26. rész

Na, szóval, először is, tudom, hogy késő van, de (bocsánat a szóhasználatért) kurva hosszúra sikeredett ez a rész, mégis csak egy dologról szól az egész, ami már a bevezetőm második pontjába nyúl át. A lényeg, hogy tudom, hogy vannak itt olyanok, akik nem hardcore Larry shipperek, sőt, nem is hisznek bennük, azoknak ajánlom, hogy nyugodtan hagyják ki ezt a részt, csak éljenek a tudatban, hogy igen, Louis és Harry között megtörtént az első alkalom. 
Akik viszont elolvassák, azoknak azt mondanám, hogy remélem elég érthető mi miért történik és satöbbi, bár gondolom már mindannyian olvastatok ilyen részt valami másik blogon, szóval csak azon függ, hogy milyen minőségben sikerült megírnom.:D
Azt hiszem ennyi, és tényleg bocsi, hogy ilyen későn, így is hétre estem haza.
Jó olvasást!:)

horan vandaa.xx

Louis Tomlinson

- Biztos? - suttogta az ajkaimra, ahogy megfordult és egyik kezét az arcomra simította, szemeiben megbánást láttam az előbb történtek miatt és reményt is a jövővel kapcsolatban, úgy nézett ki, mint egy kisfiú a játékbolt előtt, a ténnyel a fejében, hogy nem mehet be. Közelebb kúsztam hozzá, ha ez lehetséges, szánk már szinte összeért, még sosem voltam fizikailag ilyen közel senkihez sem, olyan érzésem volt, hogy ha jobban figyelne, talán még a vadul dobogó szívem ritmusát is megtudná számolni. És a tudat, hogy épp arra készültünk, hogy még ennél is közelebb kerüljünk egymáshoz, csak görcsöt okozott az alhasamban, elképzelésem se volt milyen lesz, csak azt tudtam, hogy fájni fog. De hát a jó dolgokért át kell élni a rosszat is, nem igaz? Hisz szivárvány sincs vihar nélkül. 
- Érezni akarlak - motyogtam vissza a bátor szavakat, amik elég idegenül hatottak az én számból, de valami olyat szerettem volna mondani, ami meggyőzi, hogy teljességgel meggondoltam magam és benne vagyok. Arca megrándult egy elfojtott mosoly miatt, pedig nem zavart volna, ha elkezd perverzül vigyorogni, hisz kellett, hogy valamivel én is olyan állapotba kerüljek, ahol már semmi sem érdekel, csak hogy minél több testrészemmel hozzá érhessek. 
Fejét egy hajszálnyival előrébb tolta, így ajkaink összenyomódtak, az én szám ki volt száradva az idegességtől, de egy egyszerű mozdulattal benedvesítette azt saját nyelvével, fogunk véletlenül összekoccant, de egyikünk sem foglalkozott vele. Keze arcomról lecsúszott a nyakamra, majd onnan is lejjebb a vállamra, a levetett zakóm alatt rövid ujjú felső volt, így ujjait bátran végig tudta táncoltatni a csupasz karomon, bőröm bizsergett a hiányától, mintha apró hangyák szorgoskodtak volna rajtam. Már észrevettem, hogy többnyire a derekamon szereti pihentetni a kézfejét, ez most se volt máshogy, annyi különbséggel, hogy ügyesen felcsúsztatta a pólómat és be is nyúlt alá, hiába látott már félmeztelenül, nem volt elég önbizalmam, így automatikusan nem éreztem kényelmesen magam, ha olyan helyekre nyúlt. Gondolom minden hétköznapi ember a Földön így érez, ha a hasához vagy csípőjéhez érnek, a gyenge pontok, amikre sose vagyunk büszkék. 
Én is próbáltam aktivizálni magam és mutatni valami lélekjelenlétet, ezért elengedtem az addig ujjaim közt szorongatott göndör tincseit a tarkójánál, majd óvatosan hasonló területekre vezettem a kezemet az ő testén, ahol az övé járt az enyémen. Tetszett, hogy az ágyban fekve "egy magasak" vagyunk és nem kell lábujjhegyre állnom, vagy neki lehajolnia, kicsit zavarba estem, mikor rájöttem, hogy egész végig combjai közt pihent a lábam, nem is emlékeztem, hogy került oda. Az események valahogy csak részletekben jutottak el az agyamhoz, mintha megrészegített volna csupán a jelenléte, szédültem is, de az amiatt volt, hogy túl sok vér ment a fejembe az izgalomtól és adrenalintól. Ha ezt be mertem volna neki vallani, biztos valami olyat válaszolt volna, hogy "Ne aggódj, mindjárt máshova juttatom azt a sok vért.", furcsa volt, hogy már képes voltam az ő eszével gondolkodni. 
- Ülj fel - utasította sóhajtva, mikor elvált ajkaimtól, mire kis fáziskéséssel ugyan, de teljesítettem, amire kért, kelekótyán viselkedve csücsültem fel. Ő is ezt tette, majd egy pillanatra előre hajolva nyomott egy puszit az orrom hegyére, aztán már csak azt vettem észre, hogy csupasz mellkassal ücsörgök ugyanott. A félhomályban láttam, ahogy egy szép ívben elhajítja a fekete anyagot, az ő ruháját is olyan sorsra akartam juttatni. De még mielőtt elkezdhettem volna cselekedni, saját maga csinálta meg, eszembe jutott milyen régen is láttam így, talán mikor véletlenül leöntötte magát vízzel, annak sem lett épp ártatlan vége. 
