36. rész

Halihóó.:) Meglepetés résszel jelentkezem, amiért a hétvégén szó nélkül eltűntem, remélem elég ez bocsánatkérésnek.
Harry szemszög, ami szokás szerint annyira fényesen nem megy, de igyekeztem, lehet, hogy kicsit csöpögős lett, de az álca alatt ő is emberből van, aki odavan Louisért. Oh, és a végével kapcsolatban: még kilátástalan, 50-50%, hogy a közeljövőben újra +18-as részre kerüljön sor.:D
Jó olvasást!

horan vandaa.xx 

Harry Styles

- Sasha, kérlek - próbáltam eltolni magamtól a lányt, akin látszott, hogy nem veszi észre az elutasítás egyetlen formáját sem rajtam, vagy csak nem akarta. Újra közelebb libegett hozzám és ujjával a mellkasomra bökve, lassan feltáncolt vele a nyakamig, ott meg kezét az arcomra simítva, kacéran bámult a szemembe, nem is értettem magamat minek mentem bele ebbe. Meg akartam beszélni vele, hogy köztünk tényleg mindennek vége és álljon le, mert láttam Louison, hogy nagyon zavarja, meg persze engem is kezdett idegesíteni, de hiába, úgy tűnt nem adja fel. A derekát megragadva akartam eltántorítani magamtól, de azt hitte pozitívan érek hozzá, alsó, rúzsos ajkát beharapva, alig bírtam a szemébe nézni, mert a kék íriszekről már csak egy ember jutott eszembe, és amíg neki gyönyörű, tengerre és óceánra emlékeztető színe volt, az előttem álló lánynak csak fagyos. Ránézésre megmondhatta bárki, hogy igazi érzelmeket még sosem táplált egy férfi iránt sem, kihasználja őket, nyakörvön vezeti őket, majd amikor megunta vagy kielégült, dobja őket, mint egy darab véres rongyot. Nekem is ez lett volna a sorsom, de hamarabb észbe kaptam és ejtettem, emiatt is próbálkozik, különlegességnek számítok nála, amiért nem kaphatott meg és nem tehette velem ugyanazt, mint azzal a ki tudja hány szerencsétlen sráccal.

- Miért nem, Harry? - kérdezte meg ártatlanul rebegtetve hosszú pilláit, miközben kicsit meglökött, magam is meglepődtem, mikor addig tuszkolt, míg a hátam a szórakozóhely egyik falának nem ütődött. - Olyan jók voltunk együtt. 

Odabentről kiszűrődtek a buli zajai, a zene tompán dübörgött, vissza akartam menni és inkább Louisval lenni vagy haza menni vele, én hülye elcsesztem három napot nélküle saját, önző problémák miatt, pedig mennyi mindent csinálhattunk volna. Niall mondta, hogy letörtnek tűnt, de próbált úgy tenni, mintha semmi sem frusztrálná, annyi mindenért utálom már magam, amit vele tettem, nem is értem, hogy képes még most is itt lenni velem. 

- Annak vége - közöltem érzelemmentesen, kíméletlenül, egy pillanatra végre Sasha is megingott és átfutott az arcán, hogy ez felesleges. Oldalra nézve úgy tűnt töpreng valamin, kezdett zavarni a helyzet, ahogy a felsőtestemnek dől és karjaival kétségbeesetten kapaszkodik belém, jobban szólva eléggé megundorodtam tőle, mikor kiderült, hogy három pasival is lefeküdt, amíg állítólag velem volt. Nem is értem Sein mit gondolt, mikor tudta, hogy milyen és ő maga ajánlgatta a húgocskáját, szerintem csak meg akart szabadulni tőle, nem is szólt érte semmit, mikor dobtam. 

- Nem emlékszel az éjszakáinkra? Mikor az ágyadban fekve csupaszon, csak bámultuk a plafont és beszélgettünk felesleges dolgokról? - fordult vissza, sejthettem volna, hogy ehhez a módszerhez folyamodik, el akarja velem hitetni, hogy vele minden milyen jó volt. Nem azt mondom, hogy egy szép emlékünk sincs, mert vannak, de az idő vastag, átláthatatlan fátylat húzott rá, ami alá még néha belesünk nosztalgiázásért, de teljesen nem húzzuk le róla, hanem betoljuk egy sarokba porosodni. 

