Prológus

Sziasztok!:) 
Sok-sok kieséssel ugyan, de itt vagyok az új blogommal.
Biztos vagyok benne, hogy közületek páran olvasták/olvassák a Dark fanfictiont, hiszen nagyon híres a történet, sokan át is írták, például Larrysre.
Igen, itt jövök én a képbe. Ugyanis, kezdem unni, hogy jó blogokat csak angolul lehet megtalálni, ezért arra jutottam, hogy megírok egy Darkos Larrys fanfictiont nektek, had olvassanak a magyarok is végre valami ilyesmit.
Jó, talán elfogott egy kicsit az önbizalom, de bevallom, félek, hogy talán elrontom, de a lehető legtöbbet megpróbálom kihozni belőle, hogy minnél jobban hasonlíthasson az igazi történetre.
Remélem tetszeni fog nektek!:)

horan vandaa. xx

Louis Tomlinson

- Na, milyen a buli? – ordított a fülemhez hajolva Adam, majd vigyorogva bámult rám. Nem akartam közölni vele, hogy legszívesebben elrohannék onnan, egészen hazáig és magamra csuknám a szobám ajtaját, ezért csak halványan mosolyogva megvontam a vállam. – Akkor jó, haver! – ütögette meg a hátamat, én meg elkönyveltem magamban, hogy nem szabadulok egyhamar.

Sóhajtva fordultam el a társaságunktól, unalmasan bámultam néhány emberre, akik közönségesen viselkedtek, vagy a lányokra, akik kicsit túlzásba vitték a „dörgölőzést”. Semmi kedvem nem volt el jönni erre a helyre, fülledt a levegő, a zene olyan hangos, hogy kezdtem aggódni a dobhártyám egészségéért, és minden második szembejövő részeg volt.

A kezembe nyomott üveges sörre néztem, ide-oda lötyögtetve a tartalmát gondolkodtam, hogy hogyan szökhetnék meg.

-  Srácok, tudjátok ki van itt? – jelent meg mellettünk Grace, aki vállalta, hogy párunknak hoz inni. Értetlenül néztem ijedt arcát, nem ismerek olyan embert, aki miatt ennyire félni lehetne. – Styles – ejtette ki a száján a nevet, hallottam a hangjában az enyhe undort. Körülöttem mindenki felmordult, vagy valami szitkozódás hagyta el az ajkait.

- Az kicsoda? – szólaltam meg hirtelen, bár meg is bántam, elég érdekesen néztek rám értetlenségem okán.

- Egy kissé durva srác, több balhéja volt, mint csillag az égen – vázolta röviden a helyzetet Adam, majd beleivott a kezében tartott dobozos... akármibe. – Azt viszont rejtély fedi, hogy miért nincs még sitten.

- Állítólag már elkapták párszor, de mindig el tudta hitetni az emberekkel, hogy ártatlan… vagy van egy gazdag rokona, aki leteszi érte az óvadékot minden egyes ügy után – vonta meg a vállát Grace, maga elé bámulva.

Csodálkozva néztem körbe megint a szórakozóhelyen, vajon ki lehet ez a „Styles”? Talán az a punk srác a bár pultnál, végigtetovált karral? Vagy a szegecses bakancsban iszogató fiú a táncparkett mellett? 
Bármelyikük lehet.

A Dj számot váltott, mire többen is felordítottak és középre, a táncolók közé lépegettek, üvegeiket vagy poharaikat a levegőbe lendítve. A fejemet rázva rájöttem, hogy ez az éjszaka már csak rosszabb lehet.

De aztán…

Minden embernek megvan az az érzéke, vagy nem is tudom, minek hívjam, hogy észreveszi, ha bámulják, még ha hátulról is. Egyszerűen érzed, ha egy szempár rajtad függ.

Összevont szemöldökkel emeltem a tekintetem az egyik sarokban megbújó srácra, a hátával nekidőlt a falnak, úgy nézett végig rajtam. Zavartan próbáltam elkapni a tekintetét, hogy tulajdonképpen mi is a szándéka, a gyomrom megremegett, amikor láttam a fényt megvillanni fehér fogain. Kezével beletúrt göndör hajába, és mintha felém mozdult volna.

- Louis, nincs kedved táncolni? – kérdezte kedvesen Aria, aki talán az egyetlen volt rajtam kívül, akinek nem fűlt a foga ehhez a felhajtáshoz. Hebegve elfordultam a titokzatos alaktól, majd átgondoltam a szavait. Bólintva belekaroltam és a táncolók felé kezdtem húzni, ő is és én is tudtam, hogy ez a dolog nem több egyszerű baráti „lötyögésnél”.

Hisz én a lányokra sohasem fogok úgy nézni…

Vigyorogva megálltunk egy szabad kis helyen és a dübörgő ritmusra mozogni kezdtünk. Igazából annyira nem is volt rossz, sőt, még élveztem is, de már amikor beléptem az ajtón tudtam, hogy nem gyakran fogok ilyen helyre járni.

Egyszerűen nem az én világom, hogy ájulásig leigyam magam, hajnalig pörögjek és minden jött-menttel ágyba bújjak. Azt hiszem, én inkább a csendes, otthon meghúzódó emberek csoportjába tartozok.

