2014. július 8., kedd

54. rész

Halihó!:) Előre szólok, most több dolgot is szeretnék leírni.
Először is, a helyzet az, hogy jövőhéten, vagyis július 12.-től 18.-ig, Londonban leszek, ami azt jelenti, hogy elég sok ideig nem lesz új rész. Sajnálom. De amint hazaérek, rögtön dolgozni kezdek rajta. 
Másrészt, köszönetet szeretnék mondani, ugyanis összejött a 100 rendszeres olvasó és a +90000 megtekintés, sikítok. Lehetetlen, hogy ez az én blogomra jött össze, jézusom.
Utoljára pedig, egy szívességet szeretnék kérni. Csak egy pici népszámlálás, hogy mennyien vagytok aktívak.:D Szóval, kaptok több, mint egy hetet, arra, hogy vagy pipáljatok vagy írjatok valamit kommentben, elég nekem egy pont is, csak kíváncsi vagyok hányan vagyunk. Az is jó, ha leírjátok, ki szemszögéből szeretnétek olvasni a közelgő +18 részt. Ha megtennétek, nagyon hálás lennék.:)
Köszönöm és jó olvasást!
horan vandaa.xx

Louis Tomlinson

- Harry, milyen ruhák ezek?! - támadtam neki idegbetegen, miután hosszú percekig szörnyülködtem a sporttáskám felett a tartalma miatt. Így is túl későn keltem fel, alig volt időm, ő pedig ásítozva henyélt az ágyban, karjait a tarkója mögé lendítve követett a szemével, miközben vészesen trappolva közelítettem felé, majd amikor nem számított rá, és mellé értem, direkt úgy ültem le, hogy beletérdeljek a gyomrába. Összegörnyedve, felnyögött, de nem foglalkoztam vele, az addig alkaromon hurcolt, nehéz táskát is levágtam az oldalára, belenyúlva, a kezem ügyébe kerülő ruhadarabokba belemarkoltam és felemeltem annyira magasra, hogy ő is lássa őket, és tudhassa, hogy miről beszélek. Értetlenül ráncolta a homlokát, kezével ellökve, hogy ne nyomjam ki a szuszt belőle, de ujjait rögtön utána gyorsan a csupasz combomra simította, cirógatott, életemben először sikerült elnyomnom a pírt a tudatra, hogy mindketten egy alsónadrágban vagyunk és nagyon úgy tűnt, hogy készül az ölébe húzni, ha megtalálta a megfelelő alkalmat. De nem fogom hagyni magam, az biztos - döntöttem el magamban magabiztosan. 
- Mi a baj velük? - kérdezte ártatlanul, de egy pillantást se fecsérelt a ruhákra, végig az arcomat bámulta, azzal kísérletezve, hogy vált-e ki belőlem valamit, ha közelebb csúsztatja a tenyerét az alsóm széléhez. Kívülről nem mutattam semmi hatást a közelségére, ezért egyre feljebb haladt, rájöttem, hogy jobb, ha másodpercek alatt lezavarom ezt a beszélgetést és még talán el tudok menekülni. 
- Ezeket a szekrényem hátuljából szedted, ott azok vannak, amiket már nem hordok - ingattam a fejemet, bár tudtam a szívem mélyén, hogy ez lényegében az én hibám, mert el kellett volna mondanom neki. Volt még egy vadabb korszakom, igazi hardcore voltam, de persze csak ironikusan, még azt hiszem a gimi utolsó éve felé, amikor szűk farmereket hordtam, ujjatlan felsőkkel, de csak azért, mert akkor kezdett foglalkoztatni a csábítás fogalma és az, hogy mivel kell egy pasi figyelmét felkelteni. Nem sikerült, de a ruhákat attól még megtartottam, akkor is, ha nevetségesek. 
- Olyanokat hoztam, amikben szerintem dögös lennél. - jelent meg egy huncut mosoly az arcán, keze egy másodperc töredék része alatt változtatott helyt, átsimítva a fenekemre, próbált közelebb húzni magához. Annyira belemerültem a meztelen felsőtestének, kócos, elaludt hajának és tompa fényű, zöld szemének triójába, hogy teljesen elfelejtettem, én az előbb még rohantam, mert nekem dolgoznom is kellett még ma és nem mehetek alsónadrágban, éhgyomorral. 
- Hol vannak a kötött pulcsijaim? - nyöszörögtem, lehajtva fejem, a kezeim közt maradt felsőket fürkészve, amik sehogy sem voltak jók. Semmire sem vágytam jobban annál azon a reggelen, mint hogy csak belebújjak az egyik hatalmas pulóverembe, és egész nap ne keljen azzal foglalkoznom, hogy jól áll-e rajtam, mert az bárhogy jó, plusz abban fázni se szoktam. 
