28. rész

Meglepetéééés.\o/
 Unatkoztam a hétvége során, így gyorsan megírtam a következő részt és minek várassalak titeket, ha már most is kitehetem, nem igaz? Hát, a végére nem mondanék semmit, úgy látszik nem tudom elkerülni a "szaftosabb" pillanatokat, mindegy, remélem nem gond. :D
A következő bejegyzés ugyanúgy pénteken jön majd (ami már nem a hotelban fog folytatódni, kihagyom az unalmas visszautazást), ez ne zavarjon meg titeket, tényleg ajándék.
Jó olvasást! 

horan vandaa.xx

Louis Tomlinson

- Lou? Felkeltettelek? - kérdezte kedvesen és bűnbánóan, még nem hallottam az ő szájából a becenevemet és nem is gondoltam volna, hogy használni fogja, de bevallom, jó értelemben kirázott tőle a hideg. Még mindig nem jutott el teljesen az agyamig, hogy tévedtem és én hülye nem bíztam benne eléggé, csak bámultam rá nagy szemekkel, miközben az ajtót óvatosan becsukta maga után és felvonta a szemöldökét, várva, hogy legalább levegőt vegyek már végre. Bármikor, ha ránéztem, arcon csapott a tény milyen jól néz ki, a haja most kócosabbnak tűnt, amitől a göndör tincsek szanaszét álltak a feje búbján, gyorsan beletúrva helyre akarta igazítani, de ugyanúgy visszaálltak, mintha elaludta volna, világoszöld íriszei engem lestek, míg egy pillanatra kidugta a nyelvét és végignyalt alsó, telt ajkán. 

Nem válaszoltam a kérdésére, szerintem hangom sem volt azokban a percekben a döbbenettől, hirtelen ledobtam a földre a ruháimat, nem érdekelt semmi sem, kettő hosszú lépéssel odasiettem hozzá és majdnem fellökve a lendületemmel, karjaimat a dereka köré fontam. Egy "woah" hanghoz hasonló reakcióval hátrébb tántorodott, de tenyerét rögtön a hátamra simította és hagyta, hogy teljes erőből magamhoz szorítsam, arcomat a felsőjébe dörgöltem a mellkasánál, jellegzetes, pillangókat felkeltő illatát beszívva, alig tudtam elhitetni magammal, hogy itt van. 

Nem szólt semmit, csak nyugtatóan simogatta a felsőkaromat, vállamat, lapockámat, majd újra bejárta ugyanazt az utat, fejét lehajtva, haja súrolta az arcom bal felét, ujjaim erősebben markolták a pólóját, ezzel minél közelebb húzva magamhoz. Pár mély lélegzetet véve, csak egy leheletnyire húzódtam el, kicsit zavarba estem, mert egyrészt félmeztelen voltam, másrészt pedig lerohantam, halkan megköszörülve a torkomat, igyekeztem összeszedni magamat. 

- Azt hittem elmentél - suttogtam reszelős hangon, a szemébe biztos nem mertem volna akkor belenézni, fejemet kicsit feljebb emelve, a nyakhajlatához hajoltam és arra koncentráltam, hogy nehogy összeessek. 

- Megígértem, hogy maradok. - dünnyögte rekedten és értetlenül a fülembe, igaza volt, csak az én bizalmam nem volt elég erős ahhoz, hogy teljes mértékben higgyek neki. - És amúgy sem hagynálak itt. 
Halványan elmosolyodva hunytam le a szemhéjamat, különleges érzés fogott el, ami kellemes melegséget árasztott szét a testemben, hiába tagadtam volna ezek után az érzéseimet iránta, felesleges lenne, mert abban az egy dologban már biztos voltam. Boldog voltam, talán életemben először igazán boldog, amikor nem csak füllentésből vigyorgok vagy tettetem a jó kedvet, annyira nem figyeltem rajta kívül másra, hogy észre se vettem a könnyeimet lefolyni az arcomon. Talán addigra jutott el a tudatomig a megkönnyebbülés, a fellélegzés, hogy nem maradtam egyedül és nem hagyott el az a személy, akiért tőlem szokatlan érzéseket tápláltam, persze bevallani még sokáig nem lennék képes, de bőven elég az is, hogy a szívem mélyén már tudom. Sajnos nem tudtam visszatartani, ezért véletlenül hangosan felszipogtam, ijedten vártam, hogy észrevette-e, magamat ostorozva káromkodtam magamban, mert óvatosan eltolt magától annyira, hogy megbizonyosodhasson benne, jól hallotta-e, szemeimet rögtön lesütöttem. 