Hónom alá nyúlva visszadőlt az ágyra, de már háttal és magára húzott, nehézkesen vettem a levegőt, amiatt, hogy forró bőre mindenhol hozzám simult, ha akkor nem érezte meg a szívem dobogását, akkor sose máskor. A szobában csend volt, csak talán még kintről jött be egy nagyon halk alap, kora esti, városi zaj, de nekem csengett a fülem és dobolt benne a vér, annyira izgultam, mintha kilöktek volna egy repülőből azzal a mondattal, hogy "Vagy működik az ejtőernyő, vagy nem.". 
Nagy tenyere a hátamra csúszott, cirógatva haladt lefele a lapockámtól a gerincem tövéig, ugyanebben a vonalban rázott ki a hideg is, miközben újra a telt ajkaihoz hajoltam, hogy lefoglaljam valamivel a számat, szemeimet automatikusan hunytam le, mikor hozzáértem. Sose tudtam miért csukják be a szemüket az emberek, ha csókolóznak, de talán az az oka, hogy jobban át tudják adni magukat az érzésnek.
Lábaimat kissé feljebb húztam és térdeimmel megtámaszkodtam a csípője két oldalán, ebből is látszódott, hogy attól, hogy felül vagyok még nem én dominálok, kihasználta az alkalmat, ujjai rögtön áttértek a fenekemre és belemarkolt, mire apró sóhajjal szakítottam meg ajkaink ritmusos, egybeolvadó mozgását. Kezét kicsit visszább húzta, majd a nadrágom alá benyúlva tette meg ugyanazt az utat, mivel már előbb kigombolta, könnyebb dolga volt azzal, hogy lehúzza a térdemig, utána meg én segítettem rá, hogy lekerüljön rólam. Ő is hasonló mozdulatsort hajtott végre, amíg lemásztam róla, gyorsan megemelte a csípőjét és lehúzta farmerét, próbáltam nem oda nézni, amit úgyis látni fogok még az est folyamán, inkább kiszolgáltatottan hagytam, hogy újra magára húzzon. Ujjai bejárták az egész testemet, mintha nem tudna betelni a ténnyel, hogy végre odaadom magam neki, én is nehezen hittem el, hogy végül én kértem a folytatásra, de lehet, hogy csak azért jutottam erre a döntésre, mert megsajnáltam. Elrontottam az ebédjét, amit nekem szervezett és még az az éjszakát is el akartam. 
Meglepődve nyögtem ajkaira, mikor hirtelen a derekamat megragadva közelebb húzott, így ágyékunk összenyomódott, de ő csak vigyorgott, még a csípőjét is feljebb lökte, sóhajaink egybeolvadtak. Ugyebár én még sosem csináltam ilyesmit, így furcsa volt az érzés és zavarba ejtő, de közben persze egy új fogalmú kellemes hideg rázott ki, hasonlíthattam egy kisfiúra, akit először ültetnek biciklire semmi fajta utasítással, szóval magának kell felfedeznie az egészet. 
- Mozgasd a csípőd - motyogta a fülemhez hajolva, kissé kétségbeestem és tehetetlenül bámultam magam elé, de aztán gondoltam csak teszem, amit utasít, az lesz a legjobb. Magamtól úgyse jönnék rá, hogy mit kell tennem vele, hogy jó legyen, de még így is elég bénára sikeredett, mert ahelyett, hogy sóhajtott volna, felnevetett. - Várj, felülök, úgy könnyebb lesz.
Égő vörös arccal néztem félre az első kudarcom miatt, sajnos éreztem, hogy lesz még több is, velem az ölében hátrébb csúszott és hátával a nagy párnának dőlt, volt pár másodpercnyi időm, hogy megnézzem a mellkasát, alsó ajkamat beharapva hajoltam közelebb keze utasítására. Karjaimat a nyaka köré fontam, félve néztem szemébe, de ő csak biztatóan mosolygott, amiből elég ambíciót tudtam szerezni, hogy megmozduljak, összedörzsölődtünk odalent, mire elnyíltak ajkaim, akkor már nem röhögött, hanem hátra hajtotta a fejét és felnyögött. Meglepődtem reakcióján, tetszett, hogy ilyet ki tudtam váltani belőle, jobban nyomtam magam oda hozzá, hogy fokozzam az érzést, úgy tűnt, mint aki készül elveszteni az eszét, megragadta a vállamat és egy egyszerű mozdulattal átlökött az ágy másik felére. Ugyanabban a helyzetben voltunk, mint amikor elutasítottam, azzal a különbséggel, hogy már csekélyebb számú ruha volt rajtunk, felém tornyosult, miközben térdeimet fogva széjjelebb nyitotta a lábaimat. 
- Harry - suttogtam a nevét, hogy magamra irányítsam a tekintetét, láttam rajta, hogy meglepődött és a reményvesztés szikrája is megcsillant szemeiben. Talán azt hitte, sőt biztos, hogy azt gondolta megint csak lekoptatni akarom a paradicsom kapujában, mert megrémültem a helyzettől, ez így is volt, de már szereztem annyi bátorságot, hogy végigcsináljam. - Mi a biztosíték arra, hogy reggel még itt leszel? - kérdeztem félve, halkan, nem mertem ránézni a reakciója miatt, sajnos el tudtam képzelni, hogy csak eddig akart eljutni velem és ezután szépen kisétál az életemből, nagy űrt hagyva maga után. Sose szerettem, ha valaki túl nagy helyet foglalt el bennem, mert bármikor megvolt az esélye, hogy hirtelen elveszítsem és akkor azt a részemet már nem tudom többet visszaszerezni. 