- Az az ágy már másé - vontam meg a vállam, szerettem volna már szembesíteni a ténnyel, hogy ha valami csoda folytán meg is hatna a könyörgése, már rég elfoglalták a helyét. Nehezen fogtam vissza magam, majdnem mosoly szökött az arcomra, ahogy elképzeltem egy hasonlót Louisval, miközben szorosan magamhoz húzom a takaró alatt és ő remegve, meg bazsalyogva hajtja a fejét mellkasomra az előtte átélt élmények miatt. Felejthetetlen emlékeket tudnék neki csinálni, ha meglenne rá a lehetőségünk, olyanokat, amik után napokig pirul el még hirtelen vagy kezd el hevesebben dobogni a szíve, duplán gyengéd és óvatos lennék, megtanultam a leckét a hibáimból. 

- Hogy hívják a ribancot? - kérdezte sziszegve a dühtől Sasha, párat pislogva tértem vissza újra a földre, miközben a méregtől grimaszba futó arcát figyeltem. Majdnem felnevettem rajta, annyira szánalmat keltő az egész lány, tudom, hogy nem szabad így beszélni egy hölgyről, de ő már rég elveszítette ezt a megnevezést valahol az ötvenkettedik és ötvenharmadik kalandja közt. - Ismerem?! 

- Először is, nem mondanám, hogy ribanc... - ráncoltam a homlokom, egy fiúra nem igen mondanak ilyet, azért sem dühödtem be tőle, hogy így nevezi. - És nem, nem ismered, de... - kezdtem el töprengeni, hogy valóban elmondjam-e neki, de végül is tökmindegy, legalább megtudja az igazságot. - Ma este is vele jöttem. 

Ledöbbenve bámult rám, gondolom próbálta értelmezni, számolgatni, hogy hányan is jöttünk és kik, Sein kilőve, ezt saját maga is sejthette, mert ha vele kavarnék, azt már rég tudná. Saját magát is kihúzhatta, mert nem ilyesmi szöveggel csalnám vissza magamhoz, rajtuk kívül pedig maradt egy ember, láttam az arcán a felismerést, ahogy fejbe csapja a tény, kevesen múlott, hogy felröhögjek kárörvendően. 

- Te meleg vagy? - úgy ejtette ki a szavakat, mintha valami botránkoztatót mondana, a szája tátva maradt, nem is értem, hogy nem sejtette. Pedig voltak ráutaló jelek, amikor jártunk én se voltam teljesen ártatlan, észrevehette volna, mikor megfordultam srácok után is, és elég sokszor flörtöltem a saját szeme láttára fiúkkal, de nem nagyon érdekelte. Talán ma volt az első pillanat, amikor derenghetett neki valami, amikor kettesben maradtam Louisval vagy az ölembe húztam, és az a suttogás se volt száraz, mint amiket vele váltottam, utána is mentem volna a mosdóba, ha Sasha nem rángat ki azzal, hogy beszélni akar velem. 

- Biszexnek mondanám - javítottam ki gyorsan, mert ha neki lenne igaza, akkor vele se töltöttem volna el éjszakákat, meg még pár más nővel. Láttam rajta, hogy eléggé a kiborulás határán van, a hajába túrva tehetetlenül kereste a szavakat, nem akartam jelen lenni, mikor kitör, nagyon menni szerettem volna már, jó messzire, haza, az ágyamba, persze nem egyedül. 

- Azzal a kézzel értél hozzám, amivel előtte fiúkat simogattál?! - támadt nekem szinte sikítva, a hangsúlya megugrott, mint a szemöldöke, így járt, ha nem bírja a gyomra. - Azzal a szájjal, amivel előtte...