- Ne sírj, kérlek - simította az ujjait az arcomra, hangjában fájdalmat lehetett felfedezni, mire kíváncsian visszapillantottam rá, vonásai könyörgést tükröztek és gyötrődést a tényre, hogy könnyezek, párat pislogva próbáltam elkerülni, hogy elhomályosuljon a látásom. Közelebb hajolt, ajkai majdnem súrolták az enyémeket, keze gyengéden cirógatott nyugtatásképp, de én még mindig kérdőn bámultam rá, mert nem értettem a helyzetet. - Miattam sírtál tegnap is, nem hiszed el mennyire utáltam magamat, amiért fájdalmat okoztam neked. 
Ámulva néztem egyik szeméből a másikba, szám elnyílt döbbenetemben, sose mondtak még nekem hasonlót, miután bántottak, akár fizikailag vagy szóban, és nem egyszer volt olyan, nem gondoltam volna, hogy tovább nőhet a csodálatom iránta. Előrébb hajolva összenyomtam szánkat, karjaim még mindig görcsösen szorították a derekát, mire ő másik kezét felfuttatta a csupasz hátamon és ujjai megálltak a hajamban a tarkómnál, gyengéden játszva a tincseimmel, minden mozdulata olyan ügyelő és finom volt, féltem, hogy talán úgy döntött emiatt, hogy többet nem ér hozzám úgy. Pedig ha tudná milyen emléket és élményt adott a tegnap éjszakával, nem tudtam elhinni, hogy pár órával azelőtt még ugyanazzal a fiúval feküdtem bele gabalyodva az ágyban és adtam oda teljesen magamat neki. De hát így volt, mindent megadtam neki, amit egy ember odaadhat a másiknak, olyan dolgot tettem a tenyerébe, ami már örökké ott marad és én se tudom visszakérni. 
- Nagyon rossz voltam? - kérdeztem motyogva az ajkaiba, mire halkan felnevetett, az arcomra pír szökött és felvonva a szemöldökömet bámultam rá szerencsétlenül, nem tudtam eldönteni, hogy ez a reakció pozitív vagy negatív-e. Látva, hogy bizonytalan vagyok, kicsit lenyugodott és csak vigyorgott, de még ezzel se sokat segített, emlékeztem a hibáimra, amiket vétettem, de szerintem elnézhetőek voltak, hisz nem épp számítottam tapasztaltnak első alkalomkor. 
- Tökéletes voltál - suttogta, majd adott egy gyors puszit a számra, nem hittem neki, de aranyos volt, hogy ezt mondta. Nem akartam erre gondolni, de tudom hány kalandon volt már túl, és abban is biztos vagyok, hogy voltak köztük jártas személyek, akik nálam ezerszer jobban teljesíthettek és olyan élményben részesítették Harryt, amiben ő engem, de én viszont még csak hasonlót se fogok tudni neki nyújtani. Holott annyira szeretném, és közben már rá is jöttem mivel menne, hogy legalább egyszer halljam, ahogy a nevemet sóhajtja, de azzal szemben még kétséges érzéseim voltak, mert féltem, hogy elrontanám. 
- Legközelebb jobb leszek - bizonygattam próbálkozva, óvatos mosollyal az arcomon, mire csillogó szemekkel, vigyorogva bámult rám, megkönnyebbülésemben sóhajtottam egyet, hogy lesz legközelebb. Mert attól, hogy az elején fáj, közben hihetetlenül különleges érzés, hisz... mégis csak közelebb vagyunk egymáshoz, mint bármikor máskor tudnánk, és elég fontos személy nekem ahhoz, hogy eltűrjem a kínt. 
Újra előre hajolt és megcsókolt, most csak a karjaink helyzete változott meg, mert én felemelve a nyaka köré fontam és kicsit lábujjhegyre magasodtam, míg ő az oldalamon lassan végigsimítva, végül megállt a derekamnál, kirázott a hideg, de ez már szokásos válasza volt a testemnek az érintéseire. Ilyenkor tudtam felfedezni apró dolgokat vele kapcsolatban, más embernek lényegtelen mozdulatokat, de nekem nélkülözhetetlenek voltak, de lehet csak maga Harry volt nélkülözhetetlen számomra. Okolhattam volna magamat a hibáért, amibe nem akartam, de végül mégis beleestem, azokban a pillanatokban mégsem éreztem, hogy baj lett volna, mindenki megbotlik néha, és amíg csak lehet élvezem a zuhanás szabadságát, aztán majd csak reménykedem, hogy annyira nem fog fájni a földre érkezés. 