- Louis, azt nagymamák hordanak - dünnyögte Harry az orra alatt, talán csak saját magának akarta megjegyezni, de meghallottam. Felkapva a fejem, döbbenten, elnyílt ajkakkal meredtem rá, mint aki fejéhez élete legsértőbb beszólását vágták, felháborodva szorítottam ökölbe a markomat és vágtam bele a vállába, de szerintem csak az én ujjaim törtek el, mély, öblös hangján felnevetett, amitől én is megrázkódtam a felsőtestével együtt, mert már félig az ölében voltam. - Jó, jó, bocsáss meg. - kuncogta, és már tényleg nem bírta tovább, egyik kezét szabaddá téve, ellökte a köztünk heverő sporttáskát az ágy másik felére, majd belemarva derekamba, kényszerített, hogy lehajoljak hozzá. Arcom alig pár centire volt az övétől, smucig módon vigyorgott, egyik szememből a másikba lesve, a mellkasom készült szétrobbanni, valamiért sokkal rohamosabb tempóban szökött a vér a fejembe, mint átlagosan, talán azért, mert már nagyon régen voltunk ennyire közel egymáshoz. - Csak utálom, ha eltakarod a tested előlem azokba a szarokba - suttogta, megkoronázva az egész, játékos vitánkat, amitől görcsbe rándult a gyomrom és ezúttal eltekintettem a tény felett, hogy ezért a mondatért nem kapna Kazinczy-díjat. 
Egyik tenyerét elemelve a csípőmről, az arcomra simította, majd oldalról beletúrt a hajamba, és végül tarkómnál megállva, lehúzott annyira, hogy ajkaink pont összeérjenek. Akkor ért villámcsapásként a felismerés, az emlék, az előző este, egyszerre minden, nem is értettem hogy nem juthatott eddig eszembe, hogy nem éreztem már rögtön felkelés után azt a keserű, fojtogató érzést a torkomban, és a lelkiismeret furdalás hasogató fájdalmát. Teljesen biztos voltam benne, hogy soha, egy szót nem fogok mondani neki a tegnapi éjszakáról, úgy kell tennem, mintha semmi sem történt volna és talán akkor lassacskán ő is elfelejti, homály fogja fedni azt az októberi napot, a parkot, az árnyakat. Ha túl tudom tenni magam rajta, akkor sikerülni fog.  
Lassan, még mielőtt keze belemerülhetett volna a testem vonalaiba, a mellkasára tettem a tenyerem és eltoltam magamtól, majd szó nélkül felültem, a táskámért nyúlva, hogy folytassam a készülődést, vagyis ezt beszéltem be magamnak, de valójában leplezni akartam valamivel a hirtelen rám törő undort saját magamtól. Nem szólt utánam, amit csodáltam, hisz azt hittem megkérdezi, mi a bajom, vagy, hogy már megint miért utasítottam el, kisétálva az ajtón, éreztem a tekintetét a csupasz hátamon, a fürdőbe vettem az irányt, majd a mosógép tetejére rádobva a sporttáskámat, újra derékig beletúrtam, hogy valami kevésbé szűket találjak, amit felvehetek. 
Sikerült is, de az összhatással nem voltam megelégedve, nagy levegőt véve, eldöntöttem, hogy nem érdekel, plusz időm sem volt tovább vacillálni, az ujjaimat bevizezve lelapítottam az alvástól felfelé meredező tincseimet, majd fogat mostam, persze az itteni fogkefémmel, ami már teljes jogúan az én tulajdonom volt. Kisétálva, csak az lebegett a szemem előtt, hogy végre kész vagyok, de a fekete, V kivágású felsőm már tapadt a hátamra, a szobába lépve, döbbenten figyeltem Harryt, aki az ágy szélén ülve, ráérősen és komótosan öltözködött, elszórakozva a farmerja szárával, mert csak nehézkesen tudta beledugni a lábfejét. Nem is csodálom, olyan szűk nadrágban még levegőt venni is harci feladat lehet. 
Csípőre téve a kezem, türelmetlenül pillantottam le rá, mire észrevette, hogy ott vagyok, alsó ajkát beharapva rögtön, a szemét legeltette rajtam le-fel, a szokásos helyeken elidőzve, fellökve magát a matracra tenyerelve, a szívem is nagyobbat dobbant, félmosollyal arcán, élvezte a figyelmemet, ami a még mindig csupasz mellkasára tapadt. Légzészavart okozott, ahogy kecsesen elballagott a szekrényéig, de próbáltam leplezni, hogy bármit is kiváltott belőlem, még mindig idegesen várakoztam a küszöbön ácsorogva, miközben őt bámultam, egy tiszta, sötétkék felsőt kirángatva a polcról, magára kapta a különleges, egyedi módján, majd úgy sétált oda hozzám, hogy összerázta kicsit előre hajolva a haját, aztán hátrasimította az egészet. És kész volt. Eltátott szájjal meredtem rá, ez totálisan nem fair, hogy neki elég kettő perc és indulhat is, arról nem is beszélve, hogy még akkor sem lenne gond, ha úgy menne ki az utcára, ahogy kikel az ágyból. 