Nem fejezte be a mondatot, az arcán lévő undorból utalva mindketten jól tudtuk mire gondolt, én is a fejéhez vághattam volna, hogy ugyanazokkal az ujjakkal rajzolgatott szívet a mellkasomra, amikkel előtte egy másik pasit elégített ki, de inkább hallgattam. Vártam, amíg kitombolja magát, unottan bámultam magam elé, amikor is tenyere hirtelen az arcomon csattant, meghökkenve pislogtam, a csípő részhez kapva a saját kezemet, megdörzsöltem a bőrömet. Feldúltan, sírva még megilletett egy lesajnáló pillantással, majd az épület hátsó bejárata felé viharzott, ahol kijöttünk, úgyis talál odabent magának búfelejtőt, nem nagyon viselt meg ez a beszélgetés, inkább megkönnyebbültem, hogy hivatalosan is békén fog hagyni.  

Lassú léptekkel indultam ugyanabba az irányba, hogy elteljen egy kis idő, biztos voltam benne, hogy hatalmas piros folt éktelenkedik az arcomon, de nem foglalkoztam vele, a sötétben úgyse lehet látni jól, a zene egyre hangosabb lett, ahogy befelé sétáltam. A táncoló tömeget igyekeztem elkerülni, nem állt szándékomban senkit se lepattintani, hogy bocs, most nincs kedvem, ezért inkább a pult felé vettem az irányt, remélve, hogy Sein még mindig ott lesz. Mikor megpillantottam fekete haját, rögtön odaléptem mellé, meglepődtem, hogy van mellette egy szabad hely, ahova le is vágtam magam, viszont körbenézve sehol se láttam alacsony alkatú embert, felfelé meredező hajjal. A már kicsit részeges haverom arca felvidult, mikor meglátott, rögtön felém is fordult, a kezében egy pohárral, fogadok, hogy végig itt ült és csak erőszakolta magába a feleseket. Nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, hol van Louis, mert kezdtem aggódni, hogy elveszett, bár olyan sokat nem voltam távol, gondoltam még mindig a mosdóban van, amikor is szinte közénk esett egy ember, tágra nyílt szemekkel néztem rá, mikor felismertem. 

- Hol hagytad a barátnőd? - kérdezte szarkasztikusan vigyorogva, tisztán látszott rajta, hogy a józan állapotot már fényévekkel elhagyta, tincsei szanaszét álltak. A homlokomat ráncolva néztem, hogy mi a fenét keres rajta Sein farmeringe, ami alatt jól láthatóan nem volt semmi, ugyanis elég mélyen ki volt gombolva, ha normális helyzetben lennénk, azt mondanám, hogy kibaszott jól néz ki, de így nagyon nem tetszettek a dolgok. 

- Louis, mennyit ittál? - ragadtam meg a karját, hogy rám figyeljen és ne dülöngéljen, meg tudtam volna ölni a mögötte vadul vigyorgó srácot, amiért hagyta alkoholhoz nyúlni. Jól láthatóan, nem igen tett jót neki, tudok még ilyen embereket, de azok értelemszerűen nem is isznak sokat, hogy ne hozzák magukat ilyen helyzetekbe, nekik sikerült. 

- Józan vagyok - próbált meggyőzően rám nézni, de tekintete nem sugallt semmi jót, az állam a padlót súrolta, mikor hirtelen felült Sein bárszékére úgy, hogy konkrétan a combjára ült. - Ugye, édes? 

Hallottam a hangján és a szólításon, hogy engem próbál kigúnyolni, miközben fejét oldalra fordítva a szólítottra nézett, aztán mindketten hangosan nevetni kezdtek, de én nem találtam ilyen viccesnek ezt az egészet, arra gondoltam és összpontosítottam, hogy Louis csak az alkohol miatt ilyen. Nem ismertem rá, hova lett a szerény, félős fiú, aki mindig megbújik és nekem kell rá vigyáznom? 

Hirtelen álltam fel, a düh irányított, amikor újra a csuklójáért nyúltam és szinte lerángattam a helyéről, mérgesen pillantott rám, amikor sikerült megállnia a lábán, ki akarta szedni a kezét a markomból, de túl gyenge és instabil volt hozzá. A zsebembe nyúlva, lecsaptam Sein elé egy kis pénzt, gyűlöltem azokban a pillanatokban, de mégis csak a haverom volt, valahogy gondoskodnom kellett a hazajutásukról, ha már én hoztam el őket. 