Belegondolva, teljesen máshogy alakult volna az életem, ha nem ismerem meg, ki tudja, talán most otthon ülnék azon agyalva, hogy mit vétettem, amiért egyedül kell meghalnom, véletlenül se fantáziálnék olyasmiken, amik az est folyamán történtek. Sose képzeltem el, hogy én és valaki, akár egy teljesen kitalált fiú úgy együtt vagyunk, nem akartam fájdítani a szívemet és bele is pirultam volna, nem tartoztam azok a fiatalok közé, akik alig várták, hogy titokban szexuális dolgokat nézhessenek, amíg a szüleik lelépnek. 
- Amúgy hol voltál? - szakítottam meg újra én a csókunkat, annyi kérdésem volt, bár többnyire feleslegesek és bugyuták voltak, csak hallani akartam, ahogy beszél vagy látni, miközben mosolyog és szemei környékén ráncok húzódnak, ajkai pedig keskenyebbek lesznek fogait előbújtatva. 
- El kellett intéznem valamit a portán - ködösített megvonva a vállát, de nem hagytam ennyiben, fürkésző tekintettel próbáltam tükrözni kíváncsiságomat, mire félre nézett, már majdnem megráztam egy kicsit, hogy rám figyeljen. Végül visszapillantott, szemében valami olyasmit láttam, hogy "Hát ha tudni akarod", majd imáim hallgató fülekre találtak és görbületre húzta száját, egyre jobban fúrta az oldalamat, hogy miről van szó. - A szomszédok panaszkodtak, hogy nem tudtak aludni, mert valaki hangoskodott. - bámult rám célozva, de felesleges volt, mert így is leesett miről beszél, egész arcom vörös lett és elszégyelltem magamat. Nem tudom, hogy tudott szembe nézni velük, én biztosan elsüllyedtem volna a megaláztatás érzésével égő fejjel, főleg úgy, hogy én voltam a tettes, aki nem maradt csendben, hanem sikítozott, el se tudom képzelni miket gondolhattak. - Legalább megtudták, hogy egy Harry nevű fiú is megszállt a hotelban. - szívta tovább a vérem, biztos élvezte a zavaromat, vissza se mertem emlékezni vajon hányszor hagyta el múlt éjjel a szám a nevét. A kezemet az arcomhoz emelve, próbáltam eltakarni a tenyeremmel a tekintetemet és úgy mindenemet, hogy ne lássa a piros színt, ami nem nagyon akart eltűnni, de csak nevetett rajtam, ami nem segített a helyzetemen. - Semmi baj, édes. Nekem tetszett, hogy hangos vagy. - mondta, biztos voltam benne, hogy vigyorog, de amikor ilyen típusú mondatokat szól, a hangja mindig mélyebb és dögösebb is. Megpróbáltam kiszabadulni a karjai közül, ami sikerült is, hátrálva ellépegettem az ágyig, míg a vádlimat bele nem vertem, elengedve magam lehuppantam a matracra, a takaróért nyúlva az ölembe húztam, csak hogy valami végre takarjon. Nem mertem felnézni, lefele bámultam, bár nem hagyta sokáig, mert jött utánam és elém állva óvatosan meglökte mellkasom, amitől hátradőltem, nagyokat pislogva figyeltem, ahogy felém mászik. Egyik térde a combjaim közt pihent, elég közel hozzám, kezeit a vállam mellett támasztotta meg, pár pillanatra elkalandoztam a rövid ujjú felsője alól kilátszódó izmain, de amikor lehajolva megbökte az orrával az enyémet, újra a szemeire koncentráltam. 
Kíváncsi lettem volna, hogy ő mit érez, mikor hozzám ér vagy csak találkozik a tekintetünk, tudom, hogy semmi különleges nincs az én kék íriszeimben, de azért talán benne is fellobban valami, vagyis remélem. Hisz amikor én megérzem az illatát, vagy csak rá gondolok, rögtön hevesebben dobog a szívem, bár én már tisztáztam magamban, hogy hogy állnak a dolgok, lehet, hogy ő még komolyabban nem gondolkodott el rajta. 
