járhat az eszem, de nem hiszem, hogy sikerült neki, vagy ha igen, akkor az azt jelentette, hogy nincs ellenére, kicsit még tétovázott, de aztán megvonta a vállát halványan.
- Persze - kaptam meg szóban is a válaszát, mire őszintébb vigyor jelent meg arcomon. Újra hajoltam felé, de ezúttal nem csókért, a kinézett pontot nyakhajlatánál elkezdtem szívni, persze, nem ez volt az a nagy dolog, amit már első alkalmunk óta meg akarok tenni, csak valahogy bele akartam kezdeni, meg őszintén, tapasztalatból és érintésből elmondhattam, hogy még annyira nem volt felizgulva, mint kéne. Valamit mormogott, de nem hallottam tisztán, egyre lejjebb csúszva ajkaimmal csupasz felsőtestén, elszórtan mindenhova adtam egy rövidebb vagy hosszabb csókot, puha bőrének illata csak egyre több bátorságot adott, hogy megtegyem, mégis remegett a kezem, amikor combjára támaszkodva, felpillantottam arcára. Még nem esett le neki teljesen mire készülök, egy akadozó levegőmennyiséget kifújva, a magam alá húzott lábaimmal pont elfértem és nem kellett lemásznom a kanapéról, ha úgy kellett volna csinálnom, hogy egy szinttel lejjebb vagyok, mint ő, nem hiszem, hogy képes lettem volna rá. Bár még így se.
Apró puszikat adva köldöke környékére, reméltem, hogy az előre hulló, kócos hajam nem idegesíti, visszaemlékezve nekem is csak plusz kínzás volt, ahogy göndör fürtjei simogattak, nagyot nyelve végighúztam számat alig érintve bőrét az alsója szélének vonalán, kétlem, hogy ez ösztönből jött volna, valójában az ő példájára építettem minden tudásomat.
- Louis... - szólt közbe végre, már azt hittem tényleg végigcsinálhatom ziccer nélkül, de amikor szemébe néztem, nem láttam az elutasítást. Csak azt, hogy talán aggódik, bár azt nem tudom, hogy értem vagy maga miatt, amiért valamit nagyon elrontanék, de hamar kiderült. - Biztos vagy benne?
A hangomat elveszítettem valahol, ezért csak bólintottam, nem is tudja mennyire biztos vagyok már benne hetek óta, csak a magabiztosságom nem volt meg kellő mennyiségben, reszkető ujjaimat az egyetlen testét takaró fekete anyagba akasztottam, majd engedményét megkapva, csípőjét felemelve segített lehúzni magáról. Volt már szerencsém végignézni rajta teljesen meztelenül, de többnyire csak hátulról, ezért az egész fejem szinte égett, mikor lepillantva, szembe kerültem tökéletes testével és a miattam eléggé nyugtalan állapotú férfiasságával, ami valami abszurd dolog miatt még büszkeséggel is töltött el, hogy én okoztam.
Egy pillanatra elfelejtettem miért is vagyok ott, akár egy amerikai Kínában, de aztán összeszedve magam, jobb kezemet köré fontam, megijedtem, hogy talán túl erősen szorítottam meg, rögtön felnézve arcára vártam valami reakciót, mire megértettem, hogy ő miért tartott velem folyamatosan szemkontaktust, mikor ugyanezt csinálta. Csak tudni akarta, hogy nekem jó volt-e. Beszívva alsó ajkát hajtotta hátra a fejét, annyiból szerencsésnek éreztem magam, hogy tudtam saját tapasztalatból mi kell egy férfinak, bár így is kicsit bizonytalan voltam, hogy neki máshogy előnyösebb, mély levegőt véve megmozdítottam a markomat, ezzel egy a torkára akadt sóhajt kicsikarva belőle.
Nem mondom azt, hogy én teljesen halál nyugodtan ültem egy helyben, ugyanis az elém táruló látvány és hangok, meg úgy az egész helyzet egyre nyugtalanabbá tettek, a fejem egyik apró sarkában aggódtam, hogy velem mi lesz ezután, én nem akartam azt a hülye fürdős indokot kihasználni, de többnyire elfoglalta az agyamat akkor még a tény, hogy mit csinálok és hogyan.
- Gyorsabban - nyöszörögte Harry mélyen és egy parancsoló éllel hangjában, mire bólintottam saját magamnak és engedelmeskedtem neki. Mozgolódott alattam, néha kicsit feljebb nyomva csípőjét, hogy egész hossza a tenyeremhez érjen, mire zavarba esve észrevettem, hogy lejjebb is kell mennem, a számat elhúzva reagáltam az érzésre a csuklómban, eléggé begörcsölt, pedig még csak alig pár perce csináltam.
- S...Segítesz? - hebegtem felé félénken, kinyitva szemét bámult az enyémbe, kíváncsi lettem volna hogy nézek ki. Amikor lenyúlva, sokkal nagyobb kezét az enyémre simította és saját magára is, ezzel egy viszonylag normálisnak tűnő tempót diktálva, rájöttem, hogy nem is így akartam elérni a célomat, ha már végre megadatott a lehetőség, teljesen ki kell használni. - N..Nem így, hanem szóban. Tovább akarok lépni.
Pár pillanatig egy apró ránccal szemöldöke közt nézett rám, értelmezte, hogyan gondolhattam ezt, mire segítségképp végignyaltam az ajkaimon, közelebb hajtva a fejemet hozzá, a felismerés arcán díjazható volt, a plafonra felbámulva töprengett gyorsan, hogy mit mondhatna. Jó, nem vagyok teljesen tapasztalatlan, mármint sejtettem mit kell csinálnom és hogyan, de duruzsoló rekedt hangja megnyugtatott volna, hogy ne izguljak annyira, meg nem akartam úgy hozzá érni, ami nem jó neki.