- Hívj majd egy taxit magatoknak! - utasítottam a fülébe kiabálva, majd még hozzá tettem, hogy el ne merészelje inni. Az addig végig a szabadságért harcoló Louis felé fordultam, nagyon igyekezett elszökni, de úgyis tudhatta, hogy nem fog menni neki, tőlem aztán el nem menekül. - Te pedig haza jössz velem.    

Ellenkezett még egy kicsit, de aztán úgy tűnt, kezd beletörődni a sorsába, hátra fordulva röhögve dobott egy puszit az ott maradó Seinnek, aki ugyanúgy nevetve elfogadta, jobban tette volna, ha nem próbál egyre jobban kihozni a sodromból, ujjaim szorítása automatikusan erősebbek lettek, ami miatt felszisszent. 

Néhány embernek feltűntünk és megálltak a táncolásban, hogy bámulják, ahogy kirángatom a helyről a barátomat, de nem nagyon érdekeltek, útközben gyorsan kikértem a kabátjainkat, és mikor kiértünk a hűvös levegőre, segítettem neki felvennie magára. Morcosnak tűnt, az alsó ajkát folyton lebiggyesztette és a szemöldöke közt apró ránc jelent meg, ami miatt muszáj voltam elmosolyodni, akármennyire is haragudtam, hogy ennyire felelőtlenek voltak, az autó takarásába érve magamhoz húztam. 

- Mit csináltál azzal a csajjal? - kérdezte a mellkasomba dünnyögve, amiért nem engedtem el, kicsit eltoltam, hogy a szemébe tudjak nézni és elhiggye, amit mondok. 

- Megbeszéltem vele, hogy vége - nyugtattam meg gyorsan, nehogy olyan gondolatai támadjanak, hogy esetleg megcsaltam vagy lesmároltam Sashat, ő az egyetlen, akit abban a pillanatban szívesen megcsókoltam volna. 

Csak bólintott, majd hagyta, hogy besegítsem a kocsiba, rácsukva az ajtót, megkerültem az autót és végül én is beültem a helyemre, a kormány mögé, eléggé kelekótyának tűnt, miközben kereste a biztonsági övet, pedig majdnem kiszúrta a szemét. Beindítva a motort, alig vártam, hogy hazaérjünk, ezért megengedtem magamnak, hogy egy kicsit beletapossak a gázba, meglepődve fordítottam oldalra a fejemet, amikor Louis a vállamra dőlt, kezét sem volt rest mozdítani, nagyot nyelve bámultam vissza az útra, amikor ujjaival a combomat kezdte simogatni. Szólni akartam neki, hogy ezzel a saját biztonságunkat veszélyezteti, de közben ki is akartam használni, hogy ilyen merész, ezért végül csendben maradtam, csak próbáltam nem arra koncentrálni teljesen, ahogy egyre feljebb halad, majd hirtelen lecsúszik oda, ahol kezdte. Már kezdtem volna megszokni az érzést és nem kontrollálhatatlanná válni tőle, amikor új fokozatra kapcsolt és arcát a nyakamba dugva, puszilgatni kezdett, puha ajkai lágyan értek a bőrömhöz, a nadrágomban rég nem voltam már nyugodt. Nagyot sóhajtva próbáltam eltolni magamtól egy kicsit, de már mindegy volt, hisz az utcámban jártunk, egyre hevesebben mart szájával, megváltást hozott, mikor leparkolhattam és elhajolt tőlem kacéran vigyorogva, kihívóan rám pillantva. 