- Tudod a titkom - hajolt a fülemhez, lélegzete csikizte a bőrömet, de nem annak volt itt az ideje, hogy felkuncogjak a cirógató érzésre. Vártam, mert nem mozdult, vártam, hogy kifejtse még valamivel, bár már így is értettem mire gondol. - Bármikor elintézheted a sorsomat alig pár mondattal.
Talán neki ez nyomós oknak tűnt, de akkor nem jött még rá, hogy én sose lennék képes felnyomni a rendőröknek, szóval nekem nem számított súlyos indoknak, de elfogadtam. Aprót bólintottam, amitől arcunk összeért, felsóhajtottam, mikor megéreztem ajkait a nyakamhoz nyomódni, kínzás volt, ahogy alig hozzám érve haladt egyre lejjebb, a bőröm égett a vágytól, ahol nem simultunk össze. Szemeimet lehunytam, alig tudtam koncentrálni a jelenre, a számat is kontrollálnom kellett, hogy ne adjak ki túl hangos vagy egyértelmű hangokat, mikor foga súrolta a kulcscsontom környéki részt. A bizsergés nem szűnt meg, sőt, csak erősödött, kész hangyaboly futkározott rajtam, a hideg kirázott, mert nyelvét is bevetette, én biztos nem tudtam volna ilyet tenni vele, még utánozva se. 
- Érints meg - dünnyögte a fejét lehajtva, így először nem értettem tisztán, kellett pár másodperc míg felfogtam és cselekedni tudtam. Zavartan felemeltem a kezemet magam mellől és ujjaimat óvatosan a göndör tincsek közé vezettem, halványan elmosolyodtam, mert felmorgott jólesően, mintha egy macska dorombolt volna, meglepő volt, hogy ilyenkor mindig elkapott az érzés, hogy én akarok neki jót okozni. Akartam hallani, ahogy telt ajkai miattam motyognak összefüggéstelen szavakat vagy formálnak o hangokat, nyögéseket, esetleg látni, ahogy belemarkol a lepedőbe és kezelhetetlennek érzi magát.
Ehelyett én voltam ilyen helyzetben, mikor még lejjebb csúszott, láthatatlan vonalakat követve a felsőtestemen, türelmetlen voltam, mégsem tudtam elképzelni mikre képes még és miket tervez velem, kínos az amatőr félnek lenni, miközben a másik ki tudja hány alkalmon volt már túl, míg eljutott hozzám. 
A szívem hevesebben dobogott és a mellkasom is szaporábban emelkedett-süllyedt, mikor lepillantva látvány is társult a cselekedeteihez, a haja azon része, amit nem fogtam hátra előre lógott és a telt ajkaival együtt simított végig rajtam, fejét lehajtotta, így válla és lapocka csontjai háromszöget alkottak vele, elkapott az érzés, hogy valahogy meg kéne örökíteni ezt a pillanatot. Hangosan felsóhajtva hunytam le szemeimet, mert nedves csókot lehelt a köldököm felé, ujjaim erősebben húzták meg fürtjeit, bocsánatot akartam kérni, de észrevettem, hogy csak sunyin vigyorog, ezért visszadőltem és a plafont bámultam a következő csapásra várva. Az érzéseim körülbelül olyanok lehettek, mint egy város a pusztító tornádó után, felkavart és még csak az elején tartottunk, nincs annyira jó fantáziáló erőm, hogy elképzelhessem előre, milyen lesz. Persze, azt tudtam, hogy körülbelül mit fogunk csinálni és hogyan, a mai világban már a gyerekek is tudnak az ilyen fajta dolgokról, mégsem láttam magamat és Harryt úgy. 
Zavarba estem, mikor nem ment lejjebb, hanem elhajolt és a sarkára ülve a széttett lábaim közé furakodott, a combom külső részén végigsimított, majd megállt a térdem felett, a félhomályban is lélegzetelállítóan csillogó tekintetét rám emelte egy féloldalas biztató mosoly kíséretében, mégsem voltam nyugodt. Bár ki lenne idegileg ép az én helyzetemben? Nem volt erőm viszonozni a kedves gesztust azt sugallva, hogy minden rendben és folytathatja, csak meredten bámultam rá rémült arckifejezéssel, míg nyeltem egy nagyot. 