- Egy reggeli menet? - kérdezte kacéran, láttam megbújni ajkain a vigyort, tudtam, hogy csak viccel, de biztos nem lett volna ellenére. Zavartan megforgattam a szemeimet, miközben a mellkasára tettem a kezem és megpróbáltam lelökni magamról, de nem nagyon hagyta, játékosan lebiggyesztettem az alsó ajkamat, de ahelyett, hogy megesett volna a szíve az ábrázatomon, lehajolva csókot nyomott a számra.
- Mennünk kéne - motyogtam elrontva a hangulatot, de szerintem igazam volt, gondoltam neki is biztos van más elintézni valója, mint itt dekkolni és nekem is foglalkoznom kellett volna egy kicsit az otthoniakkal. Persze, legszívesebben állandóan vele lennék, akár csak bámulni, ahogy valami hétköznapi dolgot csinál vagy hozzá bújni és felesleges dolgokról beszélni és hagyni, hogy a végére elpiruljak miatta, de nem vagyok hülye, tudom, hogy ez lehetetlen. Ujjaim az arcára csúsztak, meglepődve néztem, ahogy érintésemre egy pillanatra lehunyja a szemét és kicsit a tenyerem felé fordítja a fejét, gyengéd puszit adva a középső- és gyűrűsujjam begyére, halványan elmosolyodtam. - Lezuhanyzok, oké? 
- Én is? - kérdezte reménykedve és vigyorogva, valahol mélyen sejtettem, hogy meg fogja próbálni, de meghökkentem, mikor valóban megtette, lesütöttem a szememet, mert nem akartam nemet mondani neki. - Csak akkor engedlek el. 
Szerencsétlen ábrázattal feküdhettem ott alatta, nem gondoltam volna, hogy megzsarol, bár még mindig ott függött ajkain a mosolya, végül hosszú percek elteltével bizonytalanul bólintottam beleegyezve, feljebb tápászkodva megfogta a csuklómat és bátorított, hogy a lábaimat dereka köré fonva, az ölébe vegyen. Kicsit feszélyező volt, hogy ennyiszer felkap így, mert nem tudtam, hogy nem-e vagyok nehéz neki, de mindegy, hagytam, hogy felhúzzon, majd átölelve a nyakát a mosdó felé vigyen. Azt hitte menni fog neki észrevétlenül a fenekem alá simítania az egyik tenyerét, úgy tett, mintha semmi sem történt volna, míg másik kezét a kilincsre fonta és benyitott, majd a lábával rúgta be maga után az ajtót. 
Fürkésző tekintettel néztem körbe a helyiségben, a falakat fehér és bézs csempék fedték egy rendezett mintában, de az egyiken egy hosszú tükör is végig futott a csap felett, a sarokban zuhanyzó, mellette nem sokkal pedig egy kád, egyszerű, mégis flancos fürdő volt. A mellkasom végig feszített az idegességtől és izgalomtól, míg óvatosan letett, a talpam alatt hideg volt a járólap, nem tudta elkerülni a figyelmemet, hogy ő teljesen fel van öltözve, én meg egy szál alsónadrágban ácsorgok, rögtön átöleltem magamat, mintha fáznék.
Megilletődve húzódtam arrébb egy centivel, mikor mellettem előre hajolva megtámaszkodott egy kézzel a kád szélén és megnyitotta a csapot, én zuhanyozni szerettem volna, de nem mertem szólni, ha ő így szeretné, bár nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fogunk elférni. Kiegyenesedve, ösztönző gesztussal megajándékozott egy újabb mosollyal, aznap már nem tudom hányadikkal és közelebb simulva, ügyelt, hogy ne lássam az arcát, amíg közvetlenül a fülembe beszél.
- Vetkőztess le - sóhajtotta, elhúzódva orra súrolta arcélemet, de én csak arra tudtam összpontosítani, amit mondott, nagy szemekkel bámultam rá. Úgy éreztem, mintha lefagytak volna a végtagjaim, a víz halk csobogását hallgattam, csak hogy valamivel lenyugtassam magam, majd végül erőt véve, összepréseltem az ajkaimat és a felsőjének aljáért nyúltam. 
Az éjszaka folyamán nem volt lehetőségem erre, bár örültem is neki, hogy megúszhatom, de úgy látszik mégsem, lassú, akadozó mozdulatokkal húztam le róla, nem mertem a mellkasára nézni, bár muszáj volt, bele se gondoltam, hogy ezután jön a nehezebb része. A pólót a csap szélére dobtam, majd zavartan lesütve szemeimet, ujjaimmal a köldöke alatt kutakodtam a nadrágjának gombja után, nem hittem volna, hogy egymás után két napon is látni fogom meztelenül. Mikor megtaláltam, amit kerestem, ügyetlenül kicsúsztattam a gombot a lyukból, majd cipzárját is lehúztam, megfogva a farmer szélét, vigyáztam, hogy nehogy az alsóját is lehúzzam róla. Valamiféle megkönnyebbülés, de egyben szorongás fogott el, mert végre egyenlő felek voltunk ruha ügyben, de ez azt jelentette, hogy egyre kevesebb dolog választ el minket a céltól, túl szégyenlős voltam én ehhez.