- Mehetünk? - kérdezte, tenyerét derekamra simítva, az én kezem felé, majd finom célzásként maga felé húzott. Megköszörülve a torkomat, bólintottam és kibújtam érintése alól, mielőtt magához bilincselhetett volna, de azt akkor sem úszhattam meg, hogy rácsapjon a fenekemre, mikor a lépcső felé fordultam, csak a szememet forgatva vigyorogtam, lesietve a fokokon. Egész jól ment addig a semmi-sem-történt-tegnap project. 
Belebújtam a cipőmbe és kabátomba, amit ezúttal sem kellett összehúznom, mert az idő megint csak javult és kellemes volt, másrészt pedig újra élvezhettem a kiváltságomat, miszerint kocsival hurcolnak. Teljesen nem menekülhettem, mert még mielőtt kiléptünk volna az ajtón, az életbe, emberek közé, elkapta a karomat és a fejem felé lendítve, kényszerített, hogy megpördüljek előtte, értetlenül, vörös fejjel pislogtam az arcát kémlelve, hogy ezt miért csinálta.
- Tényleg dögös vagy benne - vigyorodott el, büszkén saját maga miatt, mire rájöttem, hogy a ruhámat nézte meg. Zavartan megvontam a vállamat, majd átszökve a teste és fal között lévő résen, megragadtam a kilincset, magabiztosan lépkedve a kapu felé vezető járdán, de persze párszor hátrapillantottam, hogy biztos legyek benne, jön-e utánam. 
A nap sütött, már kora reggel is, de csípős szél fújt, ami miatt láthattam Harryt napszemüveg-sapka duóban, és hogy őszinte legyek, pár pillanatra meg kellett állnom, hogy megbámuljam, miközben körbenéz, zsebre dugott kézzel, megfeszült állkapoccsal, majd kinyitja nekem az ajtót, és amikor rám pillant, szemüvege mögött nevetőráncai nőnek, halvány mosollyal a száján. Én meg enyhe szívrohammal ültem be az anyósülésre, azt ismételgetve magamban, hogy semmi sem történt tegnap, szeretem Harryt, nem szabad megtudnia. 
- Még mindig azt mondom, hogy nem kell miattam felkelned reggelente és elvinni innen 700 méterre. - könyököltem rá a kéztartóra, kicsit epésen megjegyezve a tényt, ami tényleg fejfájást okozott nekem. Beült mellém, ránccal a szemöldöke közt bámulva felém, először nem értettem miért csinálja ezt, de aztán leesett, feladóan sóhajtva a biztonsági övért nyúltam és bekapcsoltam, mire végre megmozdult, kulcsát a gyújtásba rakva indította be a motort, már kedvesebb arcmimikával. 
- A tegnapi után még a kávézóban se merlek otthagyni, még Niall felügyelete mellett sem - dünnyögte, lehordva engem, mire rögtön csendben maradtam, zavartan belesüllyedve a kárpitülésbe, hangosabban ismételgettem magamban azt a három mondatfoszlányt. 
A város elsuhant mellettem, egyetlen egy színkavalkádba sűrűsödve, a szélvédőn kibámulva, csak hallgattam a némaságot, ami közénk telepedett, amit pár perc múlva azzal akart oldani, hogy előre nyúlva, benyomta a rádiót, halkan ment egy rock ballada. Felkaptam a fejem, mikor az énekes mellé még valaki társult, de csak halkan dünnyögve, mégis talán a leggyönyörűbb hang volt, amit valaha hallottam, Harry felé fordulva, döbbenten figyeltem sötét rózsaszín ajkait, ahogy mozognak, énekhangot kreálva, teljesen le voltam nyűgözve. De aztán észrevette, hogy figyelem, idegesen köhintett egyet, majd mozgolódva az ülésében, nem szólalt meg többször, a forgalmat bámulta, egyik kezét arcához emelve, a száját piszkálta, mint aki zavarban van. Még sosem láttam őt valami miatt bizonytalannak vagy szégyenlősnek, szóval nem tudtam az milyen.
Pár perc után, leparkolt a szokásos helyére, amit már lassan a törzshelyének hívhattam, mert mindig ugyanoda állt, mintha az a négy méteres terület az ő nevét viselné, automatikusan elmosolyodtam, mikor körbesétálva a járművet, kinyitotta nekem az ajtót, majd kezét nyújtva, segített lelépni a földre, ugyanis eléggé magasan volt az autó alja. Megnyomva a kocsikulcs megfelelő gombját, pityegtetett rajta kettőt, majd karjával átfonva a két vállamat, húzni kezdett a kávézó felé, persze előbb körbenézve az úton, bár nem nagyon volt forgalom, ezért sem éreztem rosszul magam, hogy annyira közel merészkedik hozzám az utcán. Nem mintha zavarna, még mindig őt féltem.