- Ha tudnád milyen dögös vagy ebből a szemszögből... - ingatta a fejét kacéran, próbálva oldani a feszültségemet, ami többnyire sikerült is neki, szégyenlősen néztem félre bele se gondolva komolyabban, hogy mit lát belőlem. Már ez is felülmúlta azt, ahogy valaha én mutatkoztam a családomon kívül emberek előtt, tapasztalatlan voltam és túl félős, de ő mindenáron azt akarta bizonygatni, hogy jól nézek ki ruha nélkül is, pedig ha tudná, hogy én miként gondolok a saját testemre és az övére. Amire akkor is teljes kilátást nyertem, nyaka íve megfeszüléséhez kapcsolódott kulcscsontja, vállainak és felső karjának izmos domborulata mindig érdekes érzéseket váltott ki belőlem, és így, felső nélkül még többet is, hozzá akartam érni. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy még csípőjének aranyos kanyarulatánál is lejjebb pillantottam, V vonala vége elbújt az alsója takarásában, viszont a köldöke alatti csík nagy része kikandikált, azt hittem, hogy már ennyitől is ott helyben meghalok. Keze belemarkolt a lábamba, miközben kicsit lehajolva belső combom tetejére egy apró puszit nyomott, majd homlokába lógó haja mögül fellesett az arcomra, de én csak elnyílt szájjal, nagy szemekkel bámultam rá, ezért folytatta, hogy végre magamhoz térjek. Hasonló érzés futott végig a gerincem vonalán, mint amikor a mellkasommal csinálta ugyanezt, mégis intenzívebb volt, hisz egyre közelebb jutott a célpontjához, messze volt, így csak a lepedőt tudtam morzsolgatni az ujjaim közt kínomban. Alsó ajkamba harapva fogtam vissza az esetleg véletlenül kiszökő kétségbeesett hangokat, mikor elért az utolsó testemet takaró anyag széléhez és egy hajszálnyira elhajolva, mélyeket lélegzett, így a forró lehelete bejárta a lábam közét, az én részemről már komoly szenvedésnek lehetett titulálni, amit átéltem. Lassan elfordította a fejét, hogy a másik combommal is hasonlót műveljen le, de közben gondolom véletlennek nem nevezhető mozdulattal orra olyan helyre bökött, ahol talán még csak én jártam a saját kezemmel, visszafojtott nyögés járta be a szobát, nem hittem el, hogy ez az én hangom. Magam sem gondoltam volna, hogy egy nap majd vonaglani fogok valaki alatt, de mikor Harry megszívta a bőrömet közvetlenül az alsóm mellett, tehetetlenül húztam görcsbe a lábujjaimat és az egész testem megfeszült. Sípolva vettem a levegőt, úgy éreztem magam, mint egy katona a harcból visszajövet, mint utolsó túlélő, akit rögtön el is küldenek egy újabb háborúba, ami még az elsőnél is végzetesebb, kihívó vigyora ott játszott az arcán, mikor két leghosszabb ujját bokszerem szélébe akasztotta. Az alhasam görcsölt, szinte már a gerincem tövében is éreztem az izgató fájdalmat, valamiféle megváltó pillanatnak tudnám nevezni az ezek után következőket. A szívem nem dobogott és lélegezni is elfelejtettem, hogy hogy kell, csak azt észleltem, hogy addig pajzsként védő utolsó ruhadarabom is elpártol mellőlem, lábaimat automatikusan emeltem feljebb és zártam össze, hogy le tudja teljesen húzni rólam. Elképzelésemet megcáfolva nem azt tette, amire számítottam, hanem visszamászott felém és mosolyogva lenézett a zavart, rémült arcomra, nem tudtam nem észrevenni, hogy direkt úgy támaszkodott, hogy odalent ne érjen hozzám, ajkaimra tapadva, szabad tenyerét a mellkasom bal felére tette, nem akartam, hogy érezze mennyire nyugtalanná tesz. Felső ajkamat a sajátjai közé véve megszívta, majd nyelvét átdugva végigsimított azon a részen, amit kicsit megterhelt a fogaival is, ezek után mindig percekig bizsergett még az arcom és órákkal utána is fel tudtam idézni, persze már nem ugyanazzal az áthatással. Közben keze egyre lejjebb csúszott, sejtettem mire készül vele, mégis ívbe feszült az egész felsőtestem, mikor hirtelen a lényeghez ért, ujjait körém fonva, vigyorogva hagyta, hogy szájába nyögjek kipattant szemekkel, a fejemet hátra feszítve bámultam a semmibe. Kevés olyan érzés van a világon, amik ezekhez hasonló reakciót vált ki az emberből és én ezeket a dolgokat eddig hanyagoltam az életemből, még mindig zavarban éreztem magam, hisz számomra új volt ez az egész, de a közelsége egy kicsit segített az önbizalmamon. Ajkam sarkába csókot nyomva, óvatosan, mégis határozottan megmozdította a kezét, nem szívesen láttam volna magam kívülről, talán megijednék, de képtelen voltam rendezni a gondolataimat, vállához kapva, őt szorítva akartam valamivel csökkenteni a kontrollálhatatlanságot.
- Ez így oké? - kérdezte suttogva, normális helyzetben megmosolyogtatott volna a törődése és esetleges aggódása, hogy tetszik-e, amit éppen csinál, de akkor csak lihegve bólintottam egyet és lehunytam a szemeimet. Van, hogy sokkal intenzívebb lehet egy-egy mozdulat, ha sötétséget látunk és csak az érzésre koncentrálunk, én is ezt tettem, a percek múlásával gyorsult a csuklójának tempója, ajkait közelebb nyomta, jelezve, hogyha valahol ki akarom élni magam, ott tegyem. Ezt ki is használtam, párszor hirtelen rákaptam, vagy félénken megharaptam, de volt, hogy mikor gyengéden puszit akartam volna neki adni, kezével úgy rám szorított, hogy elhajolva néma nyöszörgéssel hánykolódtam.
- Tovább megyünk, jó? - motyogta, nem teljesen értettem, hogy melyik következő lépésre gondolt, amikor még csak felszínesen érünk egymáshoz, vagy amikor már fájni fog? Aprót biccentettem, mást nem is tudtam volna tenni, mire újra lejjebb csúszott, de most csak felületesen csókolt végig a felsőtestemen, elszórtan adott egyet a kulcscsontomra, egyet a hasamra, egyet a köldököm alá és azután jött a soron lévő meglepetés tette. Az arcom pírben úszott, mert halkan, elismerően hümmögött magának, furcsa volt, hogy valaki látja az alsó felemet, még ha sötét is van, és... tetszik is neki, mármint nem tudom, hogy tulajdonképpen mire vonatkozott a halk mormolása, kételkedtem.