Közelebb lépett hozzám, ha ez lehetséges és oldalamon végigsimítva lentről felfelé, megállt a nyakamnál, majd követelte, hogy megcsókoljam, felsőtestünk sok helyen összeért, a bőre puha volt és forró, amitől túl sok emlék jutott eszembe az előző napról. Míg szánk egymásba olvadt, ritmusosan mozogva, cselesen fordított a helyzetünkön, meglepődve néztem le rá, mikor elválva leült a kád peremére és vigyorogva fogta meg a derekamat, ami így szemmagasságban volt vele. Remegve felsóhajtottam, mert nedves ajkait a hasamra nyomta, ujjaim maguktól indultak el és markoltak bele hajába oldalról, majd kezét lejjebb simítva, beleakaszkodott az alsóm szélébe, a szívem kihagyott pár ütemet, mikor egy mozdulattal megszabadított tőle, újra. Nem ért hozzám ott, sőt rögtön fel is állt, megfogva karomat segített, míg kiléptem a hideg csempén heverő bokszerből, ebből bátorságot véve az ő testét takaró utolsó anyaghoz nyúltam és hasonlóan letoltam róla, végig a szemembe bámult, amitől inkább én voltam zavarban.
A gerincem tövéhez simítva mindkét tenyerét, magához passzírozott, összeértünk odalent, mire egyszerre sóhajtottunk fel, fejét lehajtva végigcsókolt a nyakamon, végül egy ponton megállva a hajlatánál szívni kezdte, úgy látszik kihagyhatatlan neki, hogy ilyen alkalmakkor hagyjon rajtam valami kis emléket. Foga súrolta bőrömet, lehunyva szemhéjaimat nyögtem egyet, és én még aggódtam, hogy többet nem fogunk ilyesmit csinálni, eléggé bolond vagyok, hogy ilyeneket gondoltam, egy hónapig próbálkozott a meghódításommal, biztos nem bírná ki, hogy ne érjen hozzám.
Lassan elhúzódott, majd a szemembe bámulva, kacéran vigyorogva lépett be a kádba, ámulattal figyeltem milyen kecses mozdulatokkal csúszik le és merül bele a vízbe, a sok hab eltakarta a testét, de kicsit feljebb tolva magát a mellkasa is napvilágot látott, ellettem volna ott még egy ideig őt nézve.
- Gyere - noszogatott felemelve nedves karját felém nyúlva, mire kicsit visszakozva megfogtam az ujjait és elég szerencsétlenül bemásztam. Nem akartam rálépni, esetleg rácsúszni, így elég nehéz volt, de végül sikerült az ő segítségével, a derekamat átölelve hátulról magára húzott és szorosan a felsőtestéhez szorított, talán víz se maradt közöttünk.
Tulajdonképpen tetszett a helyzet, de azért még zavarban voltam, főleg a tény miatt, hogy mindketten csupaszok vagyunk és körülbelül mindenhol összesimultunk, de a hab az én oldalamon állt, egy kívülálló számára láthatatlan lett volna mit csinálunk a kádban. A kezét megmozdította és a hasamra tette, elég kínosan éreztem magam, egyszer muszáj leszek megemlíteni neki, hogy ott nem nagyon szeretem, ha hozzámérnek, szájával folytatta, amit odakint csinált, csak akkor hátulról nyomta ajkait már nedves bőrömre.
- Louis... - motyogta halkan a nevemet, mire a forró víz és teste ellenére is kirázott a hideg, kíváncsian hümmögtem bátorításkép, a csempéken visszhangzott a hangunk. Hosszú percekig nem szólt újra semmit, talán elfelejtette mit szeretett volna vagy végül meggondolta magát, mert valami fontosat szeretett volna mondani, ami beleillett volna a pillanatba. Igazam is lett, egy sóhaj elhagyta a száját, amitől lélegzete végigfutott a nyakamon, csalódottan hajtottam vissza a fejem a kulcscsontjára az egyetlen kis szócska miatt, amit pusmogott. - Semmi...