Mivel Niall még nem volt ott, ami számomra furcsának számított, elő kellett szednem a táskám legmélyéről a kulcscsomómat, majd kinyitva az ajtót, besétáltam a saját, zöld színben úszó, rács nélküli börtöncellámba, nagyot sóhajtva lépkedtem hátrafelé, az öltöző irányába, mert tudtam, hogy Harry képes magát addig elfoglalni. Elvégeztem a szokásosat, bedobtam a szekrénybe a cuccaimat, a kabátomat felakasztottam a fogasra, majd úgy sétáltam vissza, hogy közben a köntössel szerencsétlenkedtem, valamiért nem sikerült normálisra bekötni, vagy laza lett, vagy szoros.
- Bekötöd, kérlek? - álltam a pultra támaszkodó Harry mellé háttal, hogy értse mire céloztam, legszívesebben fel se vettem volna. Éreztem ujjait ügyködni a gerincem aljánál, alig pár másodperc alatt tökéletes masnit csinált rá, de nem hagyott tovább tenni a dolgomat, rögtön elkapta nagy tenyere a derekamat és közelebb húzott, ajkait nyakamra nyomva hátulról, remegve kifújva a levegőt, hátra hajtottam a fejemet a vállára, hogy jobban hozzáférjen. Ha már úgysem fog elengedni, legalább kiélvezem. Persze, a fojtogató bűntudatot nem voltam képes teljesen legyőzni, de elnyomtam, arra gondolva, hogy most már minden rendben van és az ő ölelő karjai közt vagyok, nem máséban.
Kezét előrébb simítva, benyúlt a felsőm alá és bejárta úgy is a csípőmet, hasamat, szólni akartam, hogy ennyire nem kéne, mert a munkahelyemen vagyunk, de akkor előrébb nyomta magát, amitől az ágyéka a fenekemhez dörgölődött, lehetetlen, hogy kora reggel is ennyire be legyen indulva. Levegőért kapva, a mellkasom készült szétrobbanni, mikor foga súrolta a bőrömet, szép leszek egy hatalmas vörös folttal a nyakam hajlatában, mikor még egy pulóverem sincs, amivel eltakarhatnám, de egyszerűen nem volt szívem szólni. Akkor rebbentünk szét, mikor az ajtó feletti halk csengő megszólalt, vagyis én próbáltam elugrani Harrytől, de már késő volt, mert az érkező személy mindent látott, aki szerencsére ismerős volt, Istenem, abba bele se gondoltam, hogy mi lett volna, ha egy vendég téved be.
- Wow, srácok - tört ki Niallből a hirtelen sokk, lefagyva állt az ajtónál, és úgy nézett ki, mint aki szívesen kihagyta volna ezt a pillanatot az életéből. Zavartan, szerintem pipacspirosra pirulva szegeztem a pultra a tekintetemet, egészen távolra lépve a tettestől, próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, a szemem sarkából figyeltem Harryt, aki meg köhintve megtörölte a száját a kézfeje külső részével, majd a kezébe kapott egy üvegpoharat és azt tanulmányozta, büszkén vigyorogva. A szívem hevesebben vert a bordáim közt, mint valaha, féltem, hogy a végén elájulok, nem emlékszem olyan pillanatra eddig, amikor valaki rajta kapott volna minket, miközben bármit is csináltunk.
- Máskor legyél elővigyázatos, ha nem akarsz faszt látni - nevetett fel Harry, Niall meg lesajnálóan nézett rá, de nem bírta sokáig, belőle is kitört a röhögés. Én meg alsó ajkamat beszívva ácsorogtam kínosan, bele se akartam gondolni, hogy milyen lenne, ha akkor zavarnának meg minket, amikor már azt csináljuk, elsomfordálva a Zárva tábláig, megfordítottam, amíg ők ketten lepacsiztak és elkezdtek valamiről beszélgetni, ami engem nem érintett. Vagyis, hallottam egy nevet, egy srác nevét, akiről szerintem szólhatott a csevej, de nem volt ismerős, ezért úgy döntöttem, inkább el kezdek dolgozni, azzal is igyekezve, minél előbb kiűzni magamból a kellemetlen emléket, hogy Niallnek látnia kellett minket úgy, biztos nem vágyott rá.
Teltek a percek, Harry pedig nem nagyon akart elmenni, ami nem zavart, csak lefoglalta a munkatársamat, akinek az lett volna a feladata, hogy segítsen, de így nem nagyon ment, ezért az összes vendéget én szolgáltam ki és utána a poharakat is nekem kellett elmosnom gyorsan, ők meg nyugodtan elbeszélgettek a pultra támaszkodva. Néha hangosan felröhögtek, ami miatt felkaptam a fejemet és kíváncsian figyeltem őket, de csendben folytatták tovább, egy kicsit mérges lettem, mármint ha már egyszer itt marad, nem velem kéne foglalkoznia? Bár, én ott vagyok neki otthon, a házban, de akkor is rosszul esett.