- Hmmm... ha tudom, hogy ezt rejtegeted előlem... - duruzsolta mély hangon, pozitívnak hangzott, ezért hosszasat sóhajtva higgadtabb lettem, mégis annyi másik érzelem tombolt még bennem, hogy nyugodtnak nem nevezhetett senki. Elnyújtott, magas hangú nyögés hagyta el a számat, afféle vinnyogás, mikor ajkait a tövéhez érintette és alig hozzá érve felfele kezdte húzni a fejét, teljesen lenyúltam, hogy belekapaszkodhassak a hajába, már nem tudtam azzal foglalkozni, hogy talán fáj neki, bár óvatos vigyorából ítélve csak élvezte a műsoromat. A tetejéhez érve, nyelvét kidugta, mintha valamelyik csókunkhoz készülne, majd egy kört leírva, elérte, hogy kiadjam magamból az első, igazán hangos nyögésemet, reggelig taglalhattam volna az érzéseimet, amik végigrohantak rajtam és egy szempillantás alatt újaknak adtak helyet bennem, így csak azt tudom mondani, hogy egyre átütőbbek lettek.
Tudom, nem kellett volna azokban a pillanatokban ilyenekkel foglalkoznom, de eszembe jutott, hogy mi van, ha éppen aludni szeretnének a szomszéd szobában, bár talán egy ilyen puccos helyen hangszigeteltek a falak és ha valóban vannak odaát, nem kell végighallgatniuk a mi kis duett előadásunkat. De holnap reggel úgyis beülünk Harry kocsijába és visszamegyünk Doncasterbe, senki se fogja tudni, hogy mi itt voltunk és arról főleg nem fog senki tudomást szerezni, hogy mik történtek a 11-es szoba falai közt.
Éreztem a körülöttünk lévő perszelő levegőt, hisz alig kaptam oxigént és a hajam is a halántékomra tapadt, én már akkor késznek éreztem magam, pedig minden pillanatban fejbe csapott a tény, hogy még mindig csak a felénél tartunk, viszont időben ötletem sem volt mióta feküdhettünk már ott az ágyban egymásba gabalyodva. Zilálva nyöszörögtem fel, mikor egy váratlan mozdulattal bekapta a felét, szája forró volt és nedves, gondolom pont azok a körülmények, amik egy férfinek kellenek a Paradicsom eléréséhez. Ha tinédzser, csak szóban szexuális énemmel közölném most, hogy pár év és egy Harry féle pasi fog a telt ajkaival kielégíteni, szerintem kiröhögne és tovább bámulná reménytelenül a fiúkat a régi iskolájában.
Mikor megmozdult és beljebb nyomott, nyelvével ide-oda mozogva, elkaptam a hajából a kezemet és a fejem mellett belemarkoltam a párnába, féltem, hogy talán ösztönösen még lejjebb nyomnám többért könyörögve, ami csak nekem lett volna kínos. Ordítani akartam vagy sikítani, kinek melyik tetszik jobban, hogy kiadhassam a bennem tomboló feszültséget és a minden ízületemben megbúvó izgalmat, görcsösen szorítottam az ujjaim közt ártatlanul kínlódó fehér anyagot, összpontosítani próbáltam, amiből csak annyi lett, hogy észrevettem, remegek.
Saját magától gyorsított, hasonló tempót diktálva, mint a kezével ezelőtt, vettem a bátorságot, hogy egy pillanatra lelessek rá, de sokat nem láttam az arcából a göndör fürtjei miatt, amik már kezdtek idegesíteni, akármennyire is szerettem őket, csupán azt tudtam, hogy szemei le voltak hunyva és ha mélyebbre ment, megrezzent a szempillája, nekem meg az egész gerincem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerül fog neki elhozni azt a híres-neves érzést, de mikor hasam bizseregni kezdett a lepkés teóriához hasonlóan, csupán az ajkai munkájától, meglepődve bámultam a barázdás plafont hatalmas pupillákkal.
- Harry - figyelmeztetni akartam, hogy ha tovább folytatja, talán nem sikerül neki beteljesítenie a vágyát, miszerint belülről is megismer, de talán csak az én helyzetemen segítettem volna, ha csöndben maradok. Még mindig nem tudtam mennyi fájdalommal jár, de egyre jobban kezdett érdekelni a kíváncsiságom miatt, ezek után bármit képes lennék kibírni érte szerintem. - Harry! - szóltam rá remegő hangon, kicsit hangosabban, már túl közel voltam, hogy tisztán tudjak gondolkodni, ezért beszámíthatatlan mozdulattal, váratlanul összébb zártam a lábaimat, a combom belső része az arcához simult. Fejét felemelve, rám pillantott, kijjebb csúsztam a szájából a mozdulat miatt, de végre rálátást kaptam milyen is az, ha az embert orálisan kényeztetik, elpirultam a tényre, hogy egy igen kényes testrészem az ajkai közt van és rám bámul. Megértette a szituációt, cuppogó hanggal vált el tőlem, mire reszkető sóhajjal reagáltam a hiányérzetre, alig észleltem, ahogy már harmadszorra mászik vissza rám, csak a felsőtestemhez simuló mellkasából tudtam, hogy újra közel van.
Megcsókolt, automatikusan válaszolt a szám a tettre, csak az lebegett előttem, hogy hol jártak azok az ajkak előtte, ha jobban tudtam volna figyelni, talán még az ízt is éreztem volna, de csak olyan voltam, mint egy üres fejű baba, akit kiszolgáltatottan kikötöztek egy ágyhoz.