Az ajtózárat elfelejtettem visszakapcsolni, ezért simán kiugrott a járműből még mielőtt kinyithattam volna neki az ajtót, a kocsikulccsal babrálva furcsán remegő ujjaimmal, csak azt vettem észre, ahogy mellém sétál és hozzám simulva kiveszi a zsebemből a ház kulcsát. Tágra nyílt szemekkel néztem utána a hátam mögött, ahogy fenekét rázva sétál el a bejáratig, egészen stabilnak tűnt, csak néha esett ki az egyensúlyából, szerintem nagyon koncentrált, hogy csábítónak tűnjön, de nem kellett volna vesződnie, ő bárhogy az. A járművet gyorsan lezárva, utána iramodtam, ő addigra már kinyitotta az ajtót, de meglepődve vettem észre belépve a meleg házba, hogy egy villanyt se kapcsolt, értetlenül pislogtam körbe, amikor is oldalról szinte rám ugrott. A sötétben is láttam mosolyát, ahogy édesen nevet, hagytam neki, hogy felém kerekedjen és a falhoz lökjön, nem volt szívem közölni vele, hogy inkább le kéne pihennie és előbb kijózanodnia. Az ajkaimra tapadva, éreztem az alkohol ízét a szájában, hátulról a hajamba túrva megtépett pár tincset, miközben jobb mozdulat hiányában a derekára simítottam a kezem és közelebb húztam magamhoz, hogy két combja közé tudjam tenni a lábam. Egyre meghökkentőbb és bátrabb dolgokat tett, ujjait lecsúsztatta a mellkasomon, majd amikor leért az aljához, megragadta a felsőmet és lerángatta rólam, rögtön visszahajolva a kulcscsontomra nyomta az ajkait, jólesően felsóhajtottam. Gondoltam, az úgy fair, ha ugyanannyi ruha van rajtunk, de amikor nyúltam volna, hogy levegyem róla az indulásunkkor látott fehér pólót, újra szembe jött velem a tény, hogy már nem az van rajta, kicsit eltolva magamtól próbáltam megkeresni szétszórt tekintetét.
- Miért van rajtad Sein inge? - kérdeztem gyanakodva, de nem lettem elég hiteles, ugyanis a mondat vége sóhajba torkollott, akkor lenne ilyen heves, mikor én is akarom... A kérdésre megállt egy pillanatra, maga elé bámulva, hogy az emlékeiben kutasson, homlokát ráncolta, majdnem odanyúltam, hogy elsimítsam, de inkább megtartottam a kemény külsőt, aki kíváncsian várja az igazságot.
- Leöntöttem magam - mondta ki végül, ami így már valóban ésszerűnek tűnt. Halkan felkuncogva húztam vissza a mellkasomhoz, de előtte még jól megnéztem magamnak a bizonyos ruhadarabban, majd inkább nekem kínzóan lassan elkezdtem kigombolni alulról és amikor végeztem, vállán és felkarján végigsimítva vettem le róla. Majd holnap szedhetjük össze a ruháinkat az előszobából, de kit érdekel, még közelebb rántva élveztem, ahogy forró és puha bőre az enyémhez simul.
Egy pillanatra félre nézve szuggeráltam a lépcsőt, sejtettem, hogy ilyen állapotban elég nehezen tudna rajta felmenni, visszapillantva az arcára, megragadtam a combja alját és felkaptam, hangosan felnevetve fonta nyakam köré a karját, hogy le ne essen. Legalább most nem bámult rám félve és szégyenlősen, hogy mi van, ha túl nehéz nekem, mert egyáltalán nem az, a fokokat sietősen szedve, a könyökömmel lenyomtam a szobám ajtajának kilincsét, majd a vállammal löktem be, miközben ügyeltem Louisra. Az ágyam mellett megállva, kicsit hátrébb hajolt, hogy rám tudjon nézni, majd mikor dőlt volna, hogy megcsókoljon, hirtelen elengedtem és vele együtt a matracra estem, ezzel teljesen magam alá gyűrve apró testét.
Kicsit fintorba húzódó arca azt jelezte, hogy szédült állapotához gyors volt a mozdulat, csak nehogy kijöjjön belőle, de aztán korrigálta magát, megilletődve bámultam le rá, mikor közénk nyúlva ujjaival a nadrágom cipzárjával és gombjával kezdett el ügyködni, nem tudom mire készült, mármint, egész világos sejtésem volt, de az elsőnél nem épp így viselkedett. Lábait szétnyitva, hagyta, hogy közéjük hasaljak, de előbb hátrébb dőlve megadtam neki, amire célzott, farmeromat levéve másztam vissza rá, elégedett mosollyal díjazta, miközben mindkét karját felemelve a nyakam köré fonta őket, lehúzott, de nem egy csókra, ajkait a fülemhez tette.