De aztán olyan történt, amire sose számítottam volna, éppen az egyik asztal mellett álltam, a jegyzetfüzetbe felfirkantva a rendelést, olyan öten vagy hatan lehettek a kávézóban, ami kevésnek számít, mégis számomra akkor sok volt, döbbenten fordultam a hangos társaság, vagyis a két fő felé, mikor meghallottam egy mély hangot, azt kiáltva felém, hogy "Gyere ide, édes.". A torkom összeszorult, idegesen néztem körbe, de nem úgy tűnt, mintha a vendégek közül bárki különösebben felfigyelt volna, lehajtott fejjel caplattam oda a pulthoz, megállva Harry mellett, kérdőn néztem fel rá, hogy miért hívott ide, még mindig zavart, hogy lehet mindenki minket bámul.
- Megyek, fél négykor itt vagyok érted - mosolygott, majd felemelve a karját, a nyakam köré fonta, mire azt hittem meg akar ölelni, vagy a mellkasához húzni, ami már amúgy is kínos lett volna, de nem ez történt. Lehajolva, összenyomta az ajkainkat, mire döbbenten kipattantak a szemeim, a tenyerem automatikusan simult a mellkasára, hogy eltoljam, de nem hagyta, normálisan befejezte a csókot, kiélvezte minden pillanatát, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy miket suttoghattak össze a hátunk mögött. Mikor végzett, még egy puszit nyomott a számra, majd rám kacsintva, oldalra nyúlt a napszemüvegéért és fejére téve, megfordult, magabiztos léptekkel sétált ki az ajtón, egy kész háborút hagyva maga után, vagyis bennem biztos, hogy minimum a III. Világ Háború lezajlódott pár másodpercbe sűrítve, szívritmuszavart okozott ez az egész helyzet. És akkor még nem is tudtam mi vár rám, ha megfordulok, de nem is akartam megtudni, ezért inkább Niall felé néztem, aki csak hatalmasat vigyorgott, de nem értettem miért, mikor az előbb még kész sokkban volt, amiért látott minket egy intimebb pillanatban, nagy levegőt vége, lassan, remegve kifújtam.
Végül, pedig halványan, de őszintén elmosolyodtam magam elé révedve, mert... megcsókolt. Emberek előtt, nem foglalkozva azzal, hogy mit gondolnak majd róla, ilyen pillanatokban éreztem azt, hogy nagyobbat dobban a szívem és talán most szerettem bele igazán, visszavonhatatlanul.
De aztán muszáj voltam visszatérni a földre, zavartan somfordáltam a pult mögé, hogy megcsináljam a rendelt kávékat, közben persze csaltam és kíváncsian, félve az emberekre néztem, akik a helyiségben tartózkodtak, de senki sem tűnt úgy, mint aki felháborodva, undorodva tolná el maga elől az eszpresszóját, bár nem nagyon sok látszott belőlünk onnan, ahol álltunk. Megkönnyebbülve folytattam a munkámat, és végre kaptam még kettő segítő kezet, egy tálcára rakva a két csészét, Niall felkapta és kedvesen mosolyogva kivitte az asztalhoz, én meg keresztbe tett kézzel dőltem neki a hátsó pultnak, a gondolataimat minden pillanatban ugyanaz a kép fertőzte meg, amitől ugyanott lyukadtam ki mindig, idiótán vigyorogva lehajtottam a fejemet és a cipőm orrát bámultam.
- Louis, kérdezhetek valamit? - érdeklődött Niall, mikor visszaért, tarkóját megvakarva nézett a szemembe. Nagyokat pislogva fürkésztem az arcát, hirtelen semmi sem ugrott be, amiről szó lehet, ezért csak bólintottam, bár nem túl magabiztosan, várva, hogy mi lehet az a téma, ami annyira érdekli, de amikor ez végigsuhant a fejemen, már sejtettem és megbántam, hogy igen-t intettem. - Elmondod mi történt tegnap este?
Megköszörülve a torkomat, lesütöttem a szememet és arrébb léptem tőle, szokásosan egy rongyot kapva kezeim közé, hogy elfoglaljam magam és ne tűnjek annyira feszültnek, lebiggyesztve alsó ajkamat, megvontam a vállamat, de tudtam, hogy nem sikerült a "nem tudom miről beszélsz" külső megvalósítása.
- Semmi - motyogtam, tovább törölgetve ugyanazt a pontot a poháron. Talán megkönnyebbült volna a lelkem és a bűntudatom is csökkent volna, ha valakivel megosztom a titok súlyát, de tudtam, hogy ha neki elmondom, akkor minimum egy órán belül Harry is tudomást szerez róla és akkor vége az életemnek.