- Nyálazd be az ujjam - motyogta a fülemhez hajolva, észrevettem, hogy kezét az arcomhoz tartja, az elmém rögtön kitisztult és erőt vett rajtam a rémület, hát jön a számomra nehezebb része az éjszakának. Zavartan pislogva tettem, amire kért, középső- és mutatóujját bekapva először idegennek hatott az állapot, de muszáj volt, hogy kicsit több önbizalmat mutassak előtte, ezért óvatosan hasonlóan mozdítottam a nyelvemet, ahogy ő tette, csak máshol. - Jó fiú - susogta rekedten közvetlenül a fülembe, mire kirázott a hideg és megszívtam az ujjbegyeit, alig hallható sóhajt hallatott a meglepetésként ható plusz mozdulatomra.
Kihúzta, de nem emelte el onnan rögtön a kézfejét, alsó ajkamon végigsimított, majd mosolyogva ujjai helyett saját szájával járta be ugyanazt az utat, közben a mellkasomba törölte a felesleges nyálat és készült újra elválni tőlem. Ismerős, sarkon ülős pózban helyezte el magát, de már semmi sem takarta a kilátásban belőlem, közben figyelt, hogy elég nedves maradjon a keze, így csak fél kézzel tudott hozzám érni.
- Húzd feljebb a lábad, hogy könnyebben odaférhessek - adta ki a következő parancsot, mire sűrűn pislogva először megpróbáltam értelmezni, majd egy aprót bólintottam. Térdemet a mellkasom felé emeltem, amitől még védtelenebbnek éreztem magam, az arcát nézve láttam, ahogy beharapja az alsó ajkát, inkább lehunytam a szemem és hátra hajtottam a fejemet, nem akartam tudni hány testrészemet készül még felfedezni, talán már nem is volt olyan, amit nem látott. Riadtan nyeltem egyet, hogy kiszáradt számmal kezdjek valamit, de nem segített, mikor éreztem kezét a fenekemhez nyomódni, saját magamtól meg tudtam mondani, hogy a vérnyomásom valahol a felhők közt vándorol. Egyik ujját beljebb nyomta és reakcióidőt se hagyva mozdította meg, itt jött el a pont, mikor felordítottam, hirtelen feljebb ültem és szorosan nyaka köré fonva a karomat, még azzal is elfelejtettem törődni, hogy még mindig bennem van.
- Harry... ez.. ez fáj... - nyüszítettem kétségbeesetten, igen, felkészültem, hogy kínzó lesz és hasogató, de ez pokoli volt, mintha belülről akarnának darabokra tépni vagy hamuvá égetni sósavval, bele se mertem gondolni, hogy ez még csak egy ujja volt.
- Dőlj vissza - utasította, megijedtem, mert mérgesnek tűnt, lazítottam a szorításomon és elhajoltam tőle, riadtan néztem a szemébe. Nem volt nyoma olvadt, smaragd íriszeknek pajkos csillogással, csupán másfajta ragyogás tündökölt a méregzöld szivárványhártyákban, vágy és türelmetlenség, amiért közbeszúrtam a tervének. Óvatosan elengedtem magam és hátra estem a matracra, még mindig fájt, de nem tudott érdekelni amellett a fájdalom mellett, ami belehasított a mellkasomba, éreztem, hogy felém hajol, csukott szemmel szenvedtem. - Mindjárt jobb lesz - motyogta, hangjától összerezzentem, hinni akartam neki, de féltem, hogy ez csak üres nyugtató beszéd arra, hogy lenyugodjak és tűrjek szó nélkül. Újra megmozdította a kezét, kijjebb húzta, majd visszatolta, én tényleg csendben akartam maradni, a szám belső részét harapdálva próbáltam visszafojtani, de néhány hang kiszökött, inkább apró sóhajhoz hasonló nyüszítések. Nem vettem észre, hogy javult volna, ugyanolyan borzalmas volt, de ő azt hitte, hogy némaságom a közömbösség miatt van, alig hallható keserves szipogás törte meg a csendet, mikor még egy ujját hozzá toldotta, kezeimet már nem éreztem, olyan görcsösen szorítottam a lepedőt. Ötletem sem volt, hogy milyen érzelmeket láthat az arcomon, az biztos, hogy fintorba rándult az orrom a gyötrelemtől, mert hirtelen behajlította az ujjait és 180 fokos félkört írt le velük, igyekeztem nem rá koncentrálni, vagyis inkább csak arra a tényre, hogy ez a legkönnyebb módja, hogy közel kerülhessünk egymáshoz. De basszus, akkor legalább tartanánk már ott, dobna bele rögtön a fagyos, mély vízbe, mint hogy milliméterenként tol egyre beljebb.
Az imáim hallgató fülekre találtak, meglepődve nyögtem fel a váratlanul beállt hiányérzet miatt, mikor kihúzta a középső- és mutatóujját is, a fájdalom bezzeg nem szűnt meg a kapcsolattal párhuzamosan, még mindig égető volt, de már nem mertem szólni. Lemászott rólam, résnyire nyitott szemeim sarkából láttam, hogy a földön heverő nadrágja zsebéből kikapja a tárcáját, majd előveszi az ismerős ezüst kis csomagot, szájához emelve a fogaival tépte le a tetejét, de azt már nem néztem, hogy hogy rakja fel. Vártam és fel akartam készülni, bár tisztában voltam vele, hogy úgyse menne, az előzőekből ítélve kellemes biztos nem lesz, csak reménykedni tudtam, hogy ki fogom tudni bírni. Hisz, megígértettem magammal, hogy a sok jóval szemben tűrni fogok bármit, és abba a bármibe ez is beletartozik.