- Csak kapd be. Nem olyan rossz, mint gondolod. - kezdte, magabiztosnak tűnt, de éreztem a hangjában az idegenkedést afelé, hogy ilyeneket szóba is foglaljon. Nem is tudta mi a véleményem erről az egészről, de attól jól esett, hogy próbálja szépíteni, hallgatva rá megtettem, orromat kicsit fintorba húzva először a túlságosan új érzés miatt, egyik kezével a hajába kapott, mire szólni akartam, hogy nyugodtan érhet hozzám is. - Oké, mhmm... Elkezdhetsz mozogni. - a mondatot megszakító jóleső mormolásától kirázott a hideg a gerincem vonalán, az ilyen kis apró dolgok adták meg a bátorságot, hogy folytassam. Lejjebb nyomva fejem, ameddig csak bírtam, összeszorítottam a szememet, majd rögtön vissza is húzódzkodtam, egy eléggé lassú ritmust kialakítva, reméltem, hogy megérti, legelső alkalommal még nem fog menni profik módjára. - Ez így, uh, jó - motyogta, sejtettem, hogy az arcom végig piros lehetett, de viszont egyre kevésbé éreztem magam zavarban. Szabad kezemmel vakon nyúltam, hogy eltűrjem az útból a hajamat, mert kezdett idegesíteni, ahogy a homlokomra tapad, de Harry előbb cselekedett észrevéve a szerencsétlenkedésemet, ujjaimat félrelökve elölről beletúrt a tincseimbe, amitől egy néma dünnyögés hagyta el a torkomat. Gondoltam, hogy részben azért is csinálta, hogy ezzel egy kicsit gyorsabb tempóra ösztönözzön, fejem búbját lenyomva akaratosan, próbáltam fent tartani vele az ütemet, de nekem ez így még egy kicsit gyors volt, bár esélyem sem volt arra, hogy szólni tudjak. - Lou - nyögte a nevemet, mire felpillantottam rá futólag, tekintete csillogott, ahogy rám bámult. - Gyönyörű vagy - suttogta, a szememet forgatva fogtam vissza a vigyoromat, mert úgy nem nagyon voltam képes bármilyen mosolyra. Hangja kontrollált volt és igyekezett férfias maradni, épp ezért töltött el büszkeséggel, mikor egy-egy a szokásoshoz képest magasabb nyöszörgés hagyta el a száját, pedig annyira szerintem nem csináltam jól, ujjai még mindig a hajamban pihentek, de egyre kevésbé használta ki. Meglepődtem, mikor a combján pihenő kezemért nyúlva, a tenyeremet magára fonta, arra a részre, amit a számmal nem értem el, összehangolva csináltam tovább, az idő úgy tűnt, mintha megállt volna, de valójában nagyon is száguldott. Azon gondolkodtam, hogy már mióta hallgathattam sóhajait, amik egyre hangosabbak lettek, nem ért váratlanul, hogy hirtelen az eddiginél erősebben húzta meg a tincseimet, mondania se kellett mi történik.
A nevemet nyögve élvezett el, az arcát fürkészve nem is törődtem semmi mással, időben kihúztam az ajkaim közül, mégis került egy kicsi az államra, ezért odanyúlva le akartam törölni a csuklóm belsejével, de még mielőtt megtehettem volna, megakadályozott. Megragadva karomat húzott fel magához, egyik szememből a másikba pillantva, láttam rajta, hogy még az orgazmusa hatása alatt van, elpirulva hagytam, hogy hüvelykujjával odanyúlva leszedje a szám alól azt a kis maradékot, közben tekintetét le nem véve rólam, másik kezével átkarolva a vállamat a nyakamat cirógatta, majd közelebb húzva magához, megcsókolt.
- Remélem, az eddigiek közül nem én voltam a legrosszabb - suttogtam ajkai közé, kicsit elszégyellve magam, amint kimondtam, hisz megígértettem magammal, hogy nem fogok ilyeneken gondolkodni. Elhúzódva, az arcom oldalát simogatta és néhány tincsemet a fülem mögé tűrte, még én sem voltam képes felfogni teljesen, hogy mi volt ez az egész, és hogy tényleg megtettem, félig a kanapé hátulja és a teste közé szorultam, átölelve mellkasát, lábammal is köré fonódtam.  
- Te vagy a legjobb - mosolyodott el lágyan, nem hittem neki, mégis égtem a boldogságtól. Fejemet a vállába dörgölve hagytam, hogy a pír kiélje magát rajtam, közelebb hajolva egy puszit nyomott a hajamba, hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy kis mértékben nem voltam büszke magamra, mutató ujjammal felismerhetetlen alakokat és betűket rajzoltam a bőrére.
Így feküdtünk még hosszú percekig, csendben, csak az egyre lassuló szívverését hallottam és lélegzetvételeit, kiélvezve az érzést, hogy én vagyok az egyetlen, aki hallhatja őket abban a pillanatban. De aztán minden jónak vége szakad, kibontakozva az ölelésemből, adott egy csókot a homlokomra és megígérte, hogy pár perc múlva visszajön, rendbe szedve magát jelent meg újra előttem, mire én már ültem a kanapén, elmosolyodtam, ahogy a hóna alá dugott összehajtogatott plédet rám terítette, vagyis észrevette, hogy fáztam.
Nem hagytam, hogy csak egy bolyhos, puha anyag tartson melegen, amint lehuppant mellém, odafurakodva hozzábújtam, arra használva a szótlanságot, hogy igyekeztem minden részletét megjegyezni ezeknek a perceknek, beleégetni az emlékeimbe, hogy sose hagyjanak majd el.