- Jobbat tudok neked adni, mint ő - suttogta egy picit durcásan, először nem esett le kire gondol, bár akárkire is, ezt a tényt tudom jól, de minden bizonnyal még mindig Sasha verte ki nála a biztosítékot. Bízhatott volna bennem annyira, hogy ne képzelődjön, még ha fizettek volna érte, se érnék hozzá ahhoz a lányhoz többé, eleget tanultam az évek múlásával, ha egy buliban kavartak is velem hasonlók utána, egy éjszakánál többre úgyse voltak jók. Ezért is döntöttem úgy, hogy valami más kell, valami, ami nem olyan, mint az átlag, és valami, ami hosszas ismertség múltával is meglephet.
- Ebben egészen biztos vagyok - motyogtam vissza egy mosolyt magamban tartva, lehajtva a fejem csókot nyomtam a nyaka hajlatába, megkönnyebbültnek tűnve hümmögött. Minden részlete az estének olyan izgató volt, meg persze Louis összes porcikája is puszit érdemelt volna, mégsem éreztem tökéletesnek ezt az egészet, hisz elhatároztam magamban, hogy duplán jót adok vissza neki, amiért azt az éjszakát elrontottam, hiába bizonygatná, hogy a végére csodás lett, az eleje is ugyanolyan fontos. Sőt, talán az fontosabb. Még mielőtt a mellkasára áttértem volna, hirtelen visszahajoltam az arcához, kedvesen görbületre húzva a számat, hogy ne haragudjon a következő pár szó miatt, egy gyors csókot cuppantva az orra hegyére, értetlenül figyelt. - De ezt ne ma bizonyítsd be.
A reakcióideje lassú volt, mire felfogta, hogy mit mondtam, én addigra már legurultam róla, döbbent tekintettel fordult felém, karjával kicsit feljebb támaszkodva, büszke mosollyal a számon néztem fel rá, amiért képes voltam leállítani magam. Nem is tudja milyen nehéz ellenállni neki, főleg így, félmeztelenül, az ágyamban fekve, zilált hajjal, az ujjaimban ott volt a késztetés, hogy még gyorsan meggondoljam magam és lerántsam magamhoz, majd mindent megadjak neki, de az eszemre hallgattam. Láttam rajta a visszautasítás szégyenkező érzetét, de nem tartott sokáig, tudhatná, hogy csakis miatta álltam le, nem akarom, hogy másnap reggel úgy keljen fel, hogy azt se tudja mi történt előző éjszaka, mikor igenis történtek volna dolgok.
- Aludj - adtam ki neki a következő parancsot, de aki jártas a témában, az tudja, hogy egy illuminált állapotú embernek elég nehéz megmondani, hogy mit tegyen és mit ne, megy a feje után inkább. Sértődöttet játszva, hátat fordított és nagyon úgy nézett ki, hogy fel fog állni és otthagyni, még időben elkapva a csuklóját, kidöntöttem az így is instabil egyensúlyából, ami miatt az ágyra zuhant, nekem háttal, kihasználva az alkalmat, kezemet és lábamat is köré fontam. Nyöszörögve igyekezett kiszabadulni a fogásból, de bármit ajánlott volna fel szabadságáért cserében, akkor sem engedtem volna el, mindkét kézfejét a matrachoz szorítva, a csípőjét is fogságban tartottam, próbáltam eltekinteni a ténytől, hogy háta összes négyzetcentije a felsőtestemhez simul. - Ha megmozdulsz, bajok lesznek.
Úgy fújtatott, mint valami anyatigris, de úgy tűnt, megadta magát, majdnem felkuncogtam, mikor rá pár percre csak azt hallottam, ahogy békésen, egyenletesen szuszog, izmai és végtagjai is lenyugodtak alattam, már megint győztem. Óvatosan, hogy el ne csesszem a munkám, előrébb nyomtam a fejem és gyengéden a nyaka hátuljához érintettem az ajkaimat, még álmában is gyönyörű, jóleső hangon felsóhajtott, kicsit mocorogni kezdett, amit már hagytam, kézfejére simítva az ujjaiba kapaszkodtam. Ha holnap reggel is ilyen túlfűtött lesz még, megkaphatja, amit akart.