A matrac besüppedt, ahogy félig rátérdelt, majd a lábaim közé hasalt, felém hajolt, de már nem olyan közel, miközben fél kézzel megtámaszkodott a vállam felett, felkarját bámultam és a megfeszült izmait, semmiképp nem arra akartam gondolni, hogy mit csinál az ujjaival lenyúlva. Levegőt sem véve hallgattam a szívem dübörgését a mellkasomban, mikor megéreztem hozzám nyomódni odalent, bepozicionálva magát, mellém könyökölt és próbálta megkeresni a tekintetemet, amit megtalálva csak bámult rám. Váratlanul ért, mikor előrébb lökte csípőjét, fájdalmasan ordítottam fel, nem gondoltam volna, hogy van rosszabb az ujjainál, de mégis volt, a hátához kapva kapaszkodtam belé, míg összeszorítottam szemhéjaimat. Gondoltam, valami varázslatosat vagy csodálatosat kéne éreznem, hisz nem számítottam többé ártatlannak, mégsem történt semmi különleges sem, ugyanaz az ember maradtam csak egy kis több testi tapasztalattal. Lejjebb hajolt és erősen összefogta az ajkaimat a sajátjával, azt hittem ez valamiféle kedves gesztus sugallva, hogy velem van és sajnálja, amit tesz, de a következő pillanatban olyat lökött, hogy teljesen bent volt. Rájöttem, hogy ezzel a csókkal csak vissza akart fogni, de nem sokra ment vele, mert férfiasnak nem nevezhető sikollyal szántottam végig a lapockáján az ujjaimmal, nem akartam karmolászós típus lenni az ágyban, de az volt az egyetlen módszer, hogy a tudtára adjam mit élek át. A fájdalmat feleslegesen taglalnám, az eddigieknél százszor rosszabb volt, képtelen voltam ennyi érzelmet visszafogni, mégis megriadtam magamtól, mikor észrevettem, hogy nedves az arcom és némán zokogok a szájába, nem akartam sírni, de már felesleges lett volna letörölnöm a kiszökő könnyeimet. Én tényleg erős akartam maradni, de mikor megmozdult, szinte széttépett belülről, elhajolt tőlem, még csak erősítésként sem maradt ott az ajkaimnál, pedig mennyit segített volna, ha nyugtató szavakat motyog nekem, még ha nem is használtak volna.
Lábaimat alig bírtam feljebb emelni, de végül sikerült, nehézkesen dereka köré fontam, sarkam gerince tövénél pihent, még mindig féltem tőle, hisz megrémisztett, mikor megzavartam, de azt akartam, hogy minimálisan empátiát mutasson felém. Kezdtem úgy érezni, hogy elfelejtette ki fekszik alatta és elködösült az agya, ha így viselkedett az egy éjszakás kalandjainak során, eléggé sajnáltam a személyeket, bár magamat is kéne, hisz abban a pillanatban én voltam az áldozata.
- Harry - szipogtam rekedt, mégis magas hangon, de nem nézett rám, lefelé bámult közénk és haja amúgy is eltakarta az arcát. Elsőnek gyors tempót kezdett diktálni, minden mozdulata hasonló volt, mintha egy késsel szurkálták volna a mellkasomat, de tűrtem, hisz az volt az én feladatom, nyüszítő hangon nyöszörögtem, nem bírtam tovább. - Harry, kérlek - az utóbbi szót kétszer is újra kellett kezdenem, mert egyszer dadogva megakadtam, utána meg lökése miatt nyögtem. Semmi reakciót nem produkált második szólásomra se, megelégeltem és kiborultságot éreztem kétségbeeséssel vegyítve, tenyereimet arcára raktam és követeltem, hogy rám nézzen, szemei zavartságot tükröztek, de aztán hosszasan pislogni kezdett. Meglepődtem, mert leállt, vonásai fokozatosan váltottak át aggódóba és talán törődőbe, egyik kezét arcomhoz emelte, összerezzentem, mert egy pillanatra azt hittem bántani akar, de ahelyett ujjaival lágyan végigsimított arcélemen.
- Ne sírj - kérlelt megtörthöz hasonló hangon, mire halkan felszipogtam, döbbenetem tovább nőtt, mikor ajkait az arcomhoz nyomta és lecsókolta a sós cseppeket. Nem gondoltam volna, hogy a másodperc töredék része alatt képes ilyen fordulatot venni a hangulata még az ágyban is, erre vágytam, mégis rettegtem még mindig, hogy hirtelen megint szerepet cserél és az érzéseimmel nem törődve, önzőn folytatja. Bizonytalanul a válla köré fontam a karjaimat a lábaimhoz hasonlóan, hasonlíthattam egy koalára, majd lejjebb húzva magamhoz szorítottam, egyik kezem a hajában pihent, míg a másik a háta közepére csúszott, könnyes bőrömet a nyakához dörzsöltem, illatát beszívva próbáltam elhitetni magammal, hogy már visszatért hozzám az a Harry, akit szeretek. Mármint, persze, az összes oldalában van valami miatt megremegnek a térdeim, de voltak olyanok, amiktől néha inkább a rémület miatt remegtem.
- Óvatosabban, kérlek - motyogtam a fülébe, majd továbbra is kétségbeesetten markoltam, de nem sokáig maradtunk így, mert mikor lassan és gyengédebben megmozdult, lehámoztam róla a karjaimat és újra csak a vállát szorongattam. Homlokát enyémhez döntötte, máris más színben láttam a világot, miközben újfajta érzés kerített hatalmába, a fájdalom háttérbe szorult, de azért még kis mértékben ott volt, mégis jobban koncentráltam arra, amit az alhasamban és gerincemben éreztem. Halványan elmosolyodott, mert élvezetesnek tűnő hangon az ajkaira nyögtem, ritmusos lökésekkel igyekezett a legjobbat okozni nekem és magának is, meglepő milyen kis idő alatt képesek az ember nézetei és érzései megváltozni, pár perce azelőtt még a pokolban éreztem magam, de akkor viszont már csak pár lépés választott el a Mennytől.
Mint párszor említettem, a fantáziálóerőm egyenlő a nullával, mégis megkíséreltem elképzelni magunkat egy külső szemlélő szemszögéből, ahogy a félhomályban fekszünk az ágyban, én alig látszok ki Harry alól, csak a karjaim és lábaim, míg ő a csípőjét mozgatja, ezzel nyögésre késztetve engem az esti csendben, emellett alapzajként a cuppogó hang, ahogy bőrünk összeér. Bevallom, elég... dögösre sikerült a kép, apró részleteket is hozzá toldottam, mint az ujjaim a hajában a tarkójánál, az izzadságtól nedves homloka az enyémhez érve, és a hangos kitöréseim mellett eltörpülő sóhajai.
Közben kicsit térdelőbb helyzetbe húzta magát, amitől sikerült neki még mélyebbre csúsznia, olyan pontot ért el, aminek még csak a létezéséről se tudtam, az élvezet érzése megduplázódott, kitágult pupillákkal bámultam rá.
- Ott - sipítottam, körmeimet a hátába vájtam, az alhasamban keletkező bizsergés miatt hátra feszítettem a fejemet és némán tátogva csodáltam a bennem tomboló, kiszabadulni vágyó ingerületeket. Elvigyorodott magának, gondolom azt a helyet kereste mindvégig, ahol ezt tudja kiváltani belőlem, csípőjével leírt egy kört, majd a nyakamhoz hajolt és kihasználva a lehetőséget, ajkaival megszívta a bőrömet.
Újra közel kerültem ahhoz az állapothoz, ahol a szája munkájánál voltam, nem tudtam viszont, hogy ő hol tart, nem akartam cserben hagyni és saját magamnak bezsebelni az élvezetet, az olyan önző tett lett volna, azt akartam, hogy egyszerre érjük el. Össze-vissza suttogtam figyelmeztetően, előszörre felismerte már, hogy ilyenkor mi a helyzet, biztatóan a szemembe nézett és azt motyogta, hogy csak nyugodtan, majd gyorsítva tovább ingerelte azt a pontot, nem tudtam leállítani és megmagyarázni, hogy neki is jót akarok.
Végül, elérte azt, amire már első találkozásunk óta vágyott, a nevét sikítva léptem be tulajdonképpen büszkén a Paradicsom kapuján, az egész testem megfeszült és görcsbe rándult, a gyönyörködtető érzéstől lebegtem, ezekben a pillanatokban az ember gondtalan és csak arra figyel, hogy az összes másodpercét teljesen kiélje az orgazmusának. Kellett pár perc, míg úgy ahogy lenyugodtam, vagyis inkább csak leszálltam a Földre, mindenem remegett és gyenge voltam, Harry nagy szemekkel és elnyílt ajkakkal bámulta az arcomat, ő mégsem jutott el idáig, amitől bűntudatom volt.
- Gyönyörű vagy - sóhajtotta, halkan, erőtlenül felnevettem, mert pont  abban a helyzetben nem éreztem magam még csak emberinek sem, hisz elképzelni se tudtam hogy nézhetek ki a a párnára és homlokomra tapadt, nedves tincseimmel, az arcomra száradt könnycseppekkel és még mindig bennem lüktető mámortól.
Fáradtan felszisszentem, mikor kihúzta magát belőlem, újra csak elkapott a hiányérzet, de most az egész testét hiányoltam magam mellől, mert lemászott rólam, ijedten néztem utána, alig fogtam fel az eseményeket.
Kicsit megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy csak talán a mosdó felé indul, de ő is észrevette, hogy kétségbe estem, lehajolva hozzám adott egy rövid csókot, mosolyogva nézett rám, míg felvette valamelyikünk alsóját a földről és letörölte a hasamat, zavarban éreztem magam, hisz ilyenkor az ember elfelejti, hogy utóterméke is van a csodának. Eldobva az anyagot, lenyúlt a takaróért és rám húzta, az huzat idegesítően dörzsölt, nem olyan volt, mint a puha bőre.
- Csak lezuhanyzok, mindjárt visszajövök - nyugtatott le, aprót bólintva néztem utána, milyen könnyed mozdulatokkal sétált végig a szobán meztelenül, az arcom pírbe borult, mikor észrevettem a lapockáján éktelenkedő piros csíkokat, el se hittem, hogy azokat én csináltam.
Meg akartam várni, míg visszaér, mégsem sikerült, mert túl fáradt lettem, elszállt minden erőm, csupán annyit észleltem, mikor figyelve, hogy fel ne keltsen, befeküdt mellém és a paplan alatt a derekam köré fonta a kezét. Nem tudom mennyi időt tölthetett a zuhany alatt, bár biztos vagyok benne, hogy nem csak fürdött, számra félálmomban kúszott meglepett mosoly, mert lejjebb hajtva fejét ajkait a vállamhoz nyomta és gyengéd csókot nyomva rá, valamit motyogott.
De azt már nem hallottam mit.