- Nem mondom el Harrynek, bízhatsz bennem - próbálkozott tovább, mintha a fejembe látott volna, mire megállt egy pillanatra a kezem. Felpillantva rá, egyik szeméből a másikba néztem, őszintének tűntek a vakítóan világoskék íriszei, amitől meginogtam, visszavezetve a tekintetemet az ujjaimra, egy kicsit közelebb mentem hozzá, mert nem akartam hangosan beszélni erről, még akkor sem, ha senki se volt körülöttünk.
- Seinnel találkoztam - nyögtem ki, félig suttogva, félig meg már majdnem nyüszítve. Életem talán legrosszabb döntése volt, újra éreztem az ajkait az enyémeken, ahogy erőszakosan próbálja mozgásra bírni őket, és a tenyereit derekamon, amik magukhoz szorítottak, hogy el ne fussak, a gyomrom újra azt a furcsa dolgot csinálta, ami nem olyan volt, mint Harryvel, hanem az ellentéte.
- És miért sírtál? - szegezte nekem a következő kérdést Niall, azt hittem le fog döbbenni a válaszomtól, de lehet, hogy inkább először minden részletet tudni akart és csak utána kér majd pár percet a sokkhoz. - Bántott?
- Nem - megnyújtottam ezt az apró kis szót, amitől természetesen rögtön tudta, hogy hazudok. Nagy levegőt véve, lehunytam a szemeimet, muszáj voltam elmondani neki az egészet, hogy megértse, mégsem akartam mindent az orra alá kötni, féltem, hogy a végén tényleg kikotyog valamit Harrynek. - Hát... Lefogott. - suttogtam, felsandítva arcára, kíváncsi voltam a reakciójára. Nagy szemekkel meredt rám, kíváncsian várta, hogy folytassam és magyarázzam meg, ezt a szót volt talán a legnehezebb kimondani, nem voltam rá büszke, és épp abban a pillanatban készültem bevallani a barátom haverjának, hogy megcsaltam a háta mögött. - Megcsókolt.
Megilletődve és összerezzenve bámultam, ahogy Niall hirtelen rácsap a tenyerével a pultra, ami nagyot csattant, a vendégek felénk pislantgattak, de az volt az utolsó dolog, ami akkor érdekelt, levegőért kapva, megbántam, hogy bevallottam neki, csendben kellett volna maradnom.
- Seggfej - morogta, hajába túrva mindkét kezével oldalról. Nem értettem miért akadt ki ennyire, hisz nem az ő kapcsolata fog tönkremenni, ha ez kiderül, vagy ha nem is menne tönkre, akkor sem az ő arcát törnék be, Istenem, olyan hülye Sein, a saját gödrét ásta ezzel ki, az enyémmel együtt. Persze, majd a sírban együtt lehetünk, milyen romantikus, a végén én leszek az, aki beveri a képét. Nagyokat pislogva, ledöbbentem, mikor visszalépett hozzám Niall és megragadta a felkaromat, maga felé fordítva, hogy rá figyeljek, megijedtem. - Ezt muszáj megbeszélned vele, majd holnap a bulin. Ott leszek, segítek.
Olyan erővel ráztam a fejemet, hogy összekavarodtak a gondolataim és a hajam is tönkrement, nem, nem, nem tudhatja meg, egyszerűen rettegtem, hogy milyen reakciót váltana ki belőle a dolog, mikor még abból is csúnya eset lett, hogy hozzám ért.
- Ha te nem mondod el neki, én fogom - fenyített meg, mire elnyíltak az ajkaim és összeszorult a torkom, nem teheti. Én bíztam benne, ő pedig képes lenne ilyen könnyen elárulni? Ő az egyetlen ember, akinek elmondtam, erre ezt teszi velem...
Mérgesen, feldühödve másztam ki a szorítása alól, kihasználva a pénztárnál álló vendéget, hogy elmenekülhessek tőle, úgy pillantottam vissza rá, mint aki képes lenne élve megnyúzni őt, amúgy persze nem, ezúttal nehezemre esett magamra varázsolni a műmosolyomat, de valahogy végül sikerült elintéznem, többet nem szóltam aznap Niallhoz. Még akkor sem kértem bocsánatot, mikor véletlenül nekimentem, és nem kérdeztem meg, hogy hova tette a szalvétákat, nem volt szükségem a segítségére. Elárulva éreztem magam, a feszültséget pedig még Harry is észrevette közöttünk, mikor fél négykor besétált a kávézóba, gyönyörű mosolyával, mert rögtön lelankadt a kedve, megkérdezte mi történt, de normális választ nem kapott, én pedig direkt nem néztem Niallre, aki tuti, hogy a szemével próbált erőszakoskodni, hogy mondjam el neki.
Akkor sem fogom.       

31 megjegyzés:

  1. Ez a rész... :3 Vajon mi lesz a bulin? Ú, izgulok. Mondjuk melyik résznél nem? :)
    London, de jó neked :) Jó kiruccanást :D
    Népszámlálás: jelen :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, az lemaradt, hogy én Harry szemszögére szavazok :)

      Törlés
  2. Még egy kimondhatatlanul remek rész :3 Hogy nem írok rendszeresen kommntet, azért bocsánatot kérnék! Viszont olvasni mindig olvasom a részeket, szóval: jelen! ^^ A részre pedig Harry szemszögére szavazok én is!
    Xoxo Nikol D. :))

    VálaszTörlés
  3. Wow. Nagyon klassz rész volt, és én is jelen vagyok :) Harry szemszögére szavazok én is :) D. xx

    VálaszTörlés
  4. Jujj:333 remélem nem vesznek össze:o
    Nagyon várom a kövi részt *-* <33

    VálaszTörlés
  5. Harry szemszogere szavazok en is ^^

    VálaszTörlés
  6. Mielőtt bármit is írok a részről, elmondom, hogy én mindig olvasom és olvasni is fogom, mert nagyon imádom. Ja, és Harry szemszögére szavazok én is.:) ( ezt azért kellett most leírjam, mert amilyen vagyok, biztos elfelejtettem volna)
    A részről meg ú *-*
    Remélem Harry nem Louis-ra fog haragudni, bár nem hiszem, hogy rá haragudna..
    Kíváncsian várom a kövit, és kellemes nyaralást!:)

    VálaszTörlés
  7. Én rendszeresen olvasom a blogod, és állíthatom, hogy ez a kedvencem, csak lusta vagyok mindig komizni. :c
    Mindig olyan izgalmas részeket tudsz írni, az egész történet az, és semmit se sietsz el vagy nyújtasz el, hanem pont tökéletes! Imádom!
    Én is a Harry szemszögre szavazok. És jó nyaralást! :)

    VálaszTörlés
  8. jelen! : D és Harry szemszöge

    VálaszTörlés
  9. Én is rendszerese olvasom a blogodat,csak úgy mint Adrienn én is lusta vagyok komizni,bocsii:// De attól még nagyon imádom a blogodat egyszerűen Wow:33 És én is Harry szemszögére szavazok :DD
    UI.:Jó nyaralást!:))

    VálaszTörlés
  10. Szia én itt vagyok,olvasok minden részt ! Pipálni is szoktam csak hozzászólni nem igazán szeretek . Szerintem a +18-as rész Harry szemszögéből legyen nekem most ez tetszene . Szerintem csodálatosan írsz , a részek elképesztőek . Puszi

    VálaszTörlés
  11. Szia!
    Egyszerűen tökéletes a blogod :) IMÁDOOOOOOOOM!!!!! XD♡
    Én is mindig olvasom csak lusa vagyok írni... sajnálom :'(
    A 18+-os pedig Harry szemszögéből lenne tökéletes szerintem :)
    Köszönöm hogy írsz, mert tényleg fantasztikus :)
    Ui.: Jó nyaralást :D

    VálaszTörlés
  12. Szerintem mindkettő szemszögéből érdekes lenne:)

    VálaszTörlés
  13. Szia.:)
    Erre a fejezetre vártam már július másodika óta...
    és mennyire megérte!♥ *-*
    Még csak most fejeztem be az olvasást, de máris tűkön ülve várom a következő részt! :D
    Egyébként én is Harry szemszögére szavazok. (Nagyon érdekelne egy olyan rész, főleg ha megtudja a Sein-nel történteket.)
    Jó utat! :)

    VálaszTörlés
  14. Én is jelen vagyok :D nagyon jó rész volt, imádtam! Remélem Louisra nem fog haragudni Harry:"o jézusom, ha ezt megtudja.. előre félek mit tesz Seinnel xd várom a kövit, és jó utat!:)
    Oh, és Harry szemszögére szavazok:D

    VálaszTörlés
  15. Nagyon jó rész :D
    Harry szemszöge!!

    VálaszTörlés
  16. Én is itt vagyok, imádom a blogodat, mindig várom, hogy hozd az új részt!!! :) Kicsit elkeseredtem, mikor írtad, hogy mindjárt vége, dehát tudom hogy nem lehet végtelenségig írni.. :D A +18 szerintem legyen Harry szemszögébõl :P :3

    VálaszTörlés
  17. Én eddig még nem írtam kommentet, mert kb. a hónap elején találtam meg a blogot, de annyira tetszett, hogy ét nap, két éjszaka megállás és alvás nélkül olvastam. Rögtön beleszerettem, ahogy megtaláltam ezt a blogot. Egyébként jó nyaralást Londonba és remélem, hogy jól fogod érezni magad. Szóval már én is jelen vagyok itt nálad, a +18 pedig legyen Harry szemszögéből légyszi. Egyébként imádlak! (Bocs, de ezt nem hagyhattam ki. Most annyira menő vagyok... ja, nem. Na mindegy... mivel ennyi az idő nézd el nekem, hogy hülye vagyok. Most gondolkozom el... nagyim, hogy is élte velem túl a napot?!?!) Na, de hagyjuk is a fecsegést, csak tudatni akartam, hogy én is itt vagyok... Love ya, Vicu*-*.

    VálaszTörlés
  18. Szia :)
    Imádom a blogodat,azt hiszem egy hónapja találtam rá.és nagyopn megtetszett.Főleg,hogy inkább Larrys blogokat olvasok.
    Remélem semmi komolyabb konfliktus nem lesz emiatt a smárolós dolog miatt Harry és Luis között. :S
    Kiváncsi vagyok nagyon a kövi részre,hogy megtudjam miképp történnek majd a dolgok! :) Siess! :*

    Ui.: Én Harry szemszögéből szeretném olvasni a +18-as részt :$
    Uui.: Pont a születésnapomon raktad fel ezt a fejezetet! :) És nagyon örülök neki! ^^
    Puszi
    Niki

    VálaszTörlés
  19. Hali :D Naon jo lett...Siess a kövivel :* Harry szemszögébol akarom olvasni a +18-ast. ;)
    Puszi

    VálaszTörlés
  20. Szia
    Ismét fantasztikus lett a fejezet *0*
    Siess a kövivel :D
    Harry szemszögéből a +18asat :$

    VálaszTörlés
  21. Szia. :)
    Nagyon jo lett, mint mindig.
    En is Harryre szavazok. ^^

    VálaszTörlés
  22. Szia.
    Nagyon szeretem a blogot, és én is rendszeresen olvasom, csak ugyan úgy, mint néhányan előttem lusta vagyok írni. Ne haragudj.
    Egyébként a rész nagyon jó lett, alig várom a következőt, és én is Harry szemszögére szavazok. :)

    VálaszTörlés
  23. Szia :)
    Csatlakozom az elottem szolohoz :)
    En is renszeres olvaso vagyok, csak lusta vagyok komizni.
    En szivesen olvasnam Harry szemszogebol a reszt.

    Ui: En szivesen olvasnek egy masodik evadot :)

    VálaszTörlés
  24. Ez nagyon jó rész lett. :) utolsó lettem de nem baj. :D Imádom. és én is rendszeresen olvasom. ha nem komizok azért bocsánatot kérek.!!! jajj alig várom már a kövi rész.!! :D nem lehetne mind a kettő szemszögéből olvasni a +18-at.?? ha nem akkor én is inkább Harry.!!! :)

    VálaszTörlés
  25. Wow. nekem nagyon, de nagyon tetszett ez a rész. Fantasztikus ez a blog. És, én is Harry szemszögére szavazok. :)

    VálaszTörlés
  26. Én is jelen vagyok már a kezdetek óta, és nagyon imádom a blogodat! Én is Harry szemszögben szeretném olvasni :)

    VálaszTörlés
  27. Én is jelen vagyok!És a kövit is Harry szemszögéből szeretném olvasni! :D

    VálaszTörlés
  28. Nem tudom, hogy csalás-e, de ha igen, ne haragudj, azonban én minden alkalommal, mikor elolvasom, kénytelen vagyok nyomni egy tetsziket, mert annyira tetszik, hogy egész nap nyomnkodnám.... Nem tehetek róla, már amolyan reflex lett... >__>
    Annyira örülök, hogy volt lehetőséged eljutni Londonba! Remélem nagyon-nagyon jól telt, s üdvözölhetünk már itthon. :) ~ ♥
    Láttam mindenki Harry szemszöget vár. Hát. Én mindkettőt. TT___TT Én mindkettejük érzéseire olyan borzasztó kíváncsi vagyok. De a többieket is megértem. Érdekes lesz Harry érzelmes oldala, ami felszínre bukik. De ajj, már nagyon várom, szóval sok sikert kívánok hozzá! ~ ♥

    Nagyon-nagyon szoros ölelésem küldöm, kedveském! ~ xx

    VálaszTörlés
  29. Szia! :)
    2 napja kezdtem el olvasni, es iszonyuan tetszik. ^-^
    Nagyon-nagyon jo, gyonyoruen tudsz fogalmazni es a tortenet is izgalmas. :)
    Tenyleg, it's fantastic. ;)
    Harry erzelmes oldala talan az egyik legjobb. Meg szivesen olvasnam ha meg tobbszor irna az erzeseirol. ♡
    Nagyon varom a kovit, sok sikert!! ♥♥♥

    VálaszTörlés