Egy, azt hiszem csábítónak szánt mosoly kíséretében Aria füléhez hajolt egy srác, valamit mondott neki, mire a lány bocsánatkérően rám nézett.

- Nem baj? – olvastam le a szájáról, arra következtettem, hogy a fiú táncolni kérte fel. Megráztam a fejem és néztem, ahogy arrébb lépegetve egymásba fonódnak és átadják magukat az élvezetnek.  

Megértem, hogy szívesebben táncol egy olyan emberrel, aki nőként is képes ránézni.

Hümmögve elindultam a mosdó irányába, kikerülve az illuminált állapotban lévő fiatalokat, akik kiütve akartak mindenáron pacsit adni, vagy tudom is én, beszélgetést összehozni az akadozó szavaikból.  

A valamivel csendesebb folyosóra érve, felpillantva a plafonra vettem észre, hogy kiégett a lámpa égője, azért van ilyen sötét. Sárga, zöld és lila neoncsíkok jelentek meg néha-néha a falakon, amik a buliból szűrődtek át, de több fényforrás nem nagyon akadt.

Az agyam pesszimista része rögtön rémképeket küldött a szemem elé, riogatni akart olyanokkal, hogy ilyenkor szokott megjelenni a gyilkos, és az áldozatnak még csak esélye sincs segítséget kérni. Magamon kuncogva a fejemet ingattam, valahogy még sem tudtam elképzelni, hogy itt megtámadna valaki.

Akkor még nem gondoltam volna, hogy ezt le is kéne kopognom.

A következő pillanatban egy erős kéz megragadta a csípőmet hátulról, riadtan felnyögtem, ahogy közelebb húzott magához, éreztem forró leheletét a fülem mögött. Lejátszódott bennem minden varia, hogy mi fog történni, mégis megdöbbentem a támadóm következő lépésétől.

Egyik karjával még mindig szorított, hogy ne tudjak elfutni vagy megfordulni, viszont a másik kezét lassan lejjebb csúsztatta és belemarkolt a fenekembe. Nyögdécselve hunytam le a szemem kínomban, most meg fog erőszakolni? A szívem hirtelen a torkomba ugrott, amikor megszólalt.

- Közelebbről még jobban nézel ki – sóhajtotta rekedt, mély hangján. A szemem kipattant, a lélegzetem elakadt, amikor puha, nedves ajkait végigvezette a nyakam vonalán, majd a mélyen kivágott felsőm által csupaszon maradt kulcscsontomra tévedt. Nyelvével masszírozta a bőröm, én pedig a kezei közt vonaglottam, úgy, hogy még csak nem is tudtam ki ő.

Ki ez az ember, aki hirtelen, minden előzmény nélkül magához húz? Ki ez az ember, akitől egyszerre félek és tetszik is, amit csinál? Ki ez az ember, aki magáévá tett, szimplán két mozdulatával?

Egy halk sikoly hagyta el a számat, amikor fogait gyengéden belém mélyesztette, már akkor tudtam, hogy másnap csúnya helye lesz, lilás-vöröses véraláfutás. Lassan fújtam ki a tüdőmben felgyülemlett levegőt, amikor elhúzódott, halkan könyörögtem, hogy most már hagyja abba. 

- Hogy hívnak? – kérdezte a fülembe suttogva, kirázott a hideg. A csípőmön pihenő kezei kezdtek ellazulni, már nem fájt annyira ujjainak szorítása, mint a legelején, de biztos voltam benne, hogy nem tudnék még így se elmenekülni.

Magamban latolgatva az esélyeimet gondolkodtam, hogy jól cselekszem-e, ha elmondom a nevemet. Ha megtudja, mit fog tenni? Meg keres a közösségin? Biztos, hogy nem. Viszont, ha meg csendben maradok? Lehet, hogy bántana…

- Louis… Louis Tomlinson – nyögtem feladva magam, úgy döntöttem, bármi óhaj-sóhaját megteszem, csak engedjen el.

- Találkozni fogunk még, Louis – motyogta megharapva a fülcimpám, nem tudtam elképzelni hányféle nyögés képes elhagyni még a számat, amikor is a keze lecsúszott rólam, simogató lélegzetvételeit sem éreztem a nyakamon és teste melege is megszűnt.  

Nem hallottam a lépteit, nem nyikordult meg alatta a parketta, bár lehet, hogy a másik helyiségből átszűrődő zene fojtotta el a távozásának neszét. Hitetlenkedve fordultam meg, bár a térdem még mindig remegett, és döbbenten néztem a távolodó alakját.

A barna, göndör haját, fehér rövid ujjú felsőjét, ami megfeszült a hátizmain, és úgy alapból azt, hogy milyen magas.

Felismertem őt.

Felismertem az eldugott sarokból, a srác, akinek szemei félelmetesen pásztáztak, és most megtalált.

Én pedig elárultam magam. 

(Ha tetszik, kérlek adjatok valamilyen életjelet, hogy megbizonyosodjak, érdekel titeket